Finnországi levelek 100.

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra.

100. levél 2013 november 30.

Kedves Olvasók!

Mai levelemmel nagy mérföldkőhöz érkeztem, a 100. levélhez.

Ezeket a leveleket 2009 decembere óta írom Önöknek. Azóta minden 2. héten indul egy levél Körmend felé, ahol Dröszler Ferenc és Bán Miklós teszi fel az írásokat a Magyar- Finn társaság internetes honlapjára, ide:www.magyarfintarsasag.hu

Ezúton is köszönöm Dröszler Ferenc és Bán Miklós türelmét és segítőkészségét.

Száz alkalommal küldtem Önöknek levelet hazámból, Finnországból.

Nem tudom, hogy hányan olvasták a leveleimet, de kaptam kedves hozzászólásokat és véleményeket, ezekért hálás vagyok Önöknek. Nem egyszer sajnáltam azonban, hogy azok, akik kapcsolatban vannak finnországi testvérvárosukkal és többször is jártak errefelé nem kapcsolódtak be a témák kiegészítésébe, hiszen egyéni élményekkel színesebb és sokoldalúbb lett volna a Finnországot ismertető szöveg.
Száz alkalommal próbáltam megismertetni Önöket az én itteni hazámmal, Finnországgal. Ezért kezdtem a Világörökség finnországi objektumait bemutató sorozatot és a tájvidékekről írt leveleket melyben névszerinti, abc sorrendben Finnország összes tájegységét igyekeztem legalább fotelközelbe hozni azokhoz, akik nem jártak az én hazámban.
Száz alkalommal igyekeztem, hogy Finnország ne az idegen, hideg, sötét, lehetetlen nyelv, érthetetlen szokások, félelmetesen forró szauna és a jéghideg "ezertóországa" legyen az Önök részére. Igyekeztem azon, hogy közelebb hozzam Önökhöz az én hazámat, hogy Finnország ne csak egzotikusnak tűnő, távoli, északi ország legyen az Önök szemében.
Erről írt egy kedves dalt az egyik legismertebb szerző Juha Watt Vainio - Vain sorsa lentää pohjoiseen - = Csak a kacsa így szól: Csak a kacsa repül északra

A képeken a szerzőn kívül Finnország egy régebbi miniszterelnökének Kalevi Sorsa-nak a képe is látható. A dal teljes szövege itt olvasható:
http://artists.letssingit.com/juha-vainio-lyrics-vain-sorsa-lentaa-pohjoiseen-7lrw3tb

A szöveg a humoros megközelítés ellenére egyben az északi haza szeretete melletti tanulságtétel.

Nekem olyan szerencsében van részem, hogy két hazát adott nekem a Teremtő - a szülőhazámat, Magyarországot és azt a hazát-, Finnországot - ahol élek.
Magyarországnak köszönhetem az életemet, ott születtem és tanultam. Magyarországon telt el a gyermekkorom és az ifjúságom, eddigi életem egyharmada.
Finnországnak köszönhetem a felnőtt koromat, életem kétharmadát. Itt tanultam, továbbtanultam, dolgoztam, gyerekeket neveltem. Finnországban öregedtem meg.
Az élet azt hozta magával, hogy mindkét hazámban volt részem örömben és bánatban, nevettem és sírtam, örültem és szomorkodtam mindkét hazámban.
Még a szív hangjára hallgatva sem könnyű mindent otthagyni, ami volt, szülőket, barátokat, otthont és kultúrát. Nem mindig volt a kapcsolattartás olyan egyszerű, mint manapság, ismeretlen volt az internet és a mobil telefon. Mindenki szeret levelet kapni, de közel sem mindenki szeret levelet írni, pedig semmilyen barátságot vagy kapcsolatot nem lehet egyedül tartani. A távolság, a mindenkori hétköznapi élet forgataga sok esetben a kapcsolatok lazulását hozza magával, az ember elérkezhet egy olyan ponthoz, ahol a szülei sírja jelenti a megszűnt otthonnal való egyetlen kapcsolatot.
Sehol nem könnyű új életet kezdeni, nyelveket tanulni, diplomát érvényesíteni, beilleszkedni a szokásokba, a társadalomba, megérteni és elfogadni a másságot.

Finnország nem könnyű ország.
A messziről jött ember - különösen a vasfüggöny mögül érkezett - szavahihetősége mindig megkérdőjelezhető. Sokkal többet kell bizonyítani, mint a "hazaiaknak", sokkal több türelemre, sokkal fokozottabb szorgalomra és sokkal nagyobb kitartásra van szükség.
Az itt töltött évtizedeim során Finnország nagyban változott, a zárkózott, befelé élő országból multinacionális, gyors iramban globalizálódó, nyitott ország lett.
A tág körben ismert statisztikák fényében Finnországot sokan ideális országnak tarják. Ennek egyik oka, hogy az élet árnyoldalai szinte sehol nem kerülnek bemutatásra. Ebben bizonyára én is hibás vagyok, nem írtam többek között az erőszakról, az alkoholizmusról, a hajléktalanokról, a drogproblémáról, a bűnőzökről, az ingyenes ételosztás hosszú sorairól, a fiatalkori magányról, az idősek depressziójáról, a munkanélküliségről, a bizonytalan munkahelyekről. Finnország híre korrupciómentes országként nem fedi a teljes valóságot, korrupció itt is van.

Minden negatívumtól eltekintve azonban Finnország - egyelőre és főleg másokkal összehasonlítva - rendezett és megbízható, becsületes és nyugodt társadalom országa.

Itt az idegen nem mindig isten hozta, különösen akkor, ha nem vendégként jön ide, hanem maradni készül. Abban az esetben versenytársa lesz a hazaiaknak, a verseny pedig sokszor kemény és nem egy esetben irgalmatlan. Nagyon magasan van a léc, amit át kell ugrani, számos akadályt kell leküzdeni. Itt a hazai többet ér, mint a külföldi, a hazaiak legtöbbször előnyben vannak a bevándoroltakkal szemben.

A finn nyelv jó szóbeli és írásbeli jó ismerete elengedhetetlen az itteni élethez. A beszélt és írott nyelv nagyban különbözik egymástól és az, aki ugyan jól beszéli a nyelvet, de nem bírja az írott nyelv formáit, iskolázatlan benyomását kelti. A nyelvet nem lehet rendszeres, szorgalmas és kitartó tanulás nélkül elsajátítani, a jó nyelvtudást csak évek utáni, aktív, finnországi élet hozza magával.

Alkotmányosan kétnyelvű ország lévén sok állami álláshoz követelik a svéd nyelv tudását, állástól függően különböző fokon, ezt azok, akik nem svéd anyanyelvűek, vagy nem svéd gimnáziumban érettségiztek hivatalos vizsgabizottság által kiadott bizonyítvánnyal igazolják.

Finn iskolások zsenge koruktól kezdve több nyelvet tanulnak és angolul különösen a fiatal korosztály tagjai gyakorlatilag mind jól tudnak. Nem csak " középiskolás fokon ". De tudnak angolul az üzletekben, könyvtárakban, minden hivatalban, postán, óvodákban, kórházakban, stb. stb. Vidéken is! Manapság el lehet mondani, hogy Finnország gyakorlatilag úgy kétnyelvű ország, hogy a második nyelv az angol - ezt sokkal többen beszélik jól, mint a kötelezően tanult svéd nyelvet.

Aki úgy kerül ide, hogy nem tud angolul óriási nehézségek előtt áll főleg akkor, ha az ország hivatalos nyelveit sem beszéli.
Vannak itt olyan bevándoroltak, akik elzárkóznak a finn nyelv megtanulásától: még itteni évtizedek elteltével sem bírják a többség nyelvét. Ők maguknak tesznek rosszat. Bizonyos mértékben kirekesztik magukat a társadalomból. Szűk családi körükön kívül nincs kapcsolatuk azokkal, akik között élnek.
Angol nyelvű munkakörnyezet nem indokolja azt, hogy a többség nyelvét ne tanulja meg valaki, magyar anyanyelvűeknek a finn nyelvtan magyaréhoz való hasonlósága a nyelvtanulást könnyebbé teszi, mint pl. indogermán anyanyelvet beszélőknek. A kiejtés sem okoz gondot. De erőfeszítések nélkül a finn nyelv nem "ragad rá" az itt élőre sem. Még a finn kisgyerekeknek is legalább két évbe telik, míg megtanulják az anyanyelvüket .

Finnországban nincs protekció, az egyetemi felvételt nem lehet pénzzel megváltani, nincs, un. "fizetős" vonal. Minden továbbtanulni vágyó egyformán megy neki a felvételi vizsgáknak, az eredményeket értékelő számítógépek senkit nem ismernek, az érettséginek nincs szóbeli része, ahol a tanárok szubjektivitása is befolyásolhatja az eredményeket. Minden fiatalnak egyedül, a saját erejéből kell boldogulnia, már az általános iskolákban is egyszemélyesek a padok.

Az időjárás zordsága sok megpróbáltatásnak teszi ki az ide érkezetteket. Akit lehangol az esetleg hetekig tartó mindennapos esőzés és a téli szürkeség vagy sötétség annak különösen nehéz a helyzete. Az időjárás szempontjából Finnország fekete-fehér ország, a téli szürkésfehér egyhangúságot nyári verőfény, a sötét éjszakákat hónapokig tartó fehér éjszakák váltják fel.

A finnek legnagyobb része tiszteli, szereti a természetet és alkalmazkodott az időjárás viszontagságaihoz, "rossz idő nincs csak elégtelenöltözködés" jelszóval. Eső és fagy nem akadályozza a mindennapi életet, a hosszú, havas, téli hónapokban sem áll meg az élet. Itt csak kint van hideg, bent meleg van.

Milyenek a finnek?

Különböző forrásokból sokat megtudhat az érdeklődő arról, hogy milyenek a finnek, sok sztereotípia is létezik a finnekkel kapcsolatban.
Olvastam egy internetes magyar oldalon, hogy " tanulunk néhány foglalkozásnevet, amelyek jó hosszúak és jól fel lehet vágni velük a finn ismerősök körében" - micsoda óriási tévedés !

Itt ismeretlen a felvágás, a hencegés vagy a dicsekvés. Nem egy esetben véletlenül derül ki, hogy ki kicsoda, milyen főiskolát végzett, hány nyelven beszél, hol dolgozik, kik a rokonai, milyen sikeresek a gyerekei, honnét van és mennyibe került az elegáns öltözete, hány országban járt már, milyen autója van, stb. stb. A kérdezősködés, még inkább a kikérdezés a finnekből negatív érzelmeket vált ki. Így van ez a " jól értesültség " -gel is, mások életének részletekig menő ismerete és annak tovább terjesztése itt tapintatlanságnak számít.

A finnekre jellemző a szerénység, ezt sokan az önbizalom hiányának rovására írják. Ők nem ismerik a finneket, akik csak és kizárólag magukban és az összefogás erejében bízva vívták ki óriási áldozatok árán a függetlenségüket. Szemben számos más országgal Finnországot a Szovjetunió soha nem tudta megszállni.

Talán Önök közül többek előtt is ismeretlen, hogy 1939 október 20.-án - a téli háború küszöbén - a legnagyobb finn napilapokban a Helsingin Sanomatban és az Uusi Suomi nevű lapban egy tartalékos hadnagy, Jussi Lappi-Seppälä milyen gyűjtést indítványozott annak érdekében, hogy több pénze legyen az államnak a háborús védekezéshez szükséges katonai felszerelésekre. Ö azt indítványozta, hogy minden férfi és nő, aki a bal kezének gyűrűsujján arany gyűrűt hord (Finnországban a jegygyűrűt a bal kézen hordják az esküvő után is) adja gyűjtésbe az arany gyűrűjét, vasból készült gyűrűre váltva azt.

( Az eredeti finn szöveg így hangzik : "Kultasormukset isänmaalle.Täällä kaukana kotoa tuumin yöllä päivystävänä upseerina isänmaan asiaa ja ehkä alkavia taloudellisia vaikeuksia. Ehdotan, että jokainen Suomen mies ja nainen, jolla on vasemman käden nimettömässään kultasormus vaihtaisi sen teräksiseen sormukseen, jonka saisi vastineeksi. Kultasormuksista saataisiin varmasti kokoon kymmeniä tuhansia maanpuolustukseen.

Reservin vänrikki Jussi Lappi-Seppälä" )

Megmozdult az egész ország lakossága. Az értékeket nem elásták, hanem gyűjtésbe adták. Összesen 300 000 gyűrű és több ezer más aranyból készült tárgy került a gyűjtésbe, a Hadügyminisztérium 1750 kg aranyat gyűjtött így, melynek értéke az akkori árak mellett 30 vadászgép vásárlására lett volna elegendő.

Az 1940-ben vert vasgyűrűkészletből 30 000 maradt becseréletlenül. Ezeket a gyérüket a háborús veteránok/özvegyek javára rendezett gyűjtés keretében 2006-ban 50 euro/gyűrű áron adták el a nagyközönségnek. Nekem is van egy ilyen gyűrűm, a képe itt látható:

A gyűrűt kísérő szöveg ezt mondja: ? Tuhansien tarujen sormus jossa on yhä Suomen sotien voima ja henki ? = Ezer történet gyűrűje, melyben még mindig él Finnország háborúinak ereje és szelleme.

A finnek "hallgatagsága" nem jelenti az érdeklődés hiányát és nem jelenti azt sem, hogy "a finnek elhallgatják, amit tudnak". A hallgatás oka az, hogy a finnek nem akarnak túl korán - elhamarkodott- véleményt mondani olyasmiről, amiről nincsenek teljes háttérismereteik. A hallgatás mögött legtöbbször odafigyelés rejtözik. A finnek megbízhatók, az adott szó ugyanannyit ér, mint az írott ezért pl. a ? becsületszavamra" kifejezést itt nem használják. Ezzel szemben hivatalos, szakértői vélemény a következő szavakkal zárul:

?Vakuutan yllä olevan kunniani ja omatuntoni kauttta " A fentieket becsületemen és lelkiismeretemen át állítom".

Barátokat nem könnyű szerezni, ezzel szemben az egyszer megkötött barátság ezüstfonalán csak nagyon ritkán lesznek csomók, a finnekkel kötött barátságok sokszor egy életre szólnak. Ezt bizonyára Önök közül is többen is jól tudják.

Kedves Olvasók!

Századik levelemhez érkezve nem fogytam ki a Finnországot bemutató témákból.

Önökön múlik, hogy lesz-e folytatás, van-e igény a levélsorozat folyatására, köszönettel várom az Önök véleményét.

Finnország rózsafáján megszámláltam száz rózsát. A századikat most itt adom át: