Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

Nógrád megyeiek Finországban

2011. október 17. 23:06:49  nyomtatási kép
 

FEHÉR ÉJSZAKÁK

úti beszámoló a Nógrád Megyei Magyar-Finn Baráti Társaság finnországi látogatásáról



"Hei! Terve! Szervusztok! Helló!" szavak röpködtek Helsinki repülőterén, amikor megérkeztünk Finnországba, ahol nagy szeretettel, a régi barátoknak kijáró öleléssel köszöntöttek minket a vantaa-i magyar-finn baráti társaság tagjai.


Salgótarján és testvérvárosa Vantaa finn-magyar baráti társaságainak több mint 30 éves kapcsolatában már hagyomány a személyes találkozás is. Idén a mi 16 fős csoportunk látogatott el Finnországba 2011. június 20-28-a között. Felejthetetlen kilenc napot töltöttünk el együtt, amelynek végén minden résztvevő - köztük azok is, akik először jártak Finnországban - fantasztikus élményekkel gazdagodva mondhatta: köszönjük vantaaiak, kiitos Finnország!


Vendéglátóink rendkívül gazdag programot állítottak össze, amely több részből állt:

  • az érintetlen természettel találkoztunk a "tavi Finnország" varázslatos világában,

  • megismertük Helsinki és Vantaa nevezetességeit, a Magyar Kulturális és Tudományos Központ működését,

  • bepillantást nyerhettünk finn barátaink mindennapi életébe, részt vettünk a Johannushoz, (Szent Iván-éj) fűződő ünnepségsorozaton,

  • áthajóztunk Stockholmba, ahol megcsodálhattuk az óváros mesés épületeit, egyedi hangulatát.


Vendéglátóink úgy szervezték számunkra a programot, hogy a kilenc nap alatt bejárhassuk az un. "Királyi út" nagy részét. A "Királyi út" egy középkori postaút, Európa legrégebbi útvonalai közé tartozik. Bergentől Oslón és Stockholmon át a szigetvilágon keresztül Turkut is érinti és onnan Dél-Finnország partvidékein keresztül - Vantaa-t is érintve - Vyborgon át Szentpétervárig tart. Ezen az úton jártak az 1300-as évektől kezdve az uralkodók (királyok, cárok), nemesek, egyházi méltóságok, kereskedők, művészek, zarándokok. Jelentősége, hogy lehetővé tette kelet és nyugat találkozását, amelyből egyedi kultúrák jöhettek létre.


Látogatásunkat Helsinkitől 200 km-re keletre lévő Saimaa-tóvidéken kezdtük, a végtelen nyír és fenyőerdők, tiszta vizű tavak birodalmában. Szállásunk természetesen egy nyírfaerdő övezte tó partján volt kis mökkikben (erdei nyári lak), ahol megtapasztalhattuk a kikapcsolódás tökéletes finn módját. A titok nyitja a természet közelsége, a zavartalan nyugalom. Kipróbálhattuk a hamisítatlan finn szaunát, ahonnét közvetlenül a tóba csobbanhattunk, és megtanultuk a szaunázás egyetlen létező szabályát is: úgy szaunázz, ahogy jólesik.


A tóvidéken ellátogattunk a "hársfák városába", Lappeenrantába, amely egyúttal bájos kikötőváros is az orosz határ közelében. Itt találkoztunk a helyi finn-magyar baráti társaság tagjaival. Kalauzolásukkal tekintettük meg a város főbb látnivalóit: erődítmény, kézimunka- és kézműipari múzeum, Finnország legrégebbi pravoszláv temploma. Majd egy "zsilipezéssel" egybekötött csatornahajózásra invitáltak. A város attrakciója a hiekkalinna, homokból és vízből épített kis világ, melynek témáját a városka gyermekei álmodják meg évről-évre. Az idén a cirkusz világát formázták meg az ügyes kezek.


Vendéglátóink arról is gondoskodtak, hogy megismertessenek minket a helyi néphagyományokkal, így részt vettünk egy sara vacsorán Lemiben. A sara nem más, mint báránysült, Finnország 7 csodáinak egyike, melyet kemencében, fateknőben sütnek 8-9 órán keresztül. A finn konyha egyéb ínyencségeit is megízlelhettük a vantaai társaság tagja, Krenner Zoltán jóvoltából, aki különleges gasztronómiai csemegékkel szolgált: rénszarvashússal, a lazac elkészítésének számos változatával és egyéb finomságokkal.


Izgalmas kalandokban sem volt hiányunk. A Repovesi Nemzeti Parkban egy imbolygó függőhídon keltünk át, a Keravan folyón pedig evezést szerveztek vendéglátóink Veini "templomos" csónakján. S bár az evezőket Ilmari és Veini minden erőfeszítése ellenére sem sikerült mindig összhangba hoznunk, talán éppen ezért is nagy feltűnést keltettünk. Még a helyi újságba is bekerültünk.


Helsinkiben ellátogattunk a Magyar Kulturális és Tudományos Központba, ahol Márkus Ildikó a központ igazgatója és Huotari Olga a központ egyik munkatársa fogadott minket. Az igazgató asszony tájékoztatott bennünket a vantaai finn magyar társaság és a központ eredményes együttműködéséről, és felvázolta a jövő évi stratégiai tervüket, melynek keretében a finn iskolákban magyar heteket szerveznek a közvetlen kapcsolat kialakítása érdekében. Megtekintettük azt a fotókiállítást is, amelyet finn diákok készítettek magyarországi élményeik alapján.


Különleges élményt jelentett az időjárás, a nyári nap-éj egyenlőség miatt, a "fehér éjszaka". Az ehhez kapcsolódó Johannus, azaz Szent Iván éj jelentős ünnep Finnországban, amelyet máglyagyújtással és tánccal a szabadban ünnepelnek meg az összetartozás érzésének mámorában. Szent Iván éj előestéjén Vantaa-ban - ahogyan országszerte - a finn nemzeti zászló felvonásával kezdődött az ünnep zászlóének kíséretében, majd a Keravan folyó közepén rakott máglya meggyújtásával vette kezdetét a hajnalig tartó táncmulatság, amelyen a város apraja-nagyja részt vett. Felejthetetlen élményt jelentett számunkra, hogy mi is részesei lehettünk ennek.

A finn vendégszeretet páratlan megnyilvánulását tapasztalhattuk egy kedves Karjaa-ban élő házaspár, Andstenék jóvoltából. Juhával és Monikával Tammisaariba és Fiskarsba kirándultunk, majd vendégül láttak minket a saját házukban. Monikától - aki maga is svéd nemzetiségű - megtudtuk, hogy Dél-Finnország ezen részén sok a kétnyelvű település, ugyanis jelentős svéd nemzetiség él a területen. Fiskarsban megismerkedtünk a nagymúltú ollógyártás történetével és az is kiderült, hogy miért lett éppen narancssárga a híres Fiskars ollók nyele.


Hogy hűek legyünk a Királyi úthoz, Helsinkiből - a szigetvilág egy részét érintve - áthajóztunk Stockholmba is, ahová Seija Puha, a vantaai társaság elnöke kísért el minket. Már maga a hajóút is fantasztikus élményt jelentett, amit csak tetézett, hogy Stockholm lenyűgöző óvárosával is megismerkedhettünk.


E rendkívül gazdag programot és a meleg, szívélyes vendéglátást ezúton is köszönjük a vantaai finn-magyar baráti társaság valamennyi tagjának, külön is Seija Puhának! Őszintén reméljük, hogy jövő nyáron mi is viszonozni tudjuk számukra azt a sok figyelmességet, kedvességet, vendégszeretetet, amiben finn barátaink jóvoltából részünk volt e csodálatos út során.


Kiitos Finnország!

Kiitos Vantaaiak!

Jövőre várunk benneteket Magyarországon!


Salgótarján, 2011. július





a Nógrád Megyei Magyar-Finn Baráti Társaság tagjai



A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !