150 éve született a legnagyobb finn zeneszerző: Sibelius

1865. december 8-án született a finnek legnagyobb  zeneszerzője, Jean Sibelius. Születésnapja a finn zene napja és egyben zászlós  ünnep Finnországban.

Jean Sibelius Hämeenlinnában  született 1865. december 8-án, és Järvenpää településen, feleségéről elnevezett  házában, Ainolában hunyt el 1957. szeptember 20-án. Christian Gustav Sibelius orvos és Maria Charlotta Borg gyermekeként látta meg a napvilágot Johan Julius Christian Sibelius néven. Édesapja  két és fél éves korában elhunyt, így édesanyjuk egyedül nevelte fel három  gyermekét.

Felmenői között svédek és finnek is voltak, otthon – az akkori szokás  szerint – svédül beszéltek, csak 8 éves korában tanult meg finnül. Hétévesen  kezdett zongorázni, 14 évesen hegedülni tanult. Egyes források szerint 10,  mások szerint 16 évesen, 1881-ben írta első darabját hegedűre és csellóra Vesipisaroita (Vízcseppek) címmel

A XIX. század közepén vált a finnek számára egyre fontosabbá  a finn nyelv. Így azután Sibelius is finn nyelvű középiskolába járt, s lett  kétnyelvű. Elolvasta Elias Lönrot Kalevaláját, Runeberg, Zakariás Topelius és Aleksis  Kivi műveit.
1880 és 1885 között már 15 zenedarabot írt, ezek zongora- és  kamarazenekari művek voltak. Érettségi után egy évig jogot tanult a helsinki  Sándor cár egyetemen, majd 1885–89 között a – később őróla elnevezett – helsinki  zenei intézetben folytatta tanulmányait. Itt már megmutatkozott zenei  tehetsége, s csaknem száz darabot írt. Ez után Berlinben (1889–90) és Bécsben (1890–91) tanult tovább, ahol többek közt Goldmark  Károly is tanította.

Hazatérve Finnországba a fiatal finn művészeti csoporthoz  csatlakozott, amelynek Akseli  Gallen-Kallela, Pekka Halonen és Eero  Järnefelt festőművészek, Arvid  Järnefelt író, Eino Leino költő, Robert Kajanus zeneszerző-karmester, Juhani Aho író és Eero Erkko újságíró voltak a tagja.

1892-ben érte el első nagy sikerét, a Kalevala ihlette Kullervo szimfóniával. Ez a mű számít  az első finn nemzeti darabnak, ebben mutatkozik meg először Sibelius zseniális  tehetsége.

A bemutató után, még 1892-ben feleségül vette Eero és Arvid  Järnefelt húgát, Ainót, aki 1871.  augusztus 10-én Helsinkiben született és 1969. június 8-án Järvenpää-ben hunyt  el. Hat leányuk született: Eva, Ruth,  Kirsti-Maria (egyévesen elhunyt tifuszban), Katarina, Margareta és Heidi.

1893-ban Viipuriban megbízásra írta Sibelius a Karélia-szvittet, a darab három részből áll: Intermezzo, Ballada és Alla Marcia.

1896-ban barátja, Robert  Kajanus kapta meg a helyét az egyetemen, de helyette állami évjáradékot  kapott, amelyet később élete végéig meghosszabítottak – így a zeneszerzésre fordíthatta minden idejét.

Ahogy erősödött a finnek nemzeti öntudata, úgy nőtt az orosz  elnyomás. A nemzeti ellenállás jegyében írta Sibelius 1899–1990-ben legismertebb művét, a Finlandiát, amely tulajdonképpen a finnek második himnusza.

Útja során művei pozitív fogadtatást kaptak, és minden  koncertje teltházas volt. Ezen utazás során kapta meg a Yale Egyetem díszdoktori  címét.

Az I. világháború alatt bevételei csökkentek, és kénytelen  volt minden megbízást elvállalni. E korszaknak a legjelentősebb darabja az V. Esz-dúr szimfónia (1919, Opus 82). A  műben Sibelius egyesíti a szimfónia, a szimfonikus költemény és a szimfonikus  fantázia műfajokat.

Úgy tartják, hogy az utolsó megjelent Sibelius műve Akseli  Gallen-Kallela temetésére született Surusoitto orgonára írt gyász zenéje (Opus 111b) (1931), ez felesége szerint már a – soha be  nem fejezett – VII. szimfónia alapja volt.

Sibelius agyvérzésben hunyt el Ainolában 1957. szeptember  20-án 91 éves korában. Tiszteletére az ENSZ közgyűlésén egy perces néma  csenddel adóztak. Az akkori főtitkár, Sir  Leslie Munro ezekkel a szavakkal emlékezett rá:

„Sibelius az egész világé. Az egész emberiséget gazdagította zenéjével."

 Sibeliust egész Finnország gyászolta, a nemzet halottja volt,  a helsinki székesegyházban tartott gyászmise után Ainolai otthonának kertjében  temették el.