Finnországi levél hazámból Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

 106. levél Kisebbségek Finnországban II.  Romák és zsidók.     2014 febr. 23

 Kedves Olvasók !
Mai levelemben folytatom a finnországi kisebbségeket bemutató sorozatot

Finnországi kisebbségek II.
és ma két történelmi kisebbséggel foglalkozunk, nevezetesen a romákkal és a zsidókkal.

Egy kis történelem :
A romák ( finnül régebben mustalaiset = cigányok  )

az országba körülbelül 500 évvel ezelőtt érkeztek főleg  Svédországból, melynek akkoriban Finnország is  része volt. Tőlük a finnek  kezdettől fogva idegenkedtek, tervezték a romák száműzését felváltva Svédországból finn területekre és viszont, finn területekről Svédországba.
A svéd birodalomban 1637-ben látott napvilágot az un. “akasztási törvény”-  svédül Placat om Tartarens fördrifwande af landet - mely előírta, hogy az összes roma egy napon belül hagyja el az országot. A határidő lejárta után szabad volt felakasztani minden roma férfit törvényszéki eljárás nélkül és minden nőt és gyermeket kiutasítani az országból. Ez a törvény – a bírósági eljárás nélküli akasztás - már akkor teljes ellentétben volt a svéd jogállam alapelveivel és az ismeretek szerint a törvény soha nem került alkalmazásra. Ettől függetlenül a törvény egészen 1748-ig volt érvényben.
Az 1600-as években felajánlották a romáknak, hogy földet műveljenek Finnországban, de ök. nem telepedtek le, jobban érezték magukat helyhez nem kötötten a vándorló életmód betartásával.
Az egyház a múlt évszázadokban negatívan  állt a romákhoz, nem vehettek részt semmilyen egyházi eseményen és a betegellátás sem járt nekik – ez ugye hosszú ideig kimondottan egyházi tevékenység volt.
Az 1852-böl származó törvény (irtolaislaki) a romákat csavargóknak minősítette, őket bárhol el lehetett fogni, ezután a férfiakat meghatározatlan időre dologházba lehetett küldeni, míg a nőket  fonóházakban dolgoztatták. A törvény teljes megvalósítását a csak az akadályozta, hogy kevés volt a  dologházak száma.  Ebben a törvényben volt egy külön cikkely (mustalaispykälä)  miszerint a cigányokkal szigorúbban kellett elbánni, mint  más csavargókkal .
A cigánykérdés és ennek a népcsoportnak szerencsétlen helyzete az 1800-as években került előtérbe és Finnország függetlenségével együtt  a romák is a többséggel egyenlő jogokat kaptak. Az iparosodással egy időben a romák munkalehetőségei csökkentek mivel  kevesebb lett a kézművesek száma és a munkahelyeket  iskolai végzettséghez kötötték - az iskoláktól a romák idegenkedtek és kevesen voltak azok, akik rendszeresen jártak iskolába.
A finn háborúk idején ( 1939-1945) becslések szerint kb. 1000 roma volt a hadseregben, pontos számot nem tudunk, mert a finnek soha nem vezettek statisztikát etnikai háttér szerint.

A romák munkalehetőségei

többféle nehézségbe ütköztek/ütköznek, ezek egyik oka a romák saját szokásaikban/kultúrájukban keresendő. Az a roma nő, aki a roma népviselet használata mellett döntött nem vehet fel más öltözéket csak akkor, ha senki más roma nem látja öt . Az alábbi kép mutatja a roma nők hagyományos viseletét.

 

 Hogy ebben az öltözékben milyen munkát lehet végezni azt az Önök fantáziájára bízom.

A roma viselet
A finn romák rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek az öltözékükre, melyet a roma kultúra szerves részének tartanak. Viseletük nem népviselet, bár a nők szoknyájának eredete több mint valószínűleg egy finn tájvidék viseletében lelhető fel. Finnül a roma viseletet kansanpuku-nak hívják, míg a népviselet neve kansallispuku. ( Megjegyzés  kansa= nép, puku=ruha, kansallinen=nemzeti). A roma viseletre elsősorban a tisztaság és az ápolt külső benyomása jellemző.

Roma férfi nem viselhet világos színű nadrágot, a nadrág laza,  szürke, fekete vagy sötétkék szövet. Roma férfiak nem járnak farmernadrágban. Az ing általában fehér. Kabátjuk leginkább rövid,  fekete bőrkabát.

Roma nők  mindig földig érő, többréteges, bő  fekete bársonyszoknyát hordanak és magas sarkú cipőt viselnek ez a járásukat ringatózóvá teszi. A szoknya- amiben kb. 10 m ! bársony van-  nyáron is ugyanaz mint télen, 30 fokos melegben és hidegben egyaránt ...

 A nehéz szoknya felett bő ujjú  mintás, sokszor  virágos, a derékon fodros csipkeblúz van, ez rövid, csak derékig ér. Télen rövid bőrkabátot hordanak, szintén csak derékig érőt. A roma nők elengedhetetlen ékszerei a nagy fülbevalók,  hajuk hosszú, az idősebbek kontyot hordanak.

 

A roma nők szoknyája nagyon drága, ára 450-1000 euro között változik. Helsinki városa támogatja a roma nők viseletét évi 410 euróval ! Ezt a különben is kapott megélhetési támogatáson felül kapják a kérvényezők.  Az ország más népviseleteit hordók ezzel szemben semmilyen támogatást nem kapnak. Ezt azzal indokolják, hogy a roma nők minden nap hordják ezt a viseletet, míg a többi nemzeti viseletet csak ünnepi alkalmakkor veszik fel.
A szigorú öltözködési előírások még a roma körökben is élénk társalgásra/vitára adnak alkalmat. A fiatalabbak nem egyszer lázadoznak az öltözék miatt, de ha egy roma fiatal lány nem követi a hagyományokat, azt a közösségből való  kiközösítés is várhatja . Akit Önök közül  ez a téma jobban érdekel, és tud finnül, az nézzen be ide –

http://www.helsinginuutiset.fi/artikkeli/58476-helsinki-myontaa-410-euroa-romanihameen-ostoon

 és olvassa a hozzászólásokat, érdekes dolgokra derül fény.
Becslések szerint a Finnországban élő 10 000 roma több mint  fele munkanélküli, többek között megélhetési támogatást, lakástámogatást, munkanélküli segélyt, gyerekpótlékot/családi pótlékot  ( a gyerek 17 éves koráig ) kapnak.  A 2008-ban végzett felmérés szerint a romák foglalkoztatottságát leginkább az iskolai végzettség hiánya hátráltatja, mivel a munkanélküli romák legnagyobb részének csak általános iskolai végzettsége van. Nem próbálnak szakiskolákba bekerülni és a már esetleg megkezdett tanulmányokat is gyakran abbahagyják.
A foglalkoztatottságot csökkenti a munkaadók hozzáállása a romákhoz, utóbbiaknak csak kb. a fele hajlandó romát alkalmazni.
A legutóbbi időben némi változás észlelhető: a roma gyerekek részvétele az előiskolai foglalkozásokon (esikoulu) nőtt, ennek ellenére sok nehézség van még mindig, főleg az általános iskolák első és hetedik osztályaiban. Ezek egyik fő oka a gyakori hiányzás mellett az, hogy a szülök közül nem mindenki áll az iskolába járáshoz  megfelelő komolysággal hiszen az ö saját példájuk is azt mutatja, hogy  jelenlegi finn szociális támogatási hálózat/rendszer lehet övé teszi a megélhetést munkavégzés nélkül is.
A 2012-ben nyilvánosságra hozott adatok 1300 iskolai rektor véleményén alapulnak, eszerint a roma származású iskolások 70 %-a  kiválóan, jól vagy legalábbis megfelelően  teljesít. Feltűnően javult a szülök és az iskolák közötti kapcsolat is.
A tíz évvel ezelőtti adatokhoz  képest a szakiskolákba igyekvők száma megkétszereződött, ezzel szemben a gimnáziumi tanulmányokat még mindig nagyon kevesen kezdik el.
A különböző állami támogatások bősége nem ösztönöz sem a munka keresésre sem pedig a továbbtanulásra. Sajnos.

Finn romák egyesülete /Suomen Romaniyhdistys

Ezt a politikailag semleges  egyesületet 1967-ben alapították. Az ország különböző területein működő tagszervezeteket a roma fórum egyesíti és koordinálja.

Finnországban sok kitűnő roma származású művész dolgozott/dolgozik. Különösen a zene területén találkozunk ezekkel az együttesekkel és énekesekkel. Az egyik legrégebbi társulat a Hortto Kalo névre hallgat, alapításuk 40 évfordulóján tartott hangversenyük egy része itt hallható:

http://www.youtube.com/watch?v=8mdl-AdZpV8

Ezen a linken többféle zene is található roma előadóművészekkel.

 Roma koldusok Finnországban
Finnországban koldusokat legutóbb 80 évvel ezelőtt lehetett látni, a nagy gazdasági válság idején. A koldulást a finnek az emberi értéket sértőnek tartják és a legtöbben viszolyognak a koldusoktól.  Az utóbbi években az Európai Unión belüli  szabad mozgás lehetősége a roma koldusok megjelenését jelentette Finnország városainak utcáin.
Főleg Romániából jönnek ide a koldusok, ezekkel a romákkal a finnországi romák semmilyen közösséget nem éreznek, az általuk beszélt nyelvet a finnek kevéssé vagy egyáltalán nem értik és ez a két roma csoport semmilyen kapcsolatban nincs egymással . A  kis gyerekekkel való kolduláshoz a finn hatóságok szigorúan viszonyulnak – a gyerekeket állami gondozásba veszik. Ezért az itteni sarkokon nem látni gyerekkel koldulókat, a gyerekek otthon, Romániában  maradnak a nagyszülőkkel.

A külföldi romákat  zsebtolvajláson, betöréseken  és bankkártyákkal kapcsolatos bűncselekményeken nem egy esetben kapták rajta a finn hatóságok. Helsinkiben a rendőrséghez  több bejelentés is érkezett a romániai roma koldusokkal kapcsolatban. Nemcsak koldulnak, rózsákat is adnak el nem egyszer erőszakosan, autókat állítanak le a gyorsforgalmi utakon, sátortábort építenek tiltott helyeken stb. Úgy tűnik, hogy nem egy esetben szervezett bűnözőkkel  állunk szemben. Elgondolkoztató az is, hogy a koldusoknak honnét van arra pénzük, hogy autókkal érkezzenek több ezer kilométer távolságból ide.
Koldulással a legjobb esetben kb. 30 eurót lehet keresni egy nap alatt, de a finnek viszonya a koldulókhoz egyre kevesebb jövedelmet jelent . A zord időjárás is hozzájárul a koldusok számához, a tavasz kezdetekor érkeznek és legnagyobb részük  a tél beálltával hagyja el az országot, átmenetileg.
A finn parlament negatívan áll a kolduláshoz - törvény kellene a koldulás betiltásáról -  és 2013-ban Románia miniszterelnöke Victor Ponta és a finn miniszterelnök Jyrki Katainen nem hivatalosan  tárgyalt is erről a kérdésről, hiszen a román romakérdést Romániának kellene megoldania. Egyenlőre a tárgyalásoknak semmilyen gyakorlati eredménye nem észlelhető,  tavasszal bizonyára újra nagyszámban lesznek láthatók Finnország városainak utcáin. Az egyetlen eredmény az volt, hogy Romániából egy rendőr érkezett Helsinkibe , hogy a finn rendőrségnek segítségére legyen a nyelvi nehézségek megoldásában a romániai romákkal való kommunikálás terén.

Zsidók Finnországban
A zsidók jelentik Finnország egyik legrégebbi kisebbségét, számuk a 2006-os év statisztikái szerint 1 300-ra tehető.

Egy kis történelem:
Amikor Finnország Svédország része volt, gyakorlatilag nem laktak zsidók finn földön, kivételt képeztek egyes ritka , a keresztény hitre áttértek esetei.  A svéd birodalomban 1806-tól volt érvényben az a törvény, mely megtiltotta a zsidók bevándorlását. Törvények  határozták meg azt is,  hogy hol lakhatnak zsidók a birodalom területén, nevezetesen Stockholmban, Göteborgban és Norrköpingben.
A svéd törvények Finnországban érvényesek voltak  az egész autonómia idején is, azaz zsidók nem költözhettek ide.
A zsidók hadkötelesek voltak az orosz hadseregben és ezért az 1830-as évektől Finnországba is érkeztek zsidók. Az orosz szenátus 1831-es rendelkezése  szerint azonban zsidók nem kaphattak útlevelet Finnországba való állandó lakás céljából. Oroszország szenátusa 1862-ben rendelkezett az útlevelekről, miszerint az útlevelet kapott zsidók csak meghatározott időt tölthettek az országban.
Az akkori főkormányzó Arseni Zakrevski kimutatása szerint Finnországban összesen 9 zsidó család élt, 6 Helsinkiben, egy Turkuban és kettő  Viipuriban.  A felmérés után száműzték szinte az összes családot Finnországból.
Az első zsinagógát Suomenlinna-ban alapították az 1830-as években, az első Finnországban született zsidó Rohel Lea Anker 1837-ben született Helsinkiben.

Jelenleg a  finnországi zsidók főleg Helsinkiben és Turkuban laknak, teljesen kétnyelvűek, azaz finnül és svédül egyformán jól beszélnek. Közülük sokan beszélik a  jiddish, német, héber és orosz nyelvet és a legtöbben magasan iskolázottak. Ortodox zsidó módon öltözködőket az ehhez tartozó hajviselettel Finnországban nem látni máshol mint az átutazók között a helsinki repülőtéren.
Finnországban két zsidó egyházközség létezik , ezek zsinagógái Helsinkiben és Turkuban vannak. A főrabbi Simon Livson  a helsinki egyházközségben  teljesít szolgálatot.

 A turkui zsinagóga 1912-ben készült el August Krook és J.E. Hindersson tervei szerint. Helsinkiben a Johan Jacob Ahrenberg  tervezte zsinagógát 1906-ban adták át az egyházközségnek. A zsinagógához szorosan kapcsolódik a zsidó óvoda, iskola, könyvtár és aggok otthona. Működik egy saját húsüzlet -  Kosher Deli -  is. Az egyházközség  vegyes kórusa a Hazamir- kórus 1917 óta működik sikeresen. Őket itt lehet meghallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=k7LJqi_9jBo

Az egyházközség  újsága –Hakehila- évente öt alkalommal jelenik meg.

  A két világháború közötti időben a szélsőjobboldali szervezetek sikertelenül próbálták a finn népet az antiszemitizmus felé terelni. Ennek egyik oka az volt, hogy a legtöbb finnek semmi kapcsolata nem volt zsidókkal és így  az egész un. zsidókérdés pusztán elméletivé vált. Másrészt a papság több tagja bibliai okokra hivatkozva ellenezte a „ Jézus saját népe „ elleni német faji törvényeket. Németországi zsidó menekültek Finnországba is igyekeztek, de a menekültekkel telt hajókat a finn kikötök nem fogadták és tartózkodási engedélyt összesen 500 zsidónak adtak, ezek közül 1941-el bezárólag 350-en máshová folytatták útjukat, a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba .
A II. világháború idején a Finnországi zsidók száma kb. 2000 volt.
A téli- és folytatólagos háborúban a finnországi zsidók ugyanúgy vettek részt, mint mások. Az Uusimaa brigád katonái Syväri-ben  egy sátorban tábori zsinagógát ”Scholkas shul”-t    rendeztek be , ebbe a finnekkel szövetséges németek semmilyen formában nem avatkoztak be pedig tudtak a zsinagógáról.  Ez a zsinagóga egészen 1944-ig működött és feltehetően egyedülállónak számit a németekkel szövetségesek harcterein.

A finn hadseregben 260 zsidó katona szolgált, közülük 200-an a frontokon, ahol 15 zsidó katona vesztette életét.  A lotta szervezetben is dolgozott 20 zsidó nő. A németek tudtak a zsidó katonákról, akik közül többen kapitányi rangba voltak, a katonaorvosok között több zsidó származású ezredes is dolgozott. A  finn történelemírás  nem jegyzett fel olyan eseteket, ahol a német vagy zsidó katonák megtagadták volna az egymással való együttműködést.
Adolf Hitler három finn, zsidó katonának adományozott vaskeresztet, de ezek nem fogadták el a kitüntetést.
Heinrich Himmler 1942 nyarán járt Finnországban azzal a céllal, hogy követelje Finnországtól az általa hozott névjegyéken szereplő zsidók kiadását. A finn hírszerzésnek akkor már volt tudomása arról, hogy milyen erőszakot alkalmaztak a németek a zsidók és az elfoglalt orosz területek civil lakossága ellen. Míg a vendég a finn házigazdákkal vacsorázott, a finn hírszerzőszolgálat emberei  betörtek  Himmler szobájába és lefényképezték Himmler listáját a kiadandó zsidókról.
November 6.-án 1942-ben Finnország rendőrsége  8 zsidó menekültet adott át a német hatóságoknak. Hogy mi volt ennek tényleges oka, azt nem lehet tudni biztosan, mert büntetett előéletű csak kettő volt közülük.  Az esetért  felelősöknek tartják az akkori belügyminisztert Toivo Horelli- t és az államrendőrség akkori főnökét Arno Anthoni-t. Ezek a zsidók Auschwitzba jutottak és közülük csak  egy élte túl a haláltábort.  Tapani Harviainen ( 1944- ) a Helsinki Egyetem professzora alább, a  források között említett munkájában részletesen foglalkozik a finn zsidók háború alatti helyzetével. Az ö elemzése szerint nincs megbízható adat arra, hogy a németek sikertelenül követelték volna a finnországi zsidók kiadását. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a finnországi,  kisszámú zsidó lakosokat ” elfelejtették” volna. Valószínűbbnek látszik az, hogy Finnország miniszterelnöke Johan Wilhelm Rangnell (1894-1982)  Himmler értésére adta, hogy Finnországban nincs un. zsidókérdés es ez a németeket várakozó álláspontra helyezte.

A finnül tudóknak okvetlen olvasásra ajánlom az alább idézett T. Harviainen forrásmunkát.

Finnországban 1908-ban alakult egy egyesület,
Israelin ystävät ry.= Israel Barátai
Az egyesületet 1923-ban regisztrálták hivatalosan és akkor több helyen - Pori, Tampere,Helsinki - is működött. A II. világháború alatt az egyesületi tevékenység  rendszertelen volt  és tagjainak száma csak akkor indult növekedésnek, amikor megélénkült  a turizmus Finnországból Izrael felé, az 1960-as évek végén.
Az egyesület 1972 óta egy újságot is ad ki, Shalom néven.

Kedves Olvasók!
Abban a reményben zárom mai soraimat, hogy kissé közelebb hoztam önökhöz Finnország két történelmi kisebbségét. A következő levelemben folytatom ezt a megkezdett témát az itt élő kisebbségekről .

Judit Mäkinen
Finnország

Forrás:

http://fi.wikipedia.org/wiki/Suomen_romanit
http://suomenkuvalehti.fi/jutut/kotimaa/romanit-sk472010/
http://www.suomenromaniyhdistys.fi/
http://romanit.fi/viranomaisille/lisaa-tietoa
http://suomisoi.wordpress.com/tag/romanitaiteilijat/
http://www.romanifoorumi.fi/jasenet/jasenjarjestot/
http://www.nba.fi/fi/kansallismuseo/kokoelmat/kuukauden_esine_2007/romanipuku
http://www.helsinginuutiset.fi/artikkeli/58476-helsinki-myontaa-410-euroa-romanihameen-ostoon
http://www.uusisuomi.fi/asiasanat/romanikerjalaiset
http://fi.wikipedia.org/wiki/Suomen_juutalaiset
Tapani Harviainen: http://www.hum.fi/holokausti/mita-tapahtui-suomessa/
http://en.wikipedia.org/wiki/Turku_Synagogue
http://en.wikipedia.org/wiki/Johan_Wilhelm_Rangell
http://www.israelinystavat.fi/liity-jäseneksi.html
http://www.israelinystavat.fi/historia/