Finnországi levelek 50.

2011-08-19 21:33:03


 

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

50. levél                                         2011 augusztus 21

Kedves Olvasók!

Elérkeztem az 50. levelemhez, igen az ötvenedikhez.

Ennek örömére sütöttem egy epertortát!

Isten éltesse Finnország magyar barátait!

Nemsokára lesz 2 éve annak, hogy rendszeresen írok Önöknek finnországi leveleket azzal a céllal, hogy megismertessem Önökkel Finnországot egy kicsit jobban, egy kicsit tárgyilagosabban egy kicsit belülről. 

Természetesen tudom, hogy Önök közül sokan megfordultak errefelé és sokan vannak azok, akik sok mindent tudnak erről az országról. A  sok idelátogató sokféle  tudása és ismerete azonban olyan,  mint egy kirakós játék, az egyes darabok messze vannak egymástól,  összeillesztésük, sőt a megtalálásuk is sokszor nehéz, különösen akkor, amikor kis darabokról van szó, több száz mindenféle alakú és színű, tartalmú darabról.

Sajnos nem  tudom, hogy  mennyien olvassák ezt a honlapot, hiszen a látogatottságot a honlap nem tünteti fel.  Azt hiszem, sokat tehetnénk együtt ezért a honlapért. Kíváncsian várom mindazok írásait, akik az Elégedett a honlappal? kérdésre azt válaszolták, hogy ? Én is küldenék információt". Talán a legközelebbi kérdőívben már az is ott lesz, hogy ? Én is küldtem információt ?- így talán a ?Gyakrabban frissíthetnének" rovatra nem is lesz majd szükség.

Az eddig írt negyvenkilenc  levelem közül harmincegyre kaptam Önöktől válaszokat, azaz több mint a leveleim  felének volt számomra olvasható visszhangja is. Köszönöm ezeket a válaszokat, mert ezekből arra következtetek, hogy jó nyomon járok, vannak olyan olvasók, akik merítenek az én leveleimből.

Nagyon örültem azoknak a soroknak, melyekben a további írásra biztatnak. Örömmel olvastam, hogy a leírt  néhány finn süteményreceptet kipróbálták egyes, előítéletektől mentes bátor szakácsok és szakácsnők.

De vajon miért is írom ezeket a leveleket? - hiszen senki nem kért meg rá.

Finnország iránti szeretetből írok, hiszen ez az ország, ahol eddigi életem több mint kétharmadát leéltem, itt  tanultam, dolgoztam és neveltem gyerekeket. Itt örülök az unokáknak és itt siratom az esztelen erőszak közeli áldozatait. Hétköznapi életemben ennek az országnak a nyelvét beszélem, ezen a nyelven gondolkozok.

Ez az ország nagyon sokat adott nekem és ad mind a mai napig.

 A tiszta levegő, a sok helyen érintetlen természet, az alapjában véve rendkívül becsületes és őszinte, egyenes, megbízható emberek, a nyugodt - kívülálló szemében talán lassú és eseménytelen - békés, jó közbiztonságú élet, a falevelek susogása a szélben, a hullámok csobogása. A csend, az olyan tökéletes csend, hogy az őszi falevelek hullását is lehet hallani.

A tavaszi madárdal és az őszi, a szürke felhők között láthatatlanul  vonuló darvak, hattyúk és libák gágogó hangja, sőt a téli félhomály és a vastag, fehér hótakaró, mind mind olyan dolgok, amikért hálás vagyok ennek az országnak.

 Köszönettel tartozom ennek a társadalomnak azért, hogy a munkában eltöltött évek után van annyi nyugdíjam, hogy nem kell anyagi nehézségekkel küszködnöm. Amíg az egészségem engedi, oda megyek, ahová szeretnék és hála a modern technikának sokakkal tarthatok innét messziről is közeli, baráti kapcsolatokat.

Minthogy bizonyára minket, magyarokat is bánt, ha a szülőhazánkat csak, mint a paprika, csárdás, puszta, pörkölt vagy bográcsgulyás és a cigányzene országaként ismerik külföldön, engem bánt, ha a hazám, Finnország úgy ismert, mint az ezer tó országa, ahol lehetetlen nyelven beszélő  ? halszagú rokonaink" vacognak, dideregnek a sötét télben. A tél itt ilyen is lehet:

Ezért  gondoltam arra, hogy megpróbálom a tudományosság minden igénye nélkül közelebb hozni Önökhöz az igazi Finnországot. Körülbelül kéthetenként indul el innét tőlem Finnországból  egy levél Magyarország, nevezetesen Körmend felé.

Ezzel kapcsolatban hálásan köszönöm 

Bán Miklósnak,  hogy türelemmel szerkeszti a leveleimet. Itteni billentyűzettel írva ugyan minden ékezetet külön felteszek,  de a hosszú ö és hosszú ü betűket Miklós teszi fel a szövegbe, azaz javítja ki az én rövid ö és ü betűimet.

Sok mindenről lehet írni, a témaválasztásom  önkényes, mint Önök, akik olvassák a leveleimet bizonyára észrevették. Valami rendszeresség azért van a leveleimben, így került sor a Világörökség finn objektumainak rövid bemutatására, vagy a hónapok finn nevei mögötti tartalom ismertetésére.

Ezt a levelemet ugyanazokkal a szavakkal fejezem be, mint az első levelemet: ? Minden észrevételnek és megjegyzésnek örülök és nyitott vagyok bármilyen, Finnországra vonatkozó ismeret igényére".

Kedves Olvasók!

Mindnyájukat sokszor üdvözölve zárom ötvenedik levelemet abban a reményben, hogy valamikor, majd még a századik levelem után is lesz mondanivalóm az én szeretett hazámról,  Finnországról.

Szívélyes üdvözlettel:

Judit Mäkinen
Finnország