Finnországi levelek 34.

2011-01-02 00:00:04


 

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

34. levél     2011. január 2.

Kányádi Sándor: Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Kedves Olvasók! Ezzel a verssel kívánok Önöknek az Új évben minden jót. Egyben megköszönöm az évzáró levelemre küldött válaszokat. Remélem, hogy az idén élénk levelezésben lesz majd részünk. Kíváncsi lennék arra, hogy vajon Attilán kívül megsütötte-e valaki a kuglófot, és ha igen, hogy sikerült?  Attila értékelése a kuglófról itt, ezen a honlapon, a fórumon olvasható.

Karácsony után: Hyvää Jatkoa! = Jó folytatást!

Karácsony és újév között szokás így üdvözölni egymást.

December 26. napja a finn naptár szerint Tapani, a svéd naptár szerint Stefan névnapja a magyar István napnak megfelelően. Ez a nap nálunk a lovak és lovászok napja. Szokás volt ugyanis, hogy a karácsonyi Istentisztelet után - amit finn szokás szerint korán reggel, hajnalban tartanak - lovas szánnal indultak el a vidékiek a templomba vezető útra.  Finnország egyes délnyugati részein ilyenkor a lovas szánok  versenyszerűen száguldottak a templom felé. Ezt a szokást örökítette meg egy közismert finn karácsonyi gyermekdal, szabadon fordítva így hangzik ennek a sokat énekelt dalnak az eleje.

Joulukirkkoon! Karácsonyi templomba!
Sävel R. Raala, sanat Immi Hellén. Zene R.Raala, szöveg Immi Hellén

Yks, kaks, kol, nel, viis! E, ke, há, né ,öt
Kello löi jo viisi, lapset herätkää!  Ötöt ütött már az óra, ébredjetek gyerekek!

Juhani ja Liisi muuten matka jää!

                     Juhani és Liisi, ti másképp nem mehettek!

Tässä vesimalja, silmät huuhtokaa. Itt a vizes tálka, mossátok szemeteket,
Lämmin karhuntalja reessä odottaa. A szánban meleg medvebőr vár titeket.

A benzin állandó drágulása lassan visszahozza a régi szokásokat. Ezek közé tartozik a Lappföldön a rénszarvasok által húzott szánokkal való közlekedés. Szóval nemcsak a Mikulás jár rénszarvasszánon!

Az 1900-as évek elején utak még nem nagyon voltak a Lappföldön, ott a rénszarvasokkal való közlekedés általános szokás volt. Tudnivaló, hogy a fővárosból, Helsinkiből Inariba költözött bába is gyorsan megtanulta, hogyan kell a szán elé be fogott rénszarvasokat irányítani. Ö ugyanis így közelítette meg a kismamákat. A rénszarvasszánokat nemcsak emberek szállítására használták, télen az árut is így vitték egyik helyről a másikra.

Egy rénszarvasszán karavánban 25 állat ment egy sorban egymás után, 150-200 kg terhet húzva. Az állatok közül három nem húzott semmit, ezek voltak a tartalék állatok. Ez a Pororaito-nak nevezett vonulat télen a befagyott lápok és tavak jegén minden nehézség nélkül közlekedett. Egy nap alatt kb. 30 km-t tudtak így megtenni.

A rénszarvasokhoz - finnül: poro-nak hívják őket - egy távolság-egység is kapcsolódik, ezt úgy hívják, hogy Poronkusema, azaz magyarul: rénszarvashúgyozás. (Csak zárójelben említem meg, hogy a nagy Papp -féle finn -magyar szótár nem ismeri ezt a szót).  Ez a távolság általában 7500 m-t = 7.5 km-t  jelent, azaz ilyen távolságonként húgyoznak az állatok. A távolság a rénszarvasok takarmányától is függ (többnapos utakon etetni is kellett az állatokat) és ha télen a rénszarvas túl sok fehérjét tartalmazó táplálékot kap, akkor a fölösleges nitrogént a vizelettel távolítja, el magától ezen kívül meg-megáll, és havat harapdálva lassítja a menetet.  Ezért egy nappal a tervezett út előtt az állatoknak nem szabad túl sok fehérjét tartalmazó tápot adni, hanem csak természetes zuzmót, ami mindent  tartalmaz, amire egy rénszarvasnak szüksége van.

Újabban egyre többen tértek vissza a rénszarvasszános közlekedéshez. Az utóbbi évtizedekben általánosan elterjedt motoros-szán benzinnel jár és sokkal drágább a használata, mint a rénszarvasoké.

Inariban lakik egy író: Seppo Saraspää. Ö halászni és vadászni jár olyan rénszarvasokkal, amik nem nagy szánt, hanem finnül pulkka-nak nevezett szánkót húznak maguk után.  Öt és a feleségét Sinikka Saraspää-t mutatja a mellékelt  kép a Nanguvuono jegén.

Forrás: Huokea porokyyti syrjäyttää mootorikelkalla ajelun Lapissa. HS  27.12.2010

Pororaito kép forrása:

http://www.voittoviinanen.com/albumi/676133 Kuva:  Eila Snellman.


 http://www.porssilehdet.fi/moottorikelkkat-5/polaris-super-sport-550-468350.html

Judit Mäkinen
Finnország