Bertold Brecht Puntila úr és szolgája

2004-10-03 19:04:17


2004. október 1-jén mutatta be a budapesti Katona József Színház első őszi premierjeként Bertold Brecht Puntila úr és szolgája, Matti című darabját. A színmű finn vonatkozása, hogy Brecht Hella Wuolijokival együtt 1940-41-ben írta. A Katona József Színház (Budapest, V. Petőfi S. u. 6.) előadását Máté Gábor rendezte, a főszerepekben Haumann Péter és Kocsis Gergő látható.

További részletek: forrás: www.kulturinfo.hu

Brecht a darabot 1940-41 táján írta, a finnországi emigrációban, Hella Vuolijoki finn írónő több műve alapján. A plágium vádja ezúttal sem kerülte el a szerzőt, de aki megismerkedik a szöveggel, tudja, hamisítatlan Brecht-színdarabbal van dolga. Nedvdús, életteli, kristálytiszta gondolati konstrukcióval. Hőse, Johannes Puntila földesúr. Igen gazdag, a legkomiszabb kizsákmányolók egyike. Amikor józan. Amikor részeg, zavarba ejtően viselkedik. A magafajtájával szemben megvető, szemükbe mondja az igazságot, a személyzettel és az alsóbb néposztályokkal előzékeny, kedves, barátságos, adakozó. A részeg Puntila szereti az életet, szűkebb hazáját, a gyönyörű Tavastföldet, a szerelmet, az embereket. Kíváncsi rájuk, együtt érez velük. Új sofőrjében, Matti Altonenben, úgy véli igaz emberre, barátra akadt. Matti tudja, hiába elbűvölő a gazdája, amikor részeg, mindent elfelejt, amikor kijózanodik. Mégis lefegyverzi Puntila mámoros emberi gazdagsága. Tudja, hogy aki lépre megy az emberséges Puntilának, még kiszolgáltatottabbá válik az embertelennek. Elmegy, mert nem tud segíteni a társainak, és mert nem tud, és nem is akar megküzdeni azzal, hogy valaki pontosan tudja, milyen disznó, megveti ezt a disznót, és mégis, amikor tettekre kerül a sor, mindig a disznó cselekszik.

A darab kezdetén egy már-már mitológiai figurává növekedett Puntilával találkozunk. Győze
delmes túlélője ő a pálinkák özönvizének; ivócimboráit mind elnyelte. Hiába könyörög, hogy virrasszanak és igyanak vele, magára marad. Az elcsigázott pincér már józansága miatt sem méltó hallgatóság, hogy megossza vele emelkedett gondolatait és érzéseit. Nem talál nézőközönséget lendületes mutatványához, ahogy halálmegvető bátorsággal átkel a pálinkatengeren. Ekkor, a magánynak ez órájában szembetalálja magát a sofőrjével, Mattival, aki három nap után elunta, hogy kint várakozzon rá a kocsiban. Puntila örömtől sugárzón köszönti; mint aki eltévedt az őserdőben, és hosszas kóborgás után egy emberre talál. Királyi nagyvonalúsággal asztalához invitálja és beavatja szörnyű betegségének titkába: újra és újra megtörténik vele, hogy a tökéletes józanság alig elviselhető állapotába esik, ami őt, a magasra törő embert, közönséges, semmire se való földbirtokossá változtatja. A sofőr, hiába dühös a várakoztatás miatt, nem képes teljesen kivonni magát a részeg Puntila groteszk bája alól...

Részlet a Brecht-színház, a Be
rliner Ensemble munkáját bemutató Theaterarbeit című könyvből.


Szereplők:
Puntila, földbirtokos: Haumann Péter
Éva, a leánya: Pelsőczy Réka
Matti, a sofőrje: Kocsis Gergely
A főúr: Fenyő Iván
A bíró: Bán János
Az attasé: Takátsy Péter
A lódoktor:
Mészáros Béla
Csempész Emma: Kiss Eszter
A patikus kisasszony: Rezes Judit
A tehenes lány: Szantner Anna
Telefonos kisasszony: Tóth Anita
A nyamvadt: Keresztes Tamás
Surkala: Tóth Zoltán
Fina, szobalány: Szirtes Ági
Az ügyvéd: Elek Ferenc
A tiszteletes: Lengyel Ferenc
A tiszteletesasszony: Bodnár Erika