Finnországi levelek 96.

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

96.levél 2013 október 2.

Kedves Olvasók!

Folytatva Finnország tájvidékeinek kissé közelebbi bemutatását lassan a sor vége felé közeledünk. A tájvidékekről abc sorrendben írtam és most már a V betűnél vagyunk, azaz a következő tájvidék

Varsinais- Suomi tájvidéke I.

Ez a tájvidék olyan jelentős Finnország történelmében és olyan sok értéket rejt magában, hogy erről több levélben is írok majd, mai levelem az első.

A névben a varsinais szó a varsinainen = tulajdonképpen- i szóból vezethető le így egy hozzávetőleges magyar fordításban a tájvidék neve ” Tulajdonképpeni Finnország” lehetne.

Történelmileg a régebben Turku-Pori megyének nevezett tájról van szó, mely Dél-Finnország egyik legnagyobb tájegysége, alapterülete 10 908,20 km2, ebből a belvizek 247,47 km2-t foglalnak el. A tájvidékhez nagy tengeri terület is tartozik - 9 629,58 km2- melynek szigetvilága egyike Finnország legérdekesebb természeti látnivalóinak. Varsinais- Suomi lakosainak száma a 2013 májusi adat szerint 469 381 lélek. A lakosok 5,7 %-nak svéd az anyanyelve, más idegen nyelveket az itt élők 3,9 %-a vall anyanyelvének.

Az 1557-ben kelt címerben két keresztbetett, arany lándzsa látható. A címerben levő korona a hercegségre utal, mivel a király Gustav Vasa akkor adta fiának Johannak ( Juhani herttua) a finn hercegséget. Az akkori Finnországot, mely a svéd birodalom része volt. A címer képe Svédországban, Upsala katedrálisában is látható a király síremlékművén, melyen egyben a legrégibb, ismert finn címer is szerepel. Ebben a címerben kék-sárga keresztes zászlók is láthatók, ezek adták alapját a későbbi svéd nemzeti zászlónak.

Varsinais-Suomi 28 járásból tevődik össze, területén 11 város van. A tájegység központja Turku, magyar testvérvárosa Szeged. Ezen kívül még Nagykanizsának és Csongrádnak vannak ezen a tájon testvérvárosai, nevezetesen Salo és Raisio.

Míg az abc-ben Varsinais-Suomi az utolsók között van, ez a tájegység sok mindenben volt az első Finnországban. Központjában Turkuban nyílt az első finnországi gyógyszertár 1689-ben, itt alapították az ország első rendőrségét 1816-ban és az első takarékbankot 1823-ban. -

A tájegység történelmét és központi szerepét a finn történelemben egy idén – 2013 április- megjelent könyv: Maakuntien ykkönen = A tájegységek elsője foglalja össze. A könyv a Varsinais-Suomen liitto = V-S szövetség gondozásában jelent meg, szerzői: Veikko Laakso, Anu Lahtinen, Juhani Kostet és mások.

Egy kis történelem:

Amikor a történelmi időszak elkezdődött - az 1100-as évek elején – Varsinais-Suomi területén már voltak lakosok. A később ide költözőknek köszönhetően az itt élők megismerkedtek a bronzzal és a vassal, de az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy megtanulták hogyan kell megművelni a földet.

A tájvidék központja

Turku- Finnország legrégibb városa .A XIII . század elején, közelebbről 1229-ben IX. Gregorius katolikus pápa levélben adott engedélyt arra, hogy Finnország püspöki székhelye Nousiainen- böl egy központibb helyre – Koroinen-be - kerüljön. Innét számítják Turku alapítását, de teljesen biztos adatok nem állnak rendelkezésre.

Koroinen és Nousiainen csak 25 km távolságban van egymástól, ami manapság szinte semminek számít. Más volt azonban a helyzet 880 évvel ezelőtt, amikor az Aurajoki nevű folyó partján, Koroinen-ben - a mai Turku területén - élénkebb volt az élet, nagyobb a kereskedelmi forgalom és számosabb a lakosság mint Nousiainen-ben. Ettől az időponttól számítják Turku városának ”születését”.

Turku, a tájegység központja Finnország legrégibb városa és sokáig egyben a legnagyobb városa is volt az országnak. A név eredete irodalmi adatok szerint egy régi orosz szó: trg , ami vásárhelyet jelentett. Hogy ezt a helyet ne tévesszék össze más vásárhelyekkel Turkut Suomen Turku-nak hívták, azaz Finnország Turku-jának. (itt jegyzem meg, hogy a karácsonyi béke kihirdetésének hivatalos bejelentése is így kezdődik: Suomen Turku julistaa Joulurauhan = Finnország Turku-ja kihirdeti a karácsonyi békét.).

Turku fejlődése akkor indult meg, amikor az 1200-as évek végén megépült a vár

Turun linna / Turku vára

az Aurajoki folyó torkolatánál. A vár célja eredetileg az volt, hogy a svéd birodalom egyik igazgatási központjaként működjön. III. Johan hercegségének majd királyságának idején ( 1568-1592) Turku vára a reneszánsz finnországi fellegvára volt. Óriási vár ez, tornya 38 m magas, termeinek alapterülete 17 400 m2.

A vár történelme rendkívül változatos és érdekes, sokféle szerepe közül jelentős volt az az idő, amikor Finnország kormányzójának hivatalos lakhelyéül szolgált. De volt ez a várbörtön is. Az 1800-as évek végétől ez a vár múzeum, jelenleg teljesen helyrehozott állapotában egyike a leglátogatottabb finnországi múzeumoknak.

A II. világháború idején közelebbről 1941-ben a szovjet légierő bombázása jelentős károkat okozott a várban, a restaurálási munkálatok 1946-ban kezdődtek meg és több mint 40 évig tartottak.

A restaurálást Erik Bryggmann vezette, ebben sokan vettek részt, többek között Carl jacob Gardberg archeológus és az építész leánya Carin Bryggman is, aki a belsőépítészi munkát tervezte és vezette, egészen az 1990-es évekig volt felelőse a berendezésnek.

A restaurálás egyben modernizálást is jelentett, bevezették a folyóvizet, az elektromos áramot, fűtést és lifteket is építettek. Mindez úgy történt, hogy az eredeti képet nem zavarják a modern idők létesítményei.

Az 1988-ig tartó restauráció során arra törekedtek, hogy a várat lehetőleg eredeti állapotába állítsák vissza. Egyben az is cél volt, hogy Turku városa a nagy termekből reprezentációs, dísztermi használatra kapjon helyet.

A fenti képen az un. Király terme látható, sok nagyszabású ünnepség helye, melyet magánrendezvények céljaira bérelni is lehet. Mivel a várban működő templom kedvelt házasságkötési hely számos menyasszony táncolta itt az esküvői keringőt.

Aki azonban kisebb és intimebb helyre vágyik, annak lehetősége van, az un: Herrain kellari / Urak pincéje nevű helység bérlésére. A pince az 1300-as években épült, maximum 30 személy ünnepelhet itt.

A pince különlegessége az akkori időben ritka íves tetőszerkezet. Az ide vágyóknak írásban kell kérniük a hely használatának engedélyét a városi igazgatóságtól. Ha a vendéglátás során alkoholos italok fogyasztására is sor kerül majd, azt a finn törvények szerint be kell jelenteni a rendőrségen.

A svéd uralom idején Turku Svédország legjelentősebb városai közé tartozott. Amikor Finnországból orosz nagyhercegség lett- 1809-ben - Turku fővárosa volt a nagyhercegségnek egészen 1812-ig, amikor a fővárost Helsinkibe helyezték át.

Turku történelmének egyik legszomorúbb eseménye az 1827-es tűzvész, mely a várost szinte teljesen elpusztította. A tűzvész által megkímélt városrész Ma Múzeum, az 1700-1800-as évekből származó házaiban a városi kézművesek életét mutatják be.

Hogy miért maradt meg pont ez a városrész az részben azzal magyarázható, hogy a tűzvész idején ez, az akkori város peremén levő kis domb: Luostarinmäki / Kolostordomb a szegényebbek által lakott része volt a városnak, ahol főleg mesteremberek és diákok laktak. Ha ide látogat az ember, mintha megelevenedne a múlt évszázadok embereinek dolgos, egyszerű élete. A házak közötti kis udvarokban a régi kertek növényei nyílnak, a turistákat eligazító fiatal lányok korhű ruhákban mesélnek a régi időkről. A szatócsboltban évszázados recepttel készült cukorkák várják a látogatókat természetesen papírtölcsérekbe csavarva.

Kedves Olvasók!

Következő levelemben tovább folytatjuk az ismerkedést Turkuval és Varsinais-Suomi más érdekes történelmi és kulturális helyeivel.

Befejezésül újra felhívom a figyelmet előző levelem végén levő kis játékra, azaz az első hóra vonatkozó tippelésre.