Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

20. levél 2010. június. 11

Kedves Olvasók!

Nemrégen új hónapba léptünk, azaz június havába. Mivel a finn nyelvben a hónapok nevei is finnül vannak, arra gondoltam, hogy a következő leveleimben írni fogok ezeknek a neveknek a hátteréről. Önök közül bizonyára sokan tudják, hogy a hónapoknak vannak régi magyar nevei is, így június gödölyetor (eper hava), Szent István hava és Napisten hava néven is létezik. Hogy mikor lett ezekből a szép ősi nevekből június azt nem tudom. Talán valaki Önök közül hozzászól és elmondja?

Junius-Kesäkuu-Nyárhónap

A kesä szó ( kiejtés: kéze) a modern nyelvhasználatban nyarat jelent, de régen ez a szó összefüggött a kesanto = tarló, parlagon hagyott "pihenő" szántóföldet jelentett. Ebben a hónapban vágták le elöször a szénának szánt füvet ezekröl a földekröl. Ez a hónap volt az, amikor a Dél Finnországban élő finn " becsukta" a tenyerét, azaz befejezte a zab, árpa, bab és borsó vetését (akkoriban itt is ugyanúgy szórták a magot, mint máshol). Régen a Juhannus = nyári napéjegyenlőség azaz Szentiván előtti időt Rövidnyárnak vagy Kisnyárnak ( pikkukesä) nevezték az azután következő időszakot pedig Hosszúnyárnak, azaz Nagynyárnak hívták. A finn mondás szerint három dolog szép a nyárban, a zöld fű a földön, a levél a fákon és a somfák virágzása.

A kisnyár időjárása sokat jelentett az egész nyárra és a termésre vonatkozóan, ha akkor sokat esett az eső, jó termést vártak. Amikor a finnek még kizárólag abból éltek, ami az itteni viszonyok között termett, ilyenkor, Kisnyár idején nagy volt az éhínség, mert a téli raktárak már kifogytak és még nem termett semmi. ezét használtak sok vadnövényt, pl. a csalánt, a nyírfa nedvét itták, ezekben sok vitamin volt, de az éhséget nem vitték el. Az időjárás szempontjából a Kisnyár a Nagynyár ellentéte volt, ha akkor hideg volt a nyár közepén meleg lesz majd és fordítva, hangzott az időjárásjelentés.

Forrás: Vilkuna K:Vuotuinen ajantieto. Otava 1992 s. 145-6.

Megjegyzés: a friss csalánt ma is használják, mint a spenótot, leforrázás után nem csíp magas vitamin és vastartalmú. A leforrázott és apróra, mint a petrezselymet összevágott csalánt palacsintatésztába is szokás keverni, mint pl. reszelt sárgarépát is. Természetesen a csalánt nem szabad forgalmas utak mellől szedni, mert a kipufogógázok ólomtartalmát ugyanúgy magába szívja, mint pl. a saláta és más zöldségek.

Tudnivaló még az is, hogy a finn palacsinta kicsi és vastag, sokkal vastagabb, mint a jó magyar palacsinta, amiről a vidéki háziasszonyok annak idején azt tartották, hogy a palacsinta akkor elég vékony, ha hét falu templomának tornyát lehet rajta keresztülnézve látni!

Június elején befejeződik a finn iskolákban a tanév, mindenütt évzáró ünnepségek vannak. Ezek közül kiemelkedők az:

Érettségi ünnepségek

A viszonylag korainak tűnő tanévzárás nem jelenti azt, hogy a finn tanulók sokkal rövidebb ideig járnak évente iskolába, mint a más országok fiataljai, mivel itt a tanév augusztus 12.-én kezdődik újra.

Itt a "ballagás" ismeretlen fogalom. Az érettségi vizsgát sikeresen letett tanulók ünnepség keretében kapják az itteni érettségi szimbólumát, a fehér bársonysapkát, melyet ezen a napon tehetnek először a fejükre. A sapkának fekete, kemény ellenzője van és aranyszínű kokárda - Apollo lyrája- ékesíti. Ez a szokás az 1800-as évek elejétől honosodott meg Finnországban - svéd mintára. A nőknek régebben más sapkájuk volt, mint a férfiaknak. Az első érettségizett nő Finnországban 1870-ben kezdte el egyetemi tanulmányait. Akkor és egészen 1917-ig az egyetemekre nem kellett külön felvételizni, az érettségi bizonyítvány elég volt a tanulmányok megkezdésére és elméletileg minden érettségizettnek volt lehetősége az egyetemeken tovább tanulni.

Az érettségizettek sapkáján a kokárda most már nem egyforma, azok, akik a nemzetközi érettségit teszik le: International Baccalaureate - sapkáján a kokárdában az IB betűk felismerhetők.

Egészen az 1950-es évekig az egész nyári szünet idején viselték a diákok ezt a sapkát, újabban csak egyetemi ünnepségeken és május elsején viselik.

Az iskolai ünnepségek után minden olyan családnál, ahol érettségizett diák van kávézás keretében ünnepelnek tovább a vendégek, akik a sikeres érettségi örömére egy szál, hosszúszárú rózsát visznek a diáknak - a fiuknak is - és ezen felül újabban ajándékot is. Sajnos újabban az ajándék sok esetben csekk valamilyen üzletbe, ahol az ünnepelt maga választhatja ki azt, ami tetszik neki.

Azon házak előtt ahol érettségizett diák lakik, magasra felhúzva lobog a finn zászló így is tudtára adva a környéknek, hogy a kérdéses házban nagy ünnepet ülnek. Ez alkalommal szokás fényképészhez is menni, de ezt minden család maga oldja meg és érettségi tablók, ahol az egész osztály szerepel, itt nincsenek. Az érettségi képek a legtöbb családban bekeretezve a lakásban jól látható helyen vannak.

Régi és nagyon szép szokás szerint- sajnos amióta az érettséginek is inflációja van, manapság már csak a legkevesebb családban honos - az az édesanya, aki érettségizett diákot nevelt fel, egy kis arany lyra - melltűt kapott. Ennek a neve: Äidinlyra = édesanya lyrája és az érettségizett diák adta az édesanyjának az iskolai ünnepségeket megelőző napon (gyakorlatilag az édesapa ajándéka volt ez). Ezt az ékszert a szív fölött, azaz baloldalon viselték az édesanyák az érettségi napján, míg más melltűket itt a jobb oldalon szokás viselni. Több változata van, lehet nyaklánc és karkötő formában is, de a legáltalánosabb a melltű volt. .

Forrás: Wikipedia ; kereső szavak ylioppilaslakki, äidinlyra

Képek: http://www.hattu.fi/valmlak.htm

http://fi.wikipedia.org/wiki/Äidinlyyra

A somfa Judit Mäkinen saját felvétele

Judit Mäkinen
Finnország