Finnországi levél hazámból Finnországból, szülöhazámba Magyarországra

77. levél                                                      2012 decmber 1.

Kedves Olvasók !

Elöször is szeretettel köszöntöm Önöket Finnország függetlenségének ünnepe alkalmából.

Ez a nap a  naptárban pirosbetüs ünnepnap és a legfontosabb ünnepe az 1917 óta független Finnországnak.

Mai levelemben folytatom a már elkezdett témát, azaz a finn tájvidékek közelebbi ismertetését. Témánk ma

Etelä-Pohjanmaa

Ezt a nevet nem tudom egyenesen magyarra fordítani, a fordítást Önökre bízom. A név a következö szavakból tevödik össze:

etelä = dél

pohja, birt. eset = pohjan. Többféle jelentésü szó, ebben az öszetételben északot jelent, de jelentheti az alját valaminek, a fenekét valaminek,  alapzatát, talpát stb.

maa – erröl a szóról elözö levelemben már írtam.

A Pohjanmaa szó kissé eröltetett fordítása èszak földje lenne, ez két részre oszlik: etelä- déli : Etelä-Pohjanmaa és pohjois-északi észre: Pohjois-Pohjanmaa - erröl egy következö levelemben lesz majd szó.

Etelä-Pohjanmaa területe 13 998,90 km2, ebböl a vízterület nagysága 55,14 km2.

A tájvidék lakosainak száma 193 735 ( 2012 jan 31.-es adat ).

Történelmileg a régi Vaasa megye egy részéröl  beszélhetünk, melynek területén több város is fekszik, ezek a következök:   Ähtäri, Seinäjoki, Kauhava, Alajärvi, Kauhajoki, Alavuus és  Kurikka. A felsorolás sorendje önkényes és nem nagyság vagy jelentöség szerinti. A tájvidék központja

Seinäjoki  (magyar testvérvárosa Sopron )

melynek 59 326 lakosa van ( 2012 szept. 30 ). A város területe 1 431,47 km2, ebböl a vízterület nagysága 37,48 km2.

Seinäjoki területén már az 1550-es években voltak lakosok, fejlödését az 1880-as években a vasútvonal építése siettette. Ezzel  megélénkült a kereskedelem és a település nött és terjeszkedett, teljhatalmú városi jogokat 1960-ban kapott.

Seinäjoki élénk város, a városigazgatás magját Alvar Aalto tervezte. Ez a ”mag” öt épületböl áll, nevezetesen a városháza, a templom és az egyházközségi hivatal épülete, az un. régi  könyvtár, és a színház alkotják a város központját.  Ezek az 1960-1987 között elkészült épületek mindennapi használatban vannak .

A könyvtárat a legutolsó idöben bövitették, az új könyvtár tervezöi a JKMM iroda építészei : Asmo Jaaksi, Teemu Kurkela, Samuli Miettinen ja Juha Mäki- Jyllilä. Az új könyvtárat 2012 augusztusában adták át a közönségnek, a nyertes a tervpályázaton Apila = Lóhere néven vett részt.  Ez az épület már  nemzetközi feltünést is keltett és 2012 nov.22.-én elöterjesztették az Európai Unio Mies van der Rohe –ról elnevezett,  2013-ban adandó modern építészeti díjra.

A tájvidék “saját” zenéje :

 Vaasan marssi. Itt hallható:

http://www.youtube.com/watch?v=dLTe2u2Cf8w

A zene szerzöje Carl Collan, svéd szövegét Zacharias Topelius írta, a linken hallható finn változaton a svéd szöveg fordítója: Alpo Noponen.

Ezen  a területen nem sok tó található, „saját” tavuk neve:

Lappajärvi 

melynek környékén már kökorszakbeli lakosokról is találtak nyomokat. A tó egy, erre a helyre lezuhant meteorit kráterében keletkezett. A kráter átméröje 17 km volt. Az óriási sebességgel a földbe csapódott meteorit nagy robbanást okozott, melynek ereje 6 milliószorosa volt a Hiroshimára  ledobott  atombomba erejének többszáz km távolságban elpusztítva az élövilágot.

A vidék “saját” állata a mókus.

Finnországban a sokféle mókus közül legáltalánosabb a feketefarkú, fenyömókus ( kuusiorava), majd a különösen a Lappföldön általános barnafarkú lucfenyömókus ( mäntyorava) . Utóbbi bundája télen a vörösesbarnából szürkére változik ezzel is alkalmazkodva a környezet szürkésfehér színvilágához. A legtöbb itteni mókus ilyen, mint a mellékelt kép is mutatja. Az alábbi  kép az én madáretetömet szorgalmasan látogató mókusok egyikéröl készült.

Ez a helyes kis állat úgy igazából gátlástalan rabló, szívesen eszik madártojásokat egyenesen a fészekböl, söt a frissen kikelt madárfiókákkal is csillapítja éhségét- ha az anyamadarak nem kergetik el idöben a fészkek tájáról.

Etelä-Pohjanmaa ”saját “ halfajtája a finnül siika-nak nevezett hal , magyarul nagymarénának hívják.

Ez a hal élénken foglalkoztatta a kutatókat is, mivel több megjelenési formája van és az 1900-as években azt kutatták, hogy vajon egy- esetleg többféle fajtáról van-e  szó. Elöfordul a tengerben de a tavakban is, úgy mint a lazac. Finnországban ezt a halat ugyanolyan értékesnek tartják, mint a lazacot. A finn tavakba évente mintegy 30 millió egyéves vagy ennél is fiatalabb siika- t telepítenek.

A tájvidék ”saját” növénye/virága a finnül maitohorsma-nak nevezett növény ( Epilobium angustifolium)  magyarul erdei füzike vagy deréce néven ismert.

Ez a növény nagyon elterjedt, apró, világos bíborszínü virágai sokszor méteres száron vannak. Nemcsak dísz ez a finnül rentunruusu=nak  korhelyrózsájának nevezett növény. Tavasszal, amikor éppen kibújt a földböl és még nincsenek levelei,  a friss hajtásokat spárgához hasonlóan lehet használni, kissé sós vízben puhára fözve vajjal nagyon ízletes. Szárított leveléböl teát lehet fözni, állítólag remek hatása van prosztatabetegségek gyógyításában és több más bajban is. Finn nevében a maito = tej szó arra utal, hogy itgteni hiedelem szerint azok a kecskék és tehenek, amik ezt a növényt legelik,  jó tejelök lesznek.

Mint minden finntájegységnek, Etelä- Pohjanmaanak is van saját köve és ez a kärnäiitti (kiejtés: kerneitti),

mely nevét a tájegyseg tava, Lappajärvi legnagyobb szigetéröl,  Kärnänsaari-ról kapta.

 Ez a kö nemcsak nevével kötödik a tájvidék tavához, Lappajärvihez , akkor keletkezett – és ugyan olyanokból - mint ez a tó. Becslések szerint  kb. 73 millió évvel ezelött egy fél km ! átméröjü meteorit csapódott itt a felszínbe és a fellépett  hö- és nyomáshullám szétmorzsolta és megolvasztotta a sziklákat.Maga a kö lávára emlékeztet, sötét kékes-szürkés esetleg fekete színü, benne sok apró üreg van, ezek vizet tartalmaznak. A követ ékszerek és kölapok formájában díszítésekhez alkalmazzák .

Végül egy pár szó a vidék “saját” madaráról az isokuovi-ról ( Nnumenius arquata)  – nagy póling vagy szélkiáltó magyarul.

Ez a szalonkafélékhez tartozó vándormadár Finnországban a védett madarakhoz tartozik.

Kedves Olvasók ! Végére értem Etelä-Pohjanmaa tájvidékenek felületes bemutatásához. Mivel közeledik a karácsony, legközelebbi levelemben azzal fogunk foglalkozni. Az újesztendöben azonban folytatjuk a finn tájvidékekkel való ismerkedést.

Judit Mäkinen

Finnország

 

Források:

http://www.seinajoki.fi/info/seinajoki_lyhyesti.html

http://www.seinajoki.fi/matkailu/aalto/

http://www.jkmm.fi/news.html

http://www.jkmm.fi/architecture_project.php?project=seinajoki

A Seinäjoki könyvtár képének használatát Asmo Jaaksi, arkkitehti SAFA engedélyezte.

http://fi.wikipedia.org/wiki/Lappaj%C3%A4rvi

http://tunturisusi.com/orava/

http://www.rktl.fi/kala/tietoa_kalalajeista/siika/ A halak  képének használatához  Markus Ainasoja adott irásbeli engedélyt.

http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCzike_(n%C3%B6v%C3%A9nynemzets%C3%A9g)

http://www.gtk.fi/_system/print.html?from=/geologia/kiviharrastus/maakuntakivet/etela-pohjanmaa.html

Kö képének forrása:

http://www.oulu.fi/astronomy/planetology/Meteoriitit/Meteoriesseet/Lappajarvi.html

http://www.epliitto.fi/?page=maakuntatunnukset -  Az isokuovi Benjamin Pöntinen képe,  használatát  Asko Peltola, az Etelä-Pohjanman liitto  maakuntajohtaja engedélyezte.

http://fi.wikipedia.org/wiki/Maitohorsma

A zászló és a mókus képe saját felvételek.