Finnországi levelek 79.

2013. január 06. 16:19:39

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

79. levél 2013 jan. 1

Kedves Olvasók!

Idei első levelem egyben a levélírás 5. évét jelenti nekem, az első levelet 2009-ben írtam Önöknek.

Az újesztendő alkalmából Mentovics Éva soraival kívánok minden jót:

Mentovics Éva: Újévi köszöntő

Szeretetben,
egészségben,
legyen részed
egész évben.

Légy szerencsés,
vidám, boldog,
felejtsd el a
bút, és gondot.

Kezdődjön hát
egy új élet:
legyen békés,
boldog éved!

Leveleimet most a már megkezdett témával folytatom, azaz Finnország tájegységeinek bemutatásával. Mai levelemben

Etelä- Savo / Dél-Savo tájaival foglalkozunk.

A név nagyrészt a régi - 1831-ben alapított- Mikkeli megyét takarja, melyet a megyék átszervezése miatt 1997-ben szüntettek meg.

A tájegység központja a 48 964 lakost ( 2012-es adat) számláló város,

Mikkeli- magyar testvérvárosa Békéscsaba

Archeológiai leletek Mikkeli környékén kőkorszakbeli, Kr. előtti 4000-2000 évekből származó lakhelyeket tártak fel. Több olyan hegyet is ismerünk, melyek a vaskorszakban erődítmények helyei voltak, ilyen pl. a Sairila-i hegy, melynek 30 m magasságban emelkedő csupasz kőfala természetes védelmet adott. A kövekből és földből épített támfalak maradványai a mai napig kivehetők a domborzatban.

A legrégibb írásos emlékek 1323-ból valók, mégpedig a Pähkinäsaari békekötés okmányában, mely Mikkelit és környékét Novgorod uralmából Svédország hatalma alá helyezte. Nevét a város az 1500-as években kapta Mikael arkangyal neve után.

A történelem folyamán Mikkeli és környéke sok harc színhelyéül szolgált, az egyik legismertebb harcot III. Gustav svéd király uralkodása ( 1788-1790) idején a finnek/svédek vívták az oroszok ellen, döntő győzelmet aratva Porrassalmi szorosában. Ennek a harcnak a régi országút mellett állított emléket az utókor.

Mikkeli települése 1838-ban kapott városi jogokat az orosz cártól, I. Nikolai-tól.

A fehérek és vörösök között vívott belháborúban 1918-ban Mikkeli volt a fehérek központja.

A II. világháborúval kapcsolatos 3 finnországi háborúban ( 1939-1940: téli-, 1941-1944: folytatólagos-1944-1945: lappföldi háború) a finn hadsereg főhadiszállása Mikkeliben volt a központi népiskolában. Ez az épület Ma Múzeumként emlékezteti a látogatókat azokra az elszánt, hősies én önfeláldozó harcokra, melyeket a finnek szabadságukért vívtak a mindenkori ellenség - szovjet, majd német hadsereg - ellen. Ez volt az oka annak, hogy a finn városok közül Mikkeli városát érte a legtöbb bomba.

Mikkeli az egyetlen olyan finn város, mely a különböző háborúk során elért érdemeiért 1944-ben a "Szabadságkereszt karddal 4. fokozat" kitüntetést kapta. Ez a kitüntetés a város címerének felső részében kapott helyet.

A város sokrétű vállalkozásai főleg kis- és közép nagy vállalkozások, de Mikkeli környékén van Európa legnagyobb falemezgyára, valamint Skandinávia legnagyobb mélynyomású nyomdája is. Mikkeli környékén 2007-es adatok szerint több mint 5700 nyaraló van, ezzel az ország egyik legkedveltebb szabadidő - helye. Jelenleg ( 2012-es adat ) lakosainak száma kb. 49 000, alapterülete 2127 km2, ebből víz 411km2, a Saimaa tó partján fekszik. Ez a tó Finnország legnagyobb és egyben Európa 4. legnagyobb tava, melynek vizét a Vuoksi folyó viszi a Ladoga tóba es onnét a Neva folyón át a Balti tenger finn öblébe.

A város lakosainak 98 %-a finn anyanyelvű.

Dél-Savo saját himnusza a Savolaisen laulu = Savoi éneke. A himnusz a zeneszerző Carl Collan műve, akit érdekel a zene, itt meghallgathatja:

Mikkeli mellett Dél-Savo egyik legfontosabb városa

Savonlinna, azaz magyarul Savo vára

a Saimaa tó partján terül el. Ez a város, melynek kb.28000 lakosa van egy vár körüli lakott területből fejlődött ki, a vár neve Olavinlinna, azaz Olavi vára.

Savonlinna városa kb. 334 km-re van Helsinkitől északkeletre. Ez a város Per Brahe svéd kormányzótól kapott városi jogokat 1639-ben, majd később az oroszokkal vívott háború idején az 1743-ban Turkuban kötött svéd-orosz béke kapcsán orosz fennhatóság alá került.

A II. világháború idején a várost időnként bombázták a szovjetek és egy ilyen bombázás után 1940-ben a nagytemplom jelentős károkat szenvedett. A templomot régi formájában építették újjá 1948-ban.

Savonlinna neve azoknak, akik kedvelik az operát jól ismert, mivel az itt lévő várban, már évtizedek óta folynak a nyári, szabadtéri operaelőadások. Nemcsak finn énekesek attrakciójáról van szó, a címszerepeket nemzetközi énekes gárda adja elő.

A vár neve finnül:

Olavinlinna, Olavi férfinév a skandináv Olaf név finn változata. ( Olaf, Svédország első keresztény királya volt 993-1024 között)

Ez a masszív, az 1400-as években épült vár egy sziklás szigeten terül el a Saimaa tórendszerének két nagy tavát: Haukivesi és Pihlajavesi összekötő szoros sodrásában, ennek neve Kyrönsalmi.

A vár szobáiban jól látható, hogy a természetes sziklák egy része adja a ?padlózatot", az építkezés idején nem ismerték a dinamitot és így robbantani nem tudtak.

A várat 1475-ben kezdték építeni Erik Axelsson Tott (finnül: Eerik Akselinpoika Tott ) magas rangú svéd katonatiszt irányításával, azzal a céllal, hogy védelmet adjon az oroszok ellen. A várat észt munkások is építették, a környék lakóit is kötelezték a munkára. Tott a vár építésének idején Viipuri ( = Vyborg ) városának helytartója volt. A helyet nagy gonddal választotta ki, ez a sziklás sziget, erős sodrású víz közepén, két vízi út kereszteződésénél nehezen volt megközelíthető. Először a három toronyból álló rész készült el a sziget legmagasabb pontján, majd az 1400-as évek végére elkészült mind az öt torony. Az oroszok nem nézték jó szemmel az építkezést és a várat már 1495-ben támadás érte. Ezt több háború is követte mind az 1500-as mind az 1600-as években. A vár az oroszok kezébe került 1714-ben, de a háború után, az 1721-ben megkötött béke újra svéd kézre juttatta az erődítményt. A svéd uralom csak átmeneti volt, 1743-ban újra az oroszok lettek itt az urak, akik nagy építkezésbe kezdtek: a szögletes bástyák ebből az időből származnak. Egészen 1846-ig katonaság állomásozott Olavinlinna-ban, majd egy átmeneti idő után - amikor a vár börtön szerepét töltötte be - a vár üresen maradt.

A vár körül sokféle legenda és mendemonda lengedezik, itteni kísértetekről, földalatti alagutakról, stb. stb.

Manapság turisták kedvelt célpontja, hiszen 1967 óta évente rendeznek itt nemzetközi Operafesztivált.

Savonlinnai Operafesztivál Olavinlinnában

Az első Operaünnepségeket 1912-ben rendezték Olavinlinnában. Az ünnepség ötlete egy világhírt aratott finn énekesnő: Aino Ackté nevéhez fürödik. Ö igazi finn patrióta volt, akinek egy 1907-ben Olavinlinnában rendezett hazafias ünnepségen való részvétel után támadt ez az ötlete. Az első Operaünnepségeken 4 finn operát mutattak be és egy külföldi művet, nevezetesen Charles Gounod Faust c. operáját, melyben a női címszerepet: Margaretát, Aino Ackté énekelte.

Az I. világháború, majd az ezt követő nehéz gazdasági helyzet és a finn polgárháború az operaünnepségek befejeződését jelentette. Csak 1967-ben éledt ujjá a savonlinnai operafesztivál, mely azóta minden évben megrendezésre kerül. Ezeken, az egy hónapig tartó előadásokon évente többtízezer ( idén kb 60 000) látogató fordul meg, ezek egytizede külföldről érkezik Savonlinnába.

1987 óta nemzetközi vendégei is vannak a savonlinnai operafesztiválnak, megfordultak itt többek között az Estonia színház (Tallin), a Marinski színház (Szt. Pétervár), a Covent Garden (London), a strassbourgi Operaház, a New Israeli Opera, a Los Angeles-I Operaház, a Deutsche Oper am Rhein, valamint a Chile-i Operaház, a Lett Operaház, a Bolshoi Színház (Moszkva) söt a Teatro Comunale Bolognából és a Shanghai-I Operaház társulatának tagjai is.

Aino Ackté álma valóra vált, a gyönyörű környezetben levő, középkori vár falai között felcsendülö dallamok felejthetetlen emlékei maradnak azoknak, akik Olavinlinnában jártak.

Savonlinnához közel még egy érdekes látnivaló található, nevezetesen

Kerimäki- ben van a világ legnagyobb fából épült temploma.

Kerimäki egy kis helység, lakosainak száma kb. 5600. Hogy miért ide építették ezt az óriási templomot, azt sajnos nem tudom. Hogy valami fogalmuk legyen a méretekről, mellékelten egy pár szám:

Ebben a templomban 3000 ülőhely van, az állóhelyekkel együtt 5000 embernek ad helyet. Hosszúsága: 42 m, szélessége 42 m és magassága a kereszt tetejéig 37 m. Anders Granstedt építész ötlete az volt, hogy az 1847-ben elkészült templomba az egész akkori járás lakosságának fele férjen be egyszerre.

Mint minden finn tájegységnek, Etelä -Savo - nak is van "saját? tava és ez a

Puulavesi

A hétköznapi nyelvhasználatban rövidítetten csak Puula-nak nevezett tó alapterülete 330,76 km2, legnagyobb mélysége 60 m. Ezt a tavat egy 2011-ben rendezett népszavazás választotta Dél-Savo " saját" tavának.

A tájvidék " saját hala " a

Muikku , magyarul törpe maréna ( Coregonus albula)

Ez a15-30 cm, csillogó zöldes színű, Magyarországon védett hal, Finnországban a halászatot foglalkozásként űzök legfontosabb zsákmánya.

Hivatalos adatok szerint 2008-ban a halászatot foglalkozásszerűen űzök 2,5 millió kg muikku-t fogtak, a halászatot sportként űző amatőrök pedig 1,6 millió kg zsákmánynak örülhettek. Ez a hal nemcsak édesvízi tavakban, hanem a tengerben is előfordul.

Van egy finn mondás, miszerint "Rakkaalla lapsella on monta nimeä" = A kedves gyereknek sok neve van, ez a muikku-ra is érvényes. Az ország különböző tájain, sokféle néven ismert a muiku, ilyen nevek a muje, riäpys, rääpys, maiva, neulemuiku vagy a kitkanviisas és a siikamaiva.

Dél-Savo virága a

Pohjanlumme = fehér tavirózsa/tündérrózsa ( Nymphaea alba vagy N. candida)

Magyarországon a védett növények közé tartozik.

Ez a finn tavakban sokszor látható gyönyörű, évelő, fehér virág nagy telepeket alkot, de csak a szemnek ingere, mert mérges virág, egy nufarin nevű alkaloidát tartalmaz, mely izgatottságot és légzési zavarokat okozhat. A tavirózsa gyökere keményítőben gazdag, Svédországban a szárított gyökereket lisztté őrölve szükségtáplálékként használták.

Mint minden tájegységnek, Dél-Savo-nak is van ?saját" köve és ez a

Márvány/ Marmori

Ez a márvány nem hófehér - mint a sokak által ismert, Helsinkiben a Finlandia palota homlokzatán látható olasz, carrarai márvány - hanem halványszürke. A tájegység területén, több helyen is előfordul, ezek között Savonlinna és Kerimäki környékén, Mikkelitöl északra Hiirola területén. A Virtasalmiben levő Ankele bánya márványát az építőipar használja fel.

Végezetül, de nem utolsó sorban a tájegység madara a

Kuhankeittäjä ( Oriolus oriolus), régies nevén aranymálinkó, inkább sárgarigó néven ismeretes.