Finnországi levelek 117.

2014-08-23 22:15:47


Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

117.levél  Milyenek a finnek II.Karjalaiset         2014 augusztus 23.

         Kedves Olvasók!

Mai levelemben folytatom a finn emberek tulajdonságainak ismertetését és ma a Kareliában élőkkel, a karjalaiset= karéliaiak-kal foglalkozunk.

 Egy kis történelem

A Ladoga tó  északnyugati partjának környékéről származó archeológiai leletek azt bizonyítják, hogy fellelhető kapcsolat van az előző levelemben ismertetett Häme és a kareéliai tájvidék között.
Karélia viharos történelme során több fennhatóság alatt is állt. A keresztes hadjáratok idején Karélia  Novgorod hatáskörébe tartozott, az 1200-as években Svédország hódította meg ezeket a területeket magának. Viipuri várának építése 1293-ban  kezdődött el.

Viipuri - Finnország 2. legnagyobb városa -  a II. világháborúval kapcsolatos moszkvai békekötés értelmében 1940 ben a Szovjetunió része lett, majd annak felbomlása után 1991-óta Oroszországhoz tartozik. A vár jelenleg múzeum, sok turista ismerkedik itt a régi idők történelmével.

Karéliai tájszólások
Karélia oroszországi részében   2010-ben végzett népszámlálás azt mutatta, hogy 25600 lakos beszéli a karéliai nyelvet. A gyerekek is megtanulják ezt a szüleiktől/nagyszüleiktől, de felnőve már inkább oroszul beszélnek. Egyelőre azonban még  úgy van, hogy az 50 éven felülieknek az orosz nyelv sok esetben nehézséget jelent.
Amikor a II. világháborúval kapcsolatosan  Karélia egy része Oroszország  területévé vált,  az itt élő  karéliai lakosságot evakuálták Finnország különböző helységeibe  és ez nagyban hozzájárult a Finnországban beszélt karéliai nyelv alakulásához. Nem hivatalos felmérést 2001-ben végeztek, akkor kb. 11000 - 12000- re becsülték a karéliai nyelvet beszélők számát. Ezek között vannak olyanok, akik csak értik, de nem beszélik a nyelvet. Finnországban a karéliai nyelvnek hivatalos kisebbségi nyelvi státusza van, 2009 óta a Joensuu-i egyetemen  tanszék is létezik, a professzor neve  Pekka Zaikov. A világon csak két ilyen tanszék van, a másik Petroszkojban.
Karélia  nyelvét nem tanítják a finn általános iskolákban, a nyelv szinte kizárólag beszélt nyelv. A Finnországba emigrált karéliaiak szétszóródtak az országban, de biztosra vehető az, hogy akik a II. világháború előtt születtek Karéliában, azok anyanyelve a karéliai nyelv. Sajnálattal lehet azonban megállapítani, hogy a karéliai nyelv Finnországban lassacskán feledésbe merült.

Népköltészet
A karéliai népköltészet legkiemelkedőbb alakja, egyben a világ egyik legnagyobb versmondója

Larin Paraske ( Paraskeva Nikitina) 1834- 1904 volt. Oroszországban, az Észak-Inkeri tóvidékén született, 18 évesen lett árva. Két évvel később férjhez ment, kilenc gyermeke közül három élt felnőtt koráig. Ötvennégy  éves korában lett özvegy. Abban az időben Sakkola helység papja, Adolf Neovius (1858-1913) kezdte el a környék népköltészetének gyűjtését Larin Paraske verseinek rendszerezésével. Amikor Neovius Porvooba költözött oda hívta Parasket is, akiből az ö együttműködésük során minden idők költői és siratóasszonyi szimbóluma lett. A feljegyzett 32 000 verssor a legnagyobb egyetlen énekestől származó anyag Finnországban, ami egyben sok költő és irodalmár ihletője volt az ö idejében.
A mellékelt linken látható a költőnő és hallható az egyik sirató verse.

https://www.youtube.com/watch?v=D6hfzlhu3C8

Larin Paraske nagy hírnévnek örvendett, 19891-ben a Finn Irodalmi Társaságban lépett fel és még ugyanabban  az évben Jean Sibelius, Finnország legismertebb zeneszerzője is felkereste, ö akkor komponálta a Kullervo szimfóniát.
Larin Paraske egyik siratóverse : ”Férje siratása”   Képes Géza fordításában jelent meg a Magyar Helikon kiadó által 1972-ben Nap fél és éjfél. Finnugor rokonaink népköltészete címmel kiadott kötetében. Finnországban a legnagyobb magyar nyelvű könyvtár Pori városában van, ott megtalálható ez a verseskötet.


Larin Paraske-t több híres festmény is megörökítette, ezek között vannak  Albert Edelfelt és Eero Järnefelt festményei.


Helsinkiben, a Finlandia palota melletti parkban, közvetlenül a Mannerheim  út mentén van Larin Paraske szobra.

A  bronzból készült szobor Alpo Sailo ( 1877-1955)   műve, jelenlegi helyén 1949 óta áll. Ez az egyetlen olyan szobor Helsinkiben, ami élethűen  ábrázol egy nőt.

A szobor talpazatán ez a szöveg áll: “ Suomalaiselle talonpoikaisnaiselle  kansanrunon ja kansantietouten taitajalle ja tallettajalle” , szabadon fordítva: Finn parasztasszonynak, a népköltészet és néphagyományok ismerőjének és megőrzőjének. A szobrász az  1936-ban a tervezés alatt álló Kalevala ház részére készítette a művet, ez a ház  azonban csak terv maradt.

Ezen a szobron kívül Larin Paraske nevet egy kis utca is őrzi Helsinkiben, a neve:

Larin Paraske polku/Larin Paraske ösvény

A Kalevala-i nők szövetsége ( Kalevalaisten Naisten Liitto) 1996 óta minden évben egy
Larin Paraske díjat ad valakinek, aki bebizonyította, hogy a finn nyelv használatának mestere. A díjazott lehet bárki, aki vagy  író, a hagyományok őrzője és folytatója, jó társalgó, vagy olyan valaki, aki szavaival hatással  volt a politikában, gazdasági életben vagy a nemzetközi kapcsolatok terén. Az első díjazott Kaari Utrio írónő volt, 2013 –ban a díjat Kaarina Hazard  szerző kapta. A díj nem csak nőknek kerül kiosztásra, a díjazottak közt férfiak is vannak, pl. Antero Mertaranta sportriporter és  Heikki Kirkinen professzor. A mindenkori díjazott nevét a Helsinki Könyvvásárral kapcsolatos  események között hozzák nyilvánosságra.  

Karéliaiak jellemvonásai
A karéliaiak jellemvonásaihoz sorolják az élénkséget és vidámságot. Közismert az is, hogy az itteniek muzikálisak, szívesen énekelnek és zenélnek.  Kaarlo Hänninen (1876-1939) finn író és parlamenti képviselő  1929-ben kiadott tankönyvében elmondja, hogy a karéliaiak beszédesek és fürgék, de munkájukban nem hasonlítanak a szívós hämeiekre. A mezőgazdaság nem vonzza őket erősen, ezzel szemben szívesen kereskednek. 

Kareliaiak testalkata, népviselete
A kareliaiak karcsúak és magasak. Szemük  és a hajuk is gyakran barna. Karélia különböző helyein változatos a népviselet, mint az alábbi kép is mutatja:

A határ menti vidéken – Rajakarjala- használt viseletet Tyyni Vahter tervezte 1935-ben, ennek mintája egy 1911-böl származó, a nemzeti múzeumban őrzött régi parasztruha volt.

 Az inggallér nélküli, ujján színes hímzés van. A szoknya piros vagy kék, kötényszoknya, amihez egy  díszített öv tartozik. Fehér harisnya jár a viselthez.

A fejdísz neve: perväskä, ez egy díszes pánt, ami még a fej tartását is nemesebbé teszi.

A viseletet ezüstláncon lógó kereszt egészíti ki.

A viselthez tartozó cipő vagy nyersbőrből készült, esetleg fekete.


Karjalaisten laulu /Karélia dala

Karélia tájegységének dalát Pekka Juhani  Hannikainen (1854-1924)  komponálta, ö írta a szöveget is. Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=VvNRONl-sTw&list=RDVvNRONl-sTw#t=9

 

Karjalan liitto/Karelia szövetség
A II. világháborúval kapcsolatos békeszerződés értelmében Finnország területének 10%-át  a Szovjetunióhoz kapcsolták. Az itt élő 407 000 lelket evakuálták az anyaországba.
Közvetlenül a téli háború után, 1940 április 20.-án jött létre a Karjala szövetség, melynek alapító gyűlésén 340 személy vett részt. Ők  54 járást, 14 egyházközséget és 112 különböző szervezetet képviseltek. A szövetség fő célja az evakuált karéliai lakosság érdekeinek képviselet volt. Később, az 1960-as évek elején, amikor a kezdeti problémák már megoldódtak  a szövetség működése  egyre inkább kulturális téren érvényesült. Tagjai aktívan dolgoznak a karéliai kultúra és hagyományok őrzésén és annak továbbvitelén a fiatal generációk felé. 

Karjalatalo/Karéliaház
Karélia kultúrháza Helsinki Käpylä nevű városrészében áll, Into Pyykkö építész tervezte. Az 1974-ben elkészült épület teljes egészében a karéliaiak  önkéntes munkájával jött létre! Az egyes termek az elvesztett  Karélia járásainak neveit viselik.

A kultúrházban színpad, étterem és ökumenikus jellegű kápolna is működik, természetesen szaunázásra is van lehetőség. Nagy könyvtár várja azokat, akiket a karéliai irodalom érdekel. Ebben az épületben működik a Népzeneintézet is, ahol minden korosztályra kiterjedő zeneoktatás folyik. Sokféle lehetőség van a szabadidei szórakozásokra, ezt színházkör, kórus és néptánc kör biztosítja.  

Karéliaház nem csak Helsinkiben van, 1954-ben készült el a Karjalantalo nevű kultúr központ Joensuu városának központjában, Ilosaari-ban. Ez az épület jelenleg a pop-zene központja.

 

 

Karjalan osakunta / Karéliai diákszövetség

A diákszövetség egyike a Helsinki Egyetem diákszövetségeinek. Célja a karéliai kultúra fenntartása és a tagok segítése diákszállások és ösztöndíjak által. A tagok legnagyobb része Karéliából jött a fővárosba tanulni, de a szövetségnek bárki tagja lehet függetlenül az eredeti lakóhelyétől.

 

Kedves Olvasók!

Minden túlzás nélkül elmondható, hogy Karélia elvesztett területeinek ügye a mai napig szívfájdalma a finnek legnagyobb részének. Azzal a reménnyel zárom mai levelemet, hogy kissé közelebb hoztam Önökhöz ezt a kultúrában gazdag vidékét az én hazámnak.  

 

Judit Mäkinen
Finnország

Források: http://fi.wikipedia.org/wiki/Karjalaisten_historia
http://fi.wikipedia.org/wiki/Viipurin_linna
http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Vyborg_Castle#mediaviewer/File:Vib_zomok_1.jpg
http://www.kajaaninyliopistokeskus.oulu.fi/kampuslehti/helmi2009/0209.html
http://fi.wikipedia.org/wiki/Karjalan_kieli
http://fi.wikipedia.org/wiki/Larin_Paraske
http://www.taidemuseo.fi/suomi/veisto/veistossivu.html?id=157&sortby=artist
http://fi.wikipedia.org/wiki/Alpo_Sailo
http://www.kalevalaistennaistenliitto.fi/kulttuuritoiminta/palkinnot/larin-paraske-palkinto.html
http://www.kansallispuvut.fi/puvut/rajakarjala_np.htm
http://www.karjalanliitto.fi/index.phtml?s=15
http://karjalainenosakunta.fi/
http://fi.wikipedia.org/wiki/Kulttuurikeskus_Karjalantalo
http://nk.oulu.fi/enorssi/gallery/album265/00094_G