Reguly Antal finn népköltészeti fordításai

Közzéteszi, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc. A Debreceni Egyetem Magyar nyelvtudományi Tanszéke. Debrecen, 2003. 66 l. (Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár. Kiadványok 5.)

A Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár sorozat 5. tagja eltér az eddigiektől, hiszen ezúttal nem tanulmányt, hanem fordításokat és azokhoz fűzött jegyzeteket közöl. A fordító személye és a szövegek jellege azonban egyértelműen indokolja a kiadást.

A rövid Bevezető (5-18.) felidézi Reguly Antal (1819-1858) híres nyelv- és néprajztudós életének egyik fontos szakaszát, amikor érdeklődése a finn-magyar nyelvrokonság felé fordult, finnül kezdett tanulni, s a finn népköltészet és a Kalevala hatása alá került. A tudós másik arcát: művészi érzékét és költői hajlamát ismerhetjük meg az idézett levélrészletekből, valamint a finn eredetihez hű és magyarul is szépen hangzó fordításokból.

Reguly lefordította az egyik legnépszerűbb finn népdal (Jos mun tuttuni tulisi) egyik variánsát Örlő dal címmel. Ez az egyik legelső magyarra fordított finn irodalmi alkotás. Reguly ízlését dicséri, hogy nemcsak ő vette észre a népdal különös szépségét, hanem 1810-ben Goethe is lefordította Finnisches Lied címen, később pedig - főként C. G. Zetterqvist stockholmi hivatalnok jóvoltából - sok száz fordítása született szerte a világon. A. Molnár Ferenc a pesti Athenaeum című folyóirat 1840. március 28-i és március 30-i számában a valószínűleg Toldy Ferenc által stilizált szöveget közli (25-26.). Utal arra is, hogy Regulynak a verset is tartalmazó beszámolója (Reguly Antal magyar utazó éjszakon) gyakorlati hasznot is hozott: a tudós megkapta a szükséges anyagi támogatást szibériai kutatóútjához.

Reguly a finn népdal Zetterqvist által gyűjtött változatát is magyarította. A könyv közli a finn eredetit (27.), majd a magyar fordítását kétféleképpen. A göteborgi könyvtárban őrzött kézirat szövege nyilvánvaló másolási és helyesírási hibákat tartalmaz, ezért került a betűhű másolat mellé a javított forma is.

A. Molnár Ferenc megemlíti, hogy ez a finn népdal milyen figyelemreméltó szerepet játszott a magyar fordításirodalomban, s ígéretet tesz a fordítások részletesebb feldolgozására egy későbbi alka-lommal.

Reguly Antal legnagyobb jelentőségű fordítása a Régi Kalevala néhány runojának magya-rítása. Az 1. és 2. éneket teljesen lefordította, a 3.-ból 76 sorral, a 29. énekből 84 sorral készült el. A fordítás szövege Debrecenben a Kollégiumi Nagykönyvtár kézirattárában található Pápay József má-solatában. Igaz, hogy már kétszer is kinyomtatták, ám a kiadványokat nem árusították könyvesboltban, így alig jutottak el az olvasókhoz.

A fordító nemcsak az eredeti kalevalai versformát, hanem a finn eposz hangulatát is igyekezett megőrizni. Ízelítőül idézzük az eposz kezdő sorait!

"Kedv emelkedik keblemben,

Gondolat ébred agyamban,

Kedv énekhez kezdeni,

Elmultakat említeni."

Reguly stílusára hatott az 1840-es évek költői nyelve, melyet a népiesség, az almanachlíra jellegzetességei és a nyelvújítás is színezett. Emiatt a most közzétett szövegek nemcsak az irodal-márok, a folkloristák, a magyar-finn kapcsolatok kutatói számára érdekesek, hanem a nyelvtörté-nészek érdeklődését is felkelthetik.

A könyvecske tartalmaz még egy rendkívül alaposan szerkesztett Jegyzetek a Bevezetőhöz című részt (19-22.), valamint Jegyzeteket (64-66.), melyek a Kalevala.fordítástöredékben előforduló finn és a nem közhasználatú magyar szavak jelentését magyarázza.

A kiadványt esztétikus tipográfiája és Akseli Gallén-Kallela képeinek és díszítő motívumainak hagyományos alkalmazása teszi különlegesen széppé.

(Salamon Ágnes)