Finnországi levelek 117.
Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra
117.levél Milyenek a finnek II.Karjalaiset 2014 augusztus 23.
Kedves Olvasók!
Mai levelemben folytatom a finn emberek tulajdonságainak ismertetését és ma a Kareliában élőkkel, a karjalaiset= karéliaiak-kal foglalkozunk.
Egy kis történelem
A
Ladoga tó északnyugati partjának környékéről származó
archeológiai leletek azt bizonyítják, hogy fellelhető kapcsolat
van az előző levelemben ismertetett Häme és a kareéliai tájvidék
között.
Karélia
viharos történelme során több fennhatóság alatt is állt. A
keresztes hadjáratok idején Karélia Novgorod hatáskörébe
tartozott, az 1200-as években Svédország hódította meg ezeket a
területeket magának. Viipuri várának építése 1293-ban
kezdődött el.
Viipuri - Finnország 2. legnagyobb városa - a II. világháborúval kapcsolatos moszkvai békekötés értelmében 1940 ben a Szovjetunió része lett, majd annak felbomlása után 1991-óta Oroszországhoz tartozik. A vár jelenleg múzeum, sok turista ismerkedik itt a régi idők történelmével.
Karéliai
tájszólások
Karélia
oroszországi részében 2010-ben végzett népszámlálás
azt mutatta, hogy 25600 lakos beszéli a karéliai nyelvet. A
gyerekek is megtanulják ezt a szüleiktől/nagyszüleiktől, de
felnőve már inkább oroszul beszélnek. Egyelőre azonban még
úgy van, hogy az 50 éven felülieknek az orosz nyelv sok esetben
nehézséget jelent.
Amikor
a II. világháborúval kapcsolatosan Karélia egy része
Oroszország területévé vált, az itt élő
karéliai lakosságot evakuálták Finnország különböző
helységeibe és ez nagyban hozzájárult a Finnországban
beszélt karéliai nyelv alakulásához. Nem hivatalos felmérést
2001-ben végeztek, akkor kb. 11000 - 12000- re becsülték a
karéliai nyelvet beszélők számát. Ezek között vannak olyanok,
akik csak értik, de nem beszélik a nyelvet. Finnországban a
karéliai nyelvnek hivatalos kisebbségi nyelvi státusza van, 2009
óta a Joensuu-i egyetemen tanszék is létezik, a professzor
neve Pekka Zaikov. A világon csak két ilyen tanszék van, a
másik Petroszkojban.
Karélia
nyelvét nem tanítják a finn általános iskolákban, a nyelv
szinte kizárólag beszélt nyelv. A Finnországba emigrált
karéliaiak szétszóródtak az országban, de biztosra vehető az,
hogy akik a II. világháború előtt születtek Karéliában, azok
anyanyelve a karéliai nyelv. Sajnálattal lehet azonban
megállapítani, hogy a karéliai nyelv Finnországban lassacskán
feledésbe merült.
Népköltészet
A
karéliai népköltészet legkiemelkedőbb alakja, egyben a világ
egyik legnagyobb versmondója
Larin
Paraske
( Paraskeva Nikitina) 1834- 1904 volt. Oroszországban, az
Észak-Inkeri tóvidékén született, 18 évesen lett árva. Két
évvel később férjhez ment, kilenc gyermeke közül három élt
felnőtt koráig. Ötvennégy éves korában lett özvegy.
Abban az időben Sakkola helység papja, Adolf Neovius (1858-1913)
kezdte el a környék népköltészetének gyűjtését Larin Paraske
verseinek rendszerezésével. Amikor Neovius Porvooba költözött
oda hívta Parasket is, akiből az ö együttműködésük során
minden idők költői és siratóasszonyi szimbóluma lett. A
feljegyzett 32 000 verssor a legnagyobb egyetlen énekestől
származó anyag Finnországban, ami egyben sok költő és irodalmár
ihletője volt az ö idejében.
A
mellékelt linken látható a költőnő és hallható az egyik
sirató verse.
https://www.youtube.com/watch?v=D6hfzlhu3C8
Larin
Paraske nagy hírnévnek örvendett, 19891-ben a Finn Irodalmi
Társaságban lépett fel és még ugyanabban az évben Jean
Sibelius, Finnország legismertebb zeneszerzője is felkereste, ö
akkor komponálta a Kullervo szimfóniát.
Larin
Paraske egyik siratóverse : ”Férje siratása” Képes
Géza fordításában jelent meg a Magyar Helikon kiadó által
1972-ben Nap fél és éjfél. Finnugor rokonaink népköltészete
címmel kiadott kötetében. Finnországban a legnagyobb magyar
nyelvű könyvtár Pori városában van, ott megtalálható ez a
verseskötet.
Larin Paraske-t több híres festmény is megörökítette, ezek között vannak Albert Edelfelt és Eero Järnefelt festményei.
Helsinkiben, a Finlandia palota melletti parkban, közvetlenül a Mannerheim út mentén van Larin Paraske szobra.
A
bronzból készült szobor Alpo Sailo ( 1877-1955) műve,
jelenlegi helyén 1949 óta áll. Ez az egyetlen olyan szobor
Helsinkiben, ami élethűen ábrázol egy nőt.
A szobor talpazatán ez a szöveg áll: “ Suomalaiselle talonpoikaisnaiselle kansanrunon ja kansantietouten taitajalle ja tallettajalle” , szabadon fordítva: Finn parasztasszonynak, a népköltészet és néphagyományok ismerőjének és megőrzőjének. A szobrász az 1936-ban a tervezés alatt álló Kalevala ház részére készítette a művet, ez a ház azonban csak terv maradt.
Ezen a szobron kívül Larin Paraske nevet egy kis utca is őrzi Helsinkiben, a neve:
Larin Paraske polku/Larin Paraske ösvény
A
Kalevala-i nők szövetsége ( Kalevalaisten Naisten Liitto) 1996 óta
minden évben egy
Larin
Paraske díjat
ad valakinek, aki bebizonyította, hogy a finn nyelv használatának
mestere. A díjazott lehet bárki, aki vagy író, a
hagyományok őrzője és folytatója, jó társalgó, vagy olyan
valaki, aki szavaival hatással volt a politikában, gazdasági
életben vagy a nemzetközi kapcsolatok terén. Az első díjazott
Kaari Utrio írónő volt, 2013 –ban a díjat Kaarina Hazard
szerző kapta. A díj nem csak nőknek kerül kiosztásra, a
díjazottak közt férfiak is vannak, pl. Antero Mertaranta
sportriporter és Heikki Kirkinen professzor. A mindenkori
díjazott nevét a Helsinki Könyvvásárral kapcsolatos
események között hozzák nyilvánosságra.
Karéliaiak
jellemvonásai
A
karéliaiak jellemvonásaihoz sorolják az élénkséget és
vidámságot. Közismert az is, hogy az itteniek muzikálisak,
szívesen énekelnek és zenélnek. Kaarlo Hänninen
(1876-1939) finn író és parlamenti képviselő 1929-ben
kiadott tankönyvében elmondja, hogy a karéliaiak beszédesek és
fürgék, de munkájukban nem hasonlítanak a szívós hämeiekre. A
mezőgazdaság nem vonzza őket erősen, ezzel szemben szívesen
kereskednek.
Kareliaiak
testalkata, népviseleteA kareliaiak karcsúak és magasak. Szemük és a hajuk is gyakran barna. Karélia különböző helyein változatos a népviselet, mint az alábbi kép is mutatja:
A határ menti vidéken – Rajakarjala- használt viseletet Tyyni Vahter tervezte 1935-ben, ennek mintája egy 1911-böl származó, a nemzeti múzeumban őrzött régi parasztruha volt.
Az inggallér nélküli, ujján színes hímzés van. A szoknya piros vagy kék, kötényszoknya, amihez egy díszített öv tartozik. Fehér harisnya jár a viselthez.
A fejdísz neve: perväskä, ez egy díszes pánt, ami még a fej tartását is nemesebbé teszi.
A viseletet ezüstláncon lógó kereszt egészíti ki.
A viselthez tartozó cipő vagy nyersbőrből készült, esetleg fekete.
Karjalaisten laulu /Karélia dala
Karélia tájegységének dalát Pekka Juhani Hannikainen (1854-1924) komponálta, ö írta a szöveget is. Itt hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=VvNRONl-sTw&list=RDVvNRONl-sTw#t=9
Karjalan
liitto/Karelia szövetség
A
II. világháborúval kapcsolatos békeszerződés értelmében
Finnország területének 10%-át a Szovjetunióhoz kapcsolták.
Az itt élő 407 000 lelket evakuálták az anyaországba.
Közvetlenül
a téli háború után, 1940 április 20.-án jött létre a Karjala
szövetség, melynek alapító gyűlésén 340 személy vett részt.
Ők 54 járást, 14 egyházközséget és 112 különböző
szervezetet képviseltek. A szövetség fő célja az evakuált
karéliai lakosság érdekeinek képviselet volt. Később, az
1960-as évek elején, amikor a kezdeti problémák már megoldódtak
a szövetség működése egyre inkább kulturális téren
érvényesült. Tagjai aktívan dolgoznak a karéliai kultúra és
hagyományok őrzésén és annak továbbvitelén a fiatal generációk
felé.
Karjalatalo/Karéliaház
Karélia
kultúrháza Helsinki Käpylä nevű városrészében áll, Into
Pyykkö építész tervezte. Az 1974-ben elkészült épület teljes
egészében a karéliaiak önkéntes munkájával jött létre!
Az
egyes termek az elvesztett Karélia járásainak neveit
viselik.
A
kultúrházban színpad, étterem és ökumenikus jellegű kápolna
is működik, természetesen szaunázásra is van lehetőség. Nagy
könyvtár várja azokat, akiket a karéliai irodalom érdekel. Ebben
az épületben működik a Népzeneintézet is, ahol minden
korosztályra kiterjedő zeneoktatás folyik. Sokféle lehetőség
van a szabadidei szórakozásokra, ezt színházkör, kórus és
néptánc kör biztosítja.
Karéliaház nem csak Helsinkiben van, 1954-ben készült el a Karjalantalo nevű kultúr központ Joensuu városának központjában, Ilosaari-ban. Ez az épület jelenleg a pop-zene központja.
Karjalan osakunta / Karéliai diákszövetség
A diákszövetség egyike a Helsinki Egyetem diákszövetségeinek. Célja a karéliai kultúra fenntartása és a tagok segítése diákszállások és ösztöndíjak által. A tagok legnagyobb része Karéliából jött a fővárosba tanulni, de a szövetségnek bárki tagja lehet függetlenül az eredeti lakóhelyétől.
Kedves Olvasók!
Minden túlzás nélkül elmondható, hogy Karélia elvesztett területeinek ügye a mai napig szívfájdalma a finnek legnagyobb részének. Azzal a reménnyel zárom mai levelemet, hogy kissé közelebb hoztam Önökhöz ezt a kultúrában gazdag vidékét az én hazámnak.
Judit
Mäkinen
Finnország
A hozz?sz?l?shoz regisztr?ci? sz?ks?ges !
 |