Finnországi levelek 95.

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

95.levél 2013 szept. 15

Kedves Olvasók!

Mai levelemben Uusimaa tájegységének harmadik területi egységével foglalkozunk, nevezetesen a tájvidék keleti részeivel. Ezek Porvoo és Loviisa tájai.

Porvoo / Borgå

A város 50 km-re van Helsinkitől egyenesen keletre, gyorsforgalmi úton 45 perc alatt elérhető. A város svéd neve fejezi ki azt, hogy miről is van szó, mivel borg = vár és å(kiejtés: o) = folyó svédül. Mivel a finn abc nem ismeri sem a b sem pedig a g betűket ezért lett a finn névhangzásban kissé hasonló a svéd névhez: Porvoo. A finn névről nem lehet arra következtetni, mint a svédből, azaz arra, hogy ezt a helyet vár és folyó jellemzik, azaz egy folyó partján épült vár volt a mai város kezdete. A várból csak a domb őrzi az egykori vár emlékét a folyó várossal szemben levő partján.

Porvoo lakosainak száma 49 300, ezek 30,7%-a svéd anyanyelvű, a város gyakorlatilag kétnyelvű, mind finnül pedig svédül beszélnek itt.

Egy kis történelem: Történelmi dokumentumokban Porvoo járását az 1300-as évek elején említették, a település 1380-ban kapott városi jogokat.

A régi, főleg faházakból álló város többször is tűz áldozata lett, hol az oroszok gyújtották fel, hol más volt a tűz oka, pl. az 1760-as nagy tűzvész - amikor a város legnagyobb része leégett- állítólag egy háziasszony konyhájából indult el - ö halászlevet főzött.

Az utolsó nagy tűz 2006 május 29.-én gyulladt. Egy italos fiatalokból álló társaság – 18 és 20 éves férfiak és egy 19 éves nő- arra a bolond ötletre jutott, hogy a székesegyház fából készült kapujának fogantyúja mögé a szél által sodort reklámszórólapokat gyömöszöljék be és gyújtják meg. Az eredmény az volt, hogy az 1400-ból lévő székesegyház leégett, újjáépítése évekbe telt. A fiatalok nemcsak a templomban tettek kárt, saját életüket is elrontották, véglegesen. Az okozott károk visszafizetésére az ö életük nem lesz elég.

A templom tüze az egész faházakból álló régi várost fenyegette, a nagy szélben méteres, izzó deszkák repdestek a szűk, macskaköves utcák felett. Az égést az is fokozta, hogy a templom tetejének fazsindelyeit kátránnyal impregnálták.

Porvoo volt a színhelye 1809-ben I. Alexander orosz cár vezetésével az országgyűlésnek – akkor Finnország, mint autonóm terület Oroszország része lett. A cár nem esküdött fel a finn alkotmányra, hanem ünnepélyes ígéretet tett Finnország törvényeinek tiszteletben tartására 1809 március 29.-én. Finnország megtarthatta régi törvényeit és vallását. I.Alexander cár követői is hasonló ígéretet tettek, a következő ilyen alkalom 1863-ban volt, amikor II. Alexander hívta össze a finn rendeket. ( Itt jegyzem meg, hogy a neveket abban a formában használom, ahogy azok használatosak voltak és nem “magyarosított” formában , pl. Alexader I. neve soha nem volt I. Sándor cár ).

Ha valaki Önök közül Porvooban jár, látogasson el Finnország nemzeti költőjének Johan Ludvig Runebergnek 1882 óta múzeumként működő házába. Runeberg gimnáziumi tanárként is dolgozott ebben a városban, latint és római irodalmat tanítva.

A finn forma- és bútortervezés egyik úttörője Louis Sparre ( 1863-1964) Porvooban alapított Iris nevű kerámiagyárat és neki köszönhető, hogy a régi városrész nem semmisült meg abban az időben, amikor azt hitték, hogy minden, ami régi- lebontandó.

Uusimaa keleti részének másik városa:

Loviisa /Lovisa, régebbi nevén Degerby (kiejtés: Dégérbü).

Ezt a ma 15 520 lelket számláló várost Degerby néven alapították 1745-ben, határ- és védelmi vár városaként. Két évvel azelőtt kötötték meg a Turku-i békét mely lezárta a Svédország és Oroszország között 1741-1743 –ben viselt háborút, új határvonalat húzott és akkor kezdődött a ”kisgyűlölet ” ( = pikkuviha) –nek nevezett orosz megszállás Finnországban. Az újonnan alapított városban megkezdték a vár építését, amit azonban pénzhiány miatt nem tudtak befejezni. A várból ma két bástya emlékeztet erre az időre.

Svédország királya Adolf Fredrik (királysága: 1751-1771) Degerby-ben járt 1752-ben és a városnak új nevet adott, nevezetesen a felesége Lovisa Ulrika nevét. ( finnül: Loviisa Ulriikka).

Ebben az időben kezdtek építeni a város déli részén levő Svartholma szigetén egy tengeri várat azzal a céllal, hogy óvja, a várost a tenger felöl érkező támadások elöl. A krimi háború idején az angol-francia haditengerészet nagy kárt tett itt és a vár romos lett. A restaurálás az 1960-as években kezdődött a Múzeumigazgatóság vezetésével és egésze 1998-ig folytak a munkálatok. Manapság nyaranta sokféle programot rendeznek itt, a sziget a városból rendszeresen közlekedő hajójárattal érhető el.

Manapság Lovisa nem a faházakból álló régi városrészéről ismert, hanem a várostól 15 km-re, Hästholma szigetén levő atomerőműről.

Lovisa atomerőműve

volt az első ilyen létesítmény Finnországban, két különböző része 1977 és 1981 óta működik. Az erőmű fő részeit a szovjet Atomenergia export szállította.

Az eredeti szovjet elképzeléstől eltérően sok, a biztonságot elősegítő változtatást eszközöltek itt. Az irányítást és a felügyeletet szolgáló berendezéseket a Siemens AG gyártotta, a számítógépes berendezéseket pedig a finn Nokia gyár. A reaktorok eredetileg szovjet típusúak voltak, de ezeken annyi változtatás történt, hogy a lovisai reaktorokat ma már nem sorolják már együtt a többi orosz reaktortípussal.

Kedves Olvasók!

Mint minden tájegységnek, Uusimaa-nak is van ”saját ” növénye és ez az

Valkovuokko (Anemone nemorosa) Berki szellörózsa

Ez a kb. 20 cm magasságú növény Finnországban rendkívül elterjedt, de az ország északi részein – Oulu környékén és a Lappföldön- olyan ritka, hogy a védett növények közé tartozik.

Többéves, május elején virágzik. Fehér virágai a fák alatt nem egyszer, mint egy fehér szőnyeg hívják fel magukra a figyelmet. A növény magjában olaj van és ez a hangyák csemegéje. A magokat ide-oda cipelő hangyák segítenek a növény elterjedésében.

Finnországban Anyák napja május 2. Vasárnapja és a gyerekek ezt a virágot szedik az anyukáknak ajándékul ezen a napon.

Levelem végére érve befejezésül a régebben már többször is megrendezett kis tréfás verseny, azaz várom az Önök tippjeit arról, hogy:

Mikor esik le Helsinkiben az első hó?

Ezt a versenyt Helsinki városa is rendezi minden évben, én negyedik alkalommal hívom Önöket erre a tippelésre.

Az első hó itt azt jelenti, hogy mikor van az a nap, amikor Helsinki városának körzeteiből legalább hóekékkel kell eltakarítani a fehér szőnyeget. Az a kedves olvasó, aki a legközelebbi tippet adja, vagy esetleg eltalálja, a napot tőlem egy kis finn emléket kap majd.

Várom a tippeket, ide hozzászólások formájában. Így minden résztvevő látja, hogy ki mire tippelt és a végén azt, hogy ki nyerte meg a versenyt. Egy kis segítség: Az első hó nem ritkán már október- novemberben megérkezik. Azok a tippek, amik az első hó leesése utáni napokra szólnak, nem kapnak díjat, hiszen akkorra már leesett az első hó.

Várom a tippeket !

Mindnyájuknak szép, kezdődő hetet kívánva:

Judit Mäkinen
Finnország

Források:

http://fi.wikipedia.org/wiki/Porvoon_valtiop%C3%A4iv%C3%A4t

http://fi.wikipedia.org/wiki/Porvoo

http://www.porvoo.fi/fi/porvoo-tietoa/historia

http://fi.wikipedia.org/wiki/Loviisa

http://fi.wikipedia.org/wiki/Aadolf_Fredrik

http://fi.wikipedia.org/wiki/Loviisan_ydinvoimalaitos ( a kép forrása is egyben )

http://oppiminen.yle.fi/kasvit-sienet/kasvilajeja/valkovuokko

Képek forrásai: