Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

A nagy zarándoklat

2004. július 23. 21:09:46  nyomtatási kép


Kattintson a képere !
NAGY ZARÁNDOKLAT SZENT JAKAB ÚTJÁN

Március utolsó napjaiban három finn férfi nézi elgondolkozva a Pireneusok vidékét Észak-Spanyolországban, a Somport-hágótól délre. Frissen hullott hó fedi a hegyoldalakat. Sabinanigo álllomásán hátunkra vesszük a hátizsákot, néhány mérföldet gyaloglunk Jaca városáig. Megkapjuk az első pecséteket zarándok útlevelünkbe, megtaláljuk a zarándokút első kagylószimbólumait és nyíljeleit. 800 kilométeres gyaloglás vár ránk a célig, Santiago de Compostela búcsújáró helyéig.
Megfelelő kihívás ez egy középkorú, őszülő férfinak? Képes vagyok még ilyen erőpróbára? És a zarándoklat - nem a kondíció miatt gyaloglok, hanem saját magamat és értékrendemet teszem mérlegre. Vannak, akik a lábak imádságáról beszélnek.
A következő napok és hetek megmutatják, hogy az imádságnak ez a fajtája nem valami napsugaras séta a déli romantikus tájakon. A tavaszi esők áztatta szántóföldek között az agyag nagy koloncokban ragad cipőnk talpára. A meredek hegyi ösvényeken a víz kimosta a kövek közül a talajt. Spanyolország tájai valóban nagyvonalúak: az emelkedők több kilométeresek, a leghosszabb ereszkedő, az út legmagasabb pontjáról, 1600 méterről 16 kilométeren át tartott. Napi 20-35 kilométert teszünk meg, öt hét és egy nap elteltével érkezünk meg Santiagoba.
Mi a zarándoklat? Már a Biblia is említ zarándokokat. A gyermek Jézus is felment szüleivel Jeruzsálembe, és kishíján ott felejtették. Az ősegyház keresztényei úgy tisztelték tanítóikat és az egyház alapítóit, hogy haláluk után felkeresték sírjaikat, hogy ott imádkozzanak. Sok csoda is fűződik a búcsújáró helyekhez. Innen eredeztethető a zarándoklat. Ilyen hagyományok minden nagy világvallásban fellelhetőek.
Santiago Szent Jakab apostol emlékhelye. Jézusnak ez a tanítványa missziós munkát végzett a Pireneusi-félszigeten. Mártírhalála után földi maradványait ezen a helyen találták meg, és róla nevezték el: Santiago - San Diego - Szent Jakab. A hely a kereszténység harmadik legfontosabb búcsújáró helyévé vált Jeruzsálem és Róma után, több mint ezer éve érkeznek ide a zarándokok. Az útvonalak hálózata beszőtte egész Európát, egészen a finnországi hämei Härkätie-ig. Goethe azt mondta, hogy Európa a Santiago de Compostella-i zarándoklatokból született. Napjainkban 70.000 ember zarándokol Santiagóba a világ minden tájáról.
Hárman indultunk, ketten végigjártuk az utat. Megöleltük az apostol szobrát a santiagoi katedrális oltárán. Földig hajoltunk az oltár boltozatában elhelyezett ereklyetartója előtt. Bementünk a Szent Kapun. Valamiféle fáradt elragadtatás fogott el bennünket a végén. Kibírtuk a hosszú utat, nem vagyunk még túl öregek.
Mi egy ilyen út eredménye, mi marad meg belőle? Az egyik dolog természetesen maga a fizikai teljesítmény, hogy még ebben a korban is neki merünk vágni és meg tudunk csinálni olyasmit, amivel korábban még nem próbálkoztunk. Ez önmagában még nem valami nagy dolog, gondolom, sokan képesek lennének rá. Ha a saját tempójában megy az ember és közben pihen, meglepően sokat kibír.
A vándorélet a másik korábban nem próbált dolog. Elszakadni minden megszokottól, csak a legszükségesebb - a lehető legkevesebb - holmit cipelni, nem ragaszkodni helyekhez, megtapasztalni, hogy csak az út és a gyaloglás az állandó. Ilyen módon látni a tájat, annak gyors változását, érezni, hogy így is haladunk, a lépések ritmusában. A barátság érzése a többi zarándok iránt szintén fontos dolog. A zarándokok külön kasztot alkotnak, testvérnek érzik egymást, még ha nem is értik egymás nyelvét. A gyaloglás lassú tempójában arra is ideje van az embernek, hogy észrevegye önmagát, végiggondolja dolgait, értékrendjét.
Mivel zarándoklatról van szó, kikerülhetetlen hogy elgondolkozzunk rajta, mi benne a "szent". Ezt a szót meglehetősen köznapi helyzetekben, az úton, erdőben, hegygerincen, szélben, esőben, tűző napon is helyére kell tenni. Talán semmi drámai nem történik. Csak valahogy kitárja az ember a lelkét, lehetőséget ad magának a szentség megtapasztalására. Gondolkozik rajta, ha tud. Hiszen idő van rá az út alatt. Akkor aztán lassan-lassan felsejlik egy másik idő, a láthatatlan világ és annak útjai.

MARTTI ISSAKAINEN

Képek


Kattintson a képere !


1: Van idő rá, hogy a spanyol tájak bevésődjenek az utazó szemének retinájára. Az ösvény lassan fogy, a cél a láthatatlanba vész.

Kattintson a képere !


2: Az út legmagasabb pontján, 1600 méteren egy keresztet állítottak, ahova a zarándokok egy követ szoktak dobni bűnük és más eldobnivaló terhük szimbólumaként. Az útmenti hófúvás a csúcsok hűvös időjárásáról árulkodik.

Kattintson a képere !


3: Száz kilométer van hátra. Látszik, hogy az oszlopnál más zarándokok is megálltak. A kagyló a Szent Jakab útján zarándoklók szimbóluma.

Kattintson a képere !


4: Megérkeztünk. A santiagoi katedrális Spanyolország legnagyobb temploma, oltárának boltívében őrzik Jakab apostol ereklyéjét.

Kattintson a képere !


5: A zarándokok miséje a zsúfolásig megtelt katedrálisban. A misén felolvassák az aznap érkezett zarándokok nevét. A papok előtt hat férfi kezeli a világ legnagyobb tömjénezőjét, amely hatalmas ívben leng a kupolából alálógatva. Jakab szobra az oltár közepén látható.


Barcelonából indulva vonatutunk második napján csodálkozva nézegetjük a tájat. Frissen hullott hó borítja a Pireneusok lejtőit, a fák fehér szobroknak látszanak, a folyók tajtékozva rohannak - ilyen lenne a tavasz délen? Egymást bátorítgatjuk: bár az út elején adódhatnak nehézségek, a vége könnyebb lesz majd. Útitársaimnak, Jormának és Tarmonak már nagyon mehetnékje van, a kalauz meglepetésére már Sabinanigoban leugrunk a vonatról, és mintegy bemelegítésként gyalogosan tesszük meg a hátralevő két mérföldet Jacáig, a tervezett kiindulópontig. Az úton autók előznek síboxszal a tetejükön, a hegyek lejtőin szikrázik a hó.
Az ótestamentumi zsidók évente elzarándokoltak Jeruzsálembe az ünnepre. Jézus is elment szüleivel, és kishíján ottfelejtették a templomban. Az őskeresztények úgy tisztelték tanítóikat és az egyházatyákat, hogy sírjaikhoz jártak imádkozni. Így kezdődtek a zarándoklatok.
Más nagy világvallások is ismerik a zarándoklatot.

Indulás
Jacába északról, a francia határtól vezet út a Somport-hágón keresztül. Ezt a Santiago de Compostelába vezető keleti útvonalat az itteni tartomány neve után aragóniai útnak nevezik. Jacától Santiagóig mintegy 800 km az út.
Jacában az albergue-ben a zarándokházban van a szállásunk. Megkapjuk az első pecsétet zarándokútlevelünkbe. A tágas hálótermekben bőven van hely, rajtunk kívül csak egy német és egy japán férfi rendezgeti hálózsákját a matracokon. Esti misére a közeli templomba megyünk.
Reggel hátunkra vesszük a hátizsákot, elindulunk. Megtaláljuk az első sárga nyíl jelzéseket, amelyek az útvonalat mutatják. A sárga nyíl hol egy fán, hol egy kövön, hol pedig ház falán, oszlopon, az úttesten bukkan elénk. A városokban ráadásul az utcakőbe illesztett kagylóképeket is láthatunk, ez a Santiagoba tartók tulajdonképpeni jele. Általában az említett nyíl az aszfaltozott országutaktól elfele, erdei ösvények, hegyoldalak, birka- és tehéntrágyás legelők irányába mutat. Aragónia vöröses földje csirizként ragad bakancsunk talpához, egyre vastagabb, kilónyi rétegben.
Estefelé bevánszorgunk a hegygerincen egy régi vártorony köré épült faluba, Arresba. A hárommérföldes emelkedő után lábaink elnehezültek, a hátizsák nyomja a vállunkat. Birkanyáj legel a lejtőn, egy másikat a faluba érve a hegygerinc túloldalán pillantunk meg. A szeles hegyi falucskában csupán 15 ember él, a házak jó része néma rom. Minden irányban lélegzetelállító panoráma tárul szemünk elé.
A falu közepén álló házat csinos fogadónak rendezték be, ám a zuhanyból csak hideg víz folyik, és a terméskőfalú hálóterem hideg, mint a jégverem. De mikor a mosolygós szemű fogadós által készített vacsorához telepszünk, a hangulat oldottá válik. Gőzölgő makarónit falatozunk, bort iszunk rá. Az est befejezéseként lánglelkű házigazdánk vezeti a zarándokok imáját. Gyertyát gyújt, és a falról levéve a feszületet, közénk helyezi az asztalra. Egy kis fénymásolt füzetecskéből olvassuk felváltva a hosszú imát, mi angolul, a német Otto anyanyelvén, házigazdánk és a japán Shintaro spanyolul. Jorma finnül imádkozhatja el a Miatyánkot. Házigazdánk felolvassa neveinket a vendégkönyvből és csillogó szemmel mondja, hogy imáinkról megemlékeznek majd Isten színe előtt. Lefekvéshez készülődünk. Magamra húzom minden ruhámat, ami csak a hátizsákban van, három pokrócba burkolózom és alszom.

Erdei vándorlás
Okosak akarunk lenni. Nem vágunk neki az esőáztatta sáros ösvényeknek, hanem az országúton maradunk. Gyönyörű hegyi panoráma, ölyvek az égen, csörgedező patak a méyben. Az út egyre magasabbra emelkedik a hegyekbe. Tizenkét kilométeres kanyargó emelkedő, ami nem akar elfogyni. A fiúk kételkedve néznek maguk elé, majd a térképre:
- Nem jó, ez délre vezet, nekünk pedig nyugatnak kellene mennünk.
Visszafordulunk, mintegy 10 kilométert gyalogolunk, egy kis bosszúság is gyorsítja lépteinket az ereszkedőn. Megtaláljuk az útelágazást a sárga nyíllal. "Uram, add hogy elfogadjuk utaidat!" Megint kezdődik az emelkedő, az út később sáros erdei autóút lesz, amelynek árkában víz rohan velünk szembe. Tarmo a zsírégetésről tart előadást, de nemigen tud javítani hangulatunkon. Elered az eső, felvesszük az esőköpenyt, egyre lassabban emeljük sáros bakancsainkat. Milyen hosszú lehet még ez az emelkedő, még biztosan legalább egy mérföld ebből a sárból és fáradtságból. Próbálok a bőjti időszakra, és Jézus keresztútjára gondolni. Felidézem az ártatlanok szenvedéseit, a világ eseményeit, ehhez képest a mi megpróbáltatásunk semmiség. De ez rosszabb minden eddig általam tapasztaltnál.
Miért is indultam el, mi értelme van ennek az egésznek? Azért, hogy egyszer elmondhassam, milyen volt, dicsekedhessek teljesítményemmel? Órák múlva elnehezült lábaink elérik a hegygerincet, az erdőt felváltja a mezők tágassága. Jégeső esik. Megpihenünk egy kövön. Tarmo egy csomag fügét talál hátizsákjában. Azzal feltöltekezve vágunk át a csatakos mezőn. Hosszú, vádlinkat erőltető lejtő ereszkedik alá a távoli völgybe, aminek aljában bővízű patak teszi újfent próbára hitünket. Kőröl-kőre egyensúlyozva átjutunk a túlpartra. Végül az emelkedő a faluba. Tarmo azzal vígasztal, hogy egy Miatyánknyi idő alatt fent leszünk. Rövid léptekkel vonszoljuk magunkat. A fáradságtól elgyötörve tényleg imádkozom. A festői szépségű falu közepén megtaláljuk fogadót. A japán Shintaro már ott van.
Hajnalban felébredek, Shintaro már az útra készülődik. Kezet nyújt, néhány csendes szót suttog búcsúzóul. Jó utat, buen camino! Ezután mi, lassabbak már nem találkozunk vele.

Miért?
Körülbelül 70.000 zarándok járja végig évente Szent Jakab útját, igaz, a többségük egy rövidebb szakaszt, mint a miénk. A bizonyítványt már 100 kilométer gyaloglás vagy 200 kilométer kerékpározás után kiállítják. Az idén Jakab napja vasárnapra esik, és ünnepi év van, ami növeli a zarándokok számát. Tarmo azt olvassa az újságban, hogy a zarándokok 17% indul útnak hitbéli okokból. A többiek kulturális, történelmi céllal, vagy pusztán a testmozgás miatt vágnak neki, vagy egyszerűen nem tudják megindokolni, mi késztette őket az útra.
Egy esős szakaszon Tarmo megkérdezi, valóban hiszem-e, hogy az utat végigjárva bűnbocsánatban részesülünk, ahogy azt a katolikusok vallják. Azt válaszolom, hogy erősen hiszek ebben. Ha egyszer olyan sok módja van a bűnbocsánatnak, miért ne részesülhetne benne az is, aki áhítatosan végigjárja ezt az utat. Tarmo szerint ez a finneknek nagyon testhezálló dolog, mi ugyanis hozzászoktunk, hogy semmit sem kaphatunk meg könnyen. Így a bűnbocsánatot is, amit keserű orvosság formájában kapunk, hatásosabbnak érezzük.
Mindannyian különbözőek vagyunk. Tarmo esténként az Apostolok Cselekedeteit olvassa és menet közben azon morfondírozik, milyen belevaló fiúk voltak. Jakab is eljött erre a távoli földre. Jorma, az ortodox Szarovi Szerafimról olvas egy könyvet és azon mereng, miért tűnnek ilyen eszményinek a szent emberekről szóló történetek. Nekik nem voltak kísértéseik, problémáik, mint nekünk? Neki nehezére esett menet közben, vagy a fogadók forgatagában imádkozni. Mi ennek az útnak a lelki jelentősége?
Én is ezen gondolkozom, magamon tűnődök. Bevallom, zsákutcában érzem magam, ha ésszel próbálok közelíteni a kereszténység alapjaihoz. Jorma is elismeri, hogy már Jézus életének végiggondolása is nehéz az emberi értelem számára. Csak a hitünk marad. Elmondom, mennyire vígasztal Paavo Kortekangas püspök gondolata arról, hogy a hit gyengesége nem baj - Jézus a gyenge hitet is elfogadja. A közömbösség a baj.

Úton
Láttam napsugaras képeket üde, térdnadrágos zarándokokról a déli verőfényben. Mindannyiunknak megvan a saját zarándoklatunk, ami mindannyiunkat meglep. Induláskor csak a várakozás volt bennem. Elvben nem lehet tudni, milyen egy 850 kilométeres gyalogút. Nem lehet elképzelni a test és a lélek fáradtságát, a hátizsák vállpántjainak dörzsölését. Minden egyes kilométer megtételéhez alázatra van szükség.
A tapasztalt zarándokok remek gyakorlati tanácsokat adnak. Kezdem észrevenni, hogy a legfontosabb az alkalmazkodó lélek, ami bírja a napokon-heteken át tartó megpróbáltatást, a fogadók zsúfoltságát, a társak közelségét és más nehézségeket. A hátizsák lehetne könnyebb is, mint az enyém (10 kg). A bakancsok kényelmességét és bejáratását nem lehet elégszer hangsúlyozni. Éppen elég vízhólyagot és ragtapaszt látok - szerencsére mások lábain. Egy férfinak az egész talpáról lement a bőr új, bejáratlan cipőjében. Saját bakancsaim jól szolgálnak, hálás vagyok értük.
Már az út vége izgat bennünket. Milyen lesz a helyszínen, mi vár ránk, képesek leszünk-e befogadni?
A zarándoklat egyirányú: a kezdettől a célig. A zarándoklat olyan, mint maga az élet. Egész életünk zarándokút.
MARTTI ISSAKAINEN



A ZARÁNDOKÚT FOLYTATÓDIK
Mindig megszólal bennem a kétkedő, ha csodákról, legendákról, ereklyékről beszélnek. Igyekszem azonban kitárni a lelkem egy másfajta gondolkodás előtt. Egyszer az Athos-hegyi kolostorban a szerzetes rámutatott a kincstár egyik díszes keresztjére és azt mondta: Itt van egy darab Jézus keresztjéből és egy szilánk a szögből, amivel keresztre feszítették. Arra gondoltam: két lehetőség van - az egyik az, hogy tényleg itt van Jézus keresztjének egy darabja!
Legendák
Arról a hagyományról beszélgetünk, mely szerint az idősebb Jakab apostol missziói úton járt itt, a Pireneusi-félszigeten. A legenda szól mártírhaláláról a Szent Földön, és azokról a hihetetlen fordulatokról, ahogy holtteste a tengeren át Spanyolországba került, majd hogy csodatevő földi maradványai évszázadokkal később azon a helyen kerültek elő, melyet róla neveztek el Santiagonak - San Diego - Szent Jakab.
- Mi, tapasztalt zarándokok természetesen nem kételkedünk az ilyesmiben, és általában az ereklyék valódiságában - mondja Tarmo ünnepélyes komolysággal.
A Jakabbal való találkozásra gondolok utunk végén. Ott van annak az embernek a maradványa, aki ismerte Jézust. Jézus elhívta őt, és Jakab követőjévé lett. Együtt vándoroltak, halásztak a Genezáreti tavon. Látta Jézus szenvedését és feltámadását. Jézus elküldte őt, ő pedig engedelmesen eljött ide, az akkori ismert világ végére. És most is ott van - hitünk szerint - ahol Jézus is, azon a csodálatos helyen, amit mennynek nevezünk. Szédítő gondolat. Tulajdonképpen nem csodálkozom, hogy az emberek már több mint egy évezrede fáradtsággal és veszélyekkel nem törődve jönnek ide emléke előtt tisztelegni, imádkozni.
Egyik nap Szent Ferenc forrása mellett visz el az utunk. Vize manapság két csövön folyik egy négyszögletes medencébe, tábla figyelmeztet rá, hogy nem iható. Természetesen megkóstoljuk. Megpróbálom elképzelni: egyszer Szent Ferenc járt erre, útban Santiagoba. Talán ő is ivott a vízből. Azt is feljegyezték, hogy itt a közelben alapította meg az első spanyol ferences kolostort.
Jorma elmeséli, mit olvasott a zarándokok jelvényéről, a kagylóról. A legenda szerint, mikor a hajó megérkezett Jakab földi maradványaival Galiciába, egy nemes ifjú belovagolt a tengerbe a hajó elé. Kishíján a hullámok közt lelte halálát, de Szent Jakab megmentette őt. A parton, ahol az ifjú megmenekült, kagylók voltak. Ezért Jakabot kagylón állva ábrázolják, a zarándokok pedig jelvényként használják a kagylót.

Az út és a zarándokok
A Vizcayai-öböl mögül jövő francia út Puente la Reinaban egyesül az aragoniai úttal. A legtöbb zarándok erre jön, és jóval később indul útnak. A zarándokok száma megsokszorozódik. A fogadók zsonganak, férfiak és nők tucatjai töltik meg az emeleteságyakkal telezsúfolt hálótermeket. Furcsának tűnik szabad ágyat keresni, nyugovóra térni ebben a társaságban, éjjel felébredni és hallgatni a horkolást, az ágyak nyikorgását, az álomban elmormolt szavakat. Valaki kioson a vécére. Az új szállásra érve az első kérdés, van-e melegvíz a zuhanyozáshoz. Általában nincs. Egy nap Jorma bevallja, hogy fáradtságában így imádkozott: "Istenem, adj egy forró zuhanyt!" Ha este részünk van ilyesmiben, ez válasz imáinkra.
Mintha Isten nagy hintájában lennénk, az út ismét emelkedik, kilométeres fárasztó emelkedők után aztán ismét leereszkedik a völgybe. Minősége valamivel jobb, itt nincs már olyan sártenger, mint utunk elején az esőben. Kezdjük megszokni az úti rutint. Hajnalban indulunk, mint a munkábajárók, a hátunk mögött felkelő nap már az úton ér bennünket. Vándorolunk. Megfelelő helyeken leülünk egy kicsit, meghúzzuk a vizes kulacsot, harapunk valamit. Büfé minden faluban van, a kávé, sör és bogadillos - sajttal, hússal, felvágottal vagy tojással töltött búzakenyér - mindig jól jön.
Az időjárás változó. Vannak napok, mikor egy szál ingben megyünk, aztán megint lehűl a levegő, az esőköpenyre is szükség van, és széllel szemben vánszorgunk. A hegygerincen szélerőművek szárnyai forognak. Az utat mutató nyilak szemhatárig nyúló szántóföldek, szőlők, falvak, erős szagú istállók mellett vezetnek bennünket. A zarándok pedig megy tovább, három kilométer óránként, 20-35 kilométer naponta.
Az út legmagasabb pontja másfél kilométernyi magasságban van, vaskeresztes oszlop jelzi. Az oszlop lábánál domb elmelkedik azokból a kövekből, melyeket a zarándokok dobnak ide a bűn és a feleslegesen cipelt terhek szimbólumaként. Én is odadobtam a kövemet, amit otthonról e célra hoztam magammal.
A húsvéti időszak növeli a spanyol zarándokok számát. A fogadók zsúfoltsága nő. Tarmo hazatér.
A zarándokút fogadóinak hálózata a spanyolok remek találmánya. Lehetővé teszi, hogy alacsony költséggel is megvalósítható legyen az út, hiszen az éjszakai szállás csupán néhány euróba kerül. A zarándoknak csak alkalmazkodnia kellene a nyugtalansághoz és a korlátozott intimitáshoz. Az is megesik, hogy minden ágy foglalt, és egy vékony polifoamon töltöjük az éjszakát a sportcsarnok padlóján - ez a nagyhét csúcsa.

Zarándokemlékek
A zarándokút mentén néhány olyan zarándok emlékköve látható, akiknek útja félbeszakadt.
Egy reggel Ponferrada város kolostora fogadójának udvarára érünk. Az udvar közepén betonoszlop a kagylójellel. Az oszlopra erősített emléktáblán olvassuk, hogy Jouko Tyyri finn zarándok itt hunyt el 2001. május 9-én. Egy hirtelen roham vetett véget íróbarátom útjának.
Meggyújtok két valamoi füstölőt az emléktáblánál. Eléneklem a Lapuai éneket, amelynek zord mondanivalóját a legtalálóbbnak érzem ehhez a helyhez és hangulatához. Folytatjuk utunkat.
A zarándokok
Egy belga férfi, miután nyugdíjba ment, gyalogosan indult el otthonából Santiagoba. Egy fiatal holland énekesnő, Annemieke 450-szer énekelte a Muzsika hangjának főszerepét. Mivel nem volt szerződése új szerepre, elindult Santiagoba.
A hosszú úton néhány zarándokkal összeismerkedik az ember. A zarándokok között figyelemre méltó barátság alakul ki, az idegenek is köszönnek, mosolyognak, "buen camino" üdvözléssel jó utat kívánnak.
Ron és Duke minnesotaiak, lazán társalognak, szívesen borozgatnak. Elmondják, hogy fiatal korukban katolikus teológiát tanultak, de letettek a papi pályáról, megnősültek, világi foglalkozást választottak. Most, öregkoruk előtt még el akartak jönni egy nagy, közös zarándoklatra. Jorma megkérdezi, mit kellene tenni a zarándoklat végállomásán. Ron szerint arra kellene törekedni, hogy úgy imádkozzunk, mint az első zarándoklatok idején, amikor az egyházszakadás még nem történt meg, a reformok és ellentétek még nem szaggatták darabokra. Az igazi zarándoklathoz a gyónás is hozzátartozna, hogy lelkünk tiszta legyen.
Egy este egy falusi bárban imádkozunk egy kis társasággal. Néhány francia, pár német és mi. Egy párizsi újságírónő lelkesen beszél a zarándoklat jelentőségéről. Azt mondja, nem tudhatjuk, van-e egyáltalán valami Szent Jakab apostol sírjának ereklyetartójában. Lehet, hogy üres, mint ahogy Jézus sírja is üres volt. Ennek azonban nincs jelentősége. Annak van csak jelentősége, hogy bennünk, zarándokokban és közöttünk mi történik az út során.

A zarándokok istentisztelete
Gyakran járunk templomba, részt veszünk a miséken. Jorma az út idején is folytatja a böjtöt, csak húsvét napján iszik bort az étkezésnél.
Spanyolország hívő ország benyomását kelti. A legkisebb faluban is van egy öreg templom. Sok este ülünk a misén a többi zarándokkal együtt. Emlékezetes húsvét éjszakát töltünk a templomban. Valahogy megszerettem a spanyol miséket, tárgyilagosságukat, energikusságukat és emberközeliségüket. Kis szomorúsággal kell megállapítanom, hogy mi evangélikusok furcsa kisebbség vagyunk, akiknek tétlenül kell ücsörögnünk akkor, mikor a keresztények többsége az Úr Szent Vacsoráját ünnepli.
Öt hét és egy nap vándorlás. Aztán ott ülünk a zsúfolásig megtelt santiagoi katedrális déli zarándokmiséjén. Tizennégy pap. Egy szép hangú apáca vezeti az éneket, zeng az orgona. Minden aznap érkezett zarándokot megemlítenek, így azt is halljuk, hogy két, Jacából indult finn zarándok ma megérkezett. Örömteli tömjénezést látunk a kupolából alálógó hatalmas tömjénezőből, a világ legnagyobb tömjénezőjéből, melynek lengését hat férfi kötelekkel irányítja.
Az áhítatos sorral keresztülhaladunk az ünnepi év nyitott Szent Kapuján, megsimogatjuk a kereszteket a kapufélfán. Felmegyünk a lépcsőkön az oltár közepén álló Jakab szobor mögött, a többiekhez hasonlóan megöleljük az apostolt. Az oltár alatt földig hajlunk az ezüst ereklyetartó előtt. Olyan ember emlékét őrzi, aki látta Jézust. Arra gondolok, hogy az apostol ereje még napjainkban is hat. Mi másért gyűlnének össze naponta ezrek a templomban, és vándorolnának évről-évre tízezrek az idevezető utakon? Mi az apostol mondanivalója számunkra? Ugyanaz, amit Jézus bízott rá, hogy vigye szét a világban: Szeress. Szeresd az Istent mindenek felett, és felebarátodat, mint magadat.

A zarándoklat folytatódik
Utunkat busszal folytatjuk Finisterrébe, az óceánpartra, sokan itt fejezik be zarándoklatukat. Az utolsó utat gyalog tesszük meg a félszigetre a világítótoronyhoz, szembeszélben nézünk az Atlanti-óceán ködös messzeségébe. Ide, a világ végére hozta az apostol az örömhírt. Itt a parton a zarándokok szokás szerint elégetik útiruhájukat annak jeleként, hogy az útnak vége, az óember meghalt, új született.
Kibírtam, megvalósítottam az álmom. Hálás vagyok az útért és az élményekért, biztosan nem merek soha többé ilyen nagy feladatba belevágni. Az út másmilyen volt, mint képzeltem. Nehezebb volt, mint gondoltam. Többet adott, mint gondoltam.
A ruháimat nem égetem el. Hiányzik az otthon, a szeretteim. Rozskenyérre és a szauna gőzére vágyom. Tudom, hogy zarándokutam folytatódik. Ameddig csak élek.

MARTTI ISSAKAINEN

Képek:

Kattintson a képere !

Kattintson a képere !


1: A zarándokok útja Észak-Spanyolországon keresztül, gyakran keskeny hegyi utakon vezet. Az ország tágas tájai bevésődnek a zarándokok emlékezetébe.

Kattintson a képere !


2: Csak kétszer esett meg, hogy az esőtől megáradt folyón le kellett vennünk a cipőnket az átgázoláshoz. Balra Jorma, jobbra az író.

Kattintson a képere !


3: A láb és a cipő a zarándok leggyakoribb gondja. Egy spanyol férfi kezeli társa talpán a hatalmas vízhólyagot.

Kattintson a képere !


4: A hátizsáknak nem szabadna tíz kilónál többet nyomnia. Az este kimosott zokni megszárad a hátizsák tetején. A kagyló a kereszttel ennek a zarándokútnak a jelképe.

Kattintson a képere !


5: Ez a zarándok feleségével, szamarával, kutyájával és kecskéjével Nyugat-Franciaországból, Bretagne-ból indult. Már a második ezer kilométert tapossák.

Kattintson a képere !


6: A célba ért zarándok Santiago de Compostelában a katedrális előtt. Ezt tartják a világ harmadik legfontosabb zarándokhelyének Jeruzsálem és Róma után. Goethe szerint: Európa Santiago de Compostela-i zarándoklatból született.

Kattintson a képere !


7: A zarándokok napi miséjén zsúfolásig megtelik a santiagoi katedrális. Tizennégy pap áldoztat, széphangú apáca vezeti az éneket, zeng az orgona. Felolvassák a nap folyamán érkezettek nevét. Szent Jakab szobra az oltár közepén, a fehérruhás pap fölött látszik.
 


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !


Kattintson a képere !




A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !

bagolyesz E-mail küldése a hozzászólónak
2007. április 26. 23:39:15
Sziasztok. En az iden juliusban indulok a nagy utra. Egeszen Barcelonabol. He-he.. mar alig varom. Lesz majd rajtam magyar zaszlo.. szoval tessek engem felismerni... :)
postd E-mail küldése a hozzászólónak
2006. november 02. 09:15:04

Sziasztok


A többiekhez kapcsolódva énis tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes nekivágni a zarándokútnak. Mivel kell felkészülni ? Mikre kell odafigyelni s egyáltalán milyen kiadással jár? Illetve társat is keresnék hozzá.


A segítséget előre is köszönöm.


Üdv


Dani

kalauz16 E-mail küldése a hozzászólónak
2006. október 15. 21:22:38
Hellósztok!
Nemrégiben határoztuk el magonkat 2 ismerősömmel hogy ezévben nyáron megtesszük a zarándokutat. Ezért is kérnék meg olyan embereket akik már megtették az utat hogy segítsenek minket hogy hogyan is vágjunk neki. Hol tudunk majd megszálni és még sok hasonló dologban. Ezért megadom az e-mail címemet: kalauzgabor@freemail.hu
Előre is nagyon köszönöm nektek.
Niki E-mail küldése a hozzászólónak
2006. augusztus 18. 16:11:47






Nagyon meghatott a leírásod, pedig 15 éves vagyok, és nekem már több hónapja ez az álmom, hogy végigjárom a Szent Jakab Útját. Daniel Coelho, a kedvenc íróm, ő is megjárta, és le is írta, az élményét és + RAM szertartásokat is írt a könyvébe. Nagyon érdekesnek találtam. Megfogadtam, gofy én is megjárom az utat, ha kell még magamba is, csak még növök hozzá egy kicsit.


Előre is sok sikert, aki megszeretné járni az Utat.


Üdvözlettel: Niki


Sanyi
2006. július 02. 04:15:00
A fiam most van Spanyolorszagban, el akar induln erre az utra.
Remelem haya segiti az Isten.
zsuzska E-mail küldése a hozzászólónak
2006. június 29. 21:03:15

Sziasztok !


Idén nyaron szeretnék elmenni az utra, szabad a julius-augusztus honapom, de mivel no vagyok, nem merek egyedul belevagni.


Kérlek Benneteket, segitsetek, hogy hol tudnék megbizhato tarsakat talalni!


 


Köszönettel : Zsuzska

kismuk E-mail küldése a hozzászólónak
2006. április 25. 19:24:27

Érdeklődők számára közzé teszem Martti elérhetőségeit.:


Martti Issakainen


Pilppalantie 7


79910 Kerma


Finland


Elektrónikus elérhetőség:


issakainan.martti@luukku.com

Éva E-mail küldése a hozzászólónak
2006. április 19. 12:11:01

Én a kijutásra lennék kíváncsi. Hogy lehet egyszerűen az indulási ponthoz érni. Június 01-én indulnék?


 

ERIKA E-mail küldése a hozzászólónak
2006. április 15. 09:03:58

Nagyon megérintett a beszámolód,én június 20-án indulok.


Remélem hasonló,csodálatos élményekben lesz részem.

Cs.Márta E-mail küldése a hozzászólónak
2006. február 19. 13:23:04
Köszönöm: Márta
Timi
2006. január 15. 16:10:54
Frómistán (spanyol falu)keresztülmegy a zarándoklat??
Molnár Zsuzsanna E-mail küldése a hozzászólónak
2005. december 31. 15:51:06
Fantasztikus  ahogyan megtették a Camínot. Közel 60 éves vagyok és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy talán nekem is sikerülhet. Csak jobban kellene bízni magamban és összajönni egy hasonló korú csapattal. Tudna  valaki segíteni? Zsuzsa
Peregrina
2005. november 22. 18:33:14
Örömmel és nosztalgiával olvastam a beszámolóját és olyan érzés volt mintha a szívemből szólt volna. Én három éve csináltam végig és még most is élénken él bennem minden perce az útnak. :)
Ninon E-mail küldése a hozzászólónak
2005. november 09. 15:13:52

Én egy 13 éves lány vagyok.Apukám nagy álma hogy végigjárjuk együtt az El Caminot.A 11 éves hugom is velünk tartana. Szerintetek mennyiben lehetséges hogy sikerüljön?Elég ha megvan bennünk az elhatározás?

CArlos Viñas-Valle E-mail küldése a hozzászólónak
2005. július 24. 14:49:23
Saludos cordiales desde Roncesvalles carolingio y jacobeo (www.rencesvals.com) a los peregrinos xacobeos que entran en España provenientes de Hungría, el gran país centroeuropeo.
Dr.Balogh Gábor E-mail küldése a hozzászólónak
2005. április 30. 13:58:49

Kedves Martti !


2004 május 31-től jul.01.-ig jártuk végig a Caminót a feleségemmel.49 évesen vágtunk neki az ÚT-nak és máig bennünk él.Számos leírást, beszámolót olvastunk elindulás előtt, és hazaérkezésünk óta,de egyik sem adta vissza úgy érzéseinket mint a TE írásod.


Lélekben veled járjuk a Utat .


Buen Caminó


Gábor


 

járókelő E-mail küldése a hozzászólónak
2005. február 08. 19:55:47

Igazán örülök mindenkinek, aki ezt az utat járta. Ám a lelkesedésed időnként pontatlanságokat eredmenyézett (túl sok a "leg" az írásodban. Hogy csak egyről szóljak:  Compostela katedrálisa messze nem Sapnyolország legnagyobb temploma.) A Camino valóban csodálatos, ám ne feledd azt, amit bizonyára tudsz is, hogy ez az út még a többieknél is inkább "befelé" vezet. Légy boldog, Isten veled.

HALAS E-mail küldése a hozzászólónak
2004. november 10. 11:23:21
Nagyon szép az írásod, fontos belső élményeket fogalmaztál meg. Azt hiszem, minden zarándok hasonló kérdéseket tesz fel az Út során, de csak kevesen tudják ilyen szépen közkinccsé tenni a válaszokat. Örülök, hogy abennem is elevenen élő emlékek, érzések, a zarándoklatot körüllengő szeretet másokat is, téged is ennyire magával ragadott. Köszönöm, hogy olvashattam az emlékeidet!
M. István (Budapest)
dactari E-mail küldése a hozzászólónak
2004. szeptember 06. 14:47:17
Martti barátom a Heineväsi Finn-Magyar baráti kör elnöke. Nagyon sokszor járt már Körmenden. Nagyon sok és érdekes könyevet írt. Sajnos ebből keveset forditottak magyarra. Gartulálunk a zarándok utjához, nem kis teljesitmény ebben a korban. A képek nagyon szépek és csodálatos tájakat ábrázolnak.
Jó egészséget Martti