Haza mentünk Heinävesibe!
A Finn - Magyar társaság Heinävesi csoportja idén ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját.
Meglehetősen forró körmendi nyárból (35°C) indult a 18 fős csoport Finnországba az előre jelzések szerint 20 - 22°C - ba. Többen a 25 év alatt jó párszor megtették már ezt az utat, de most egy kicsit más volt. Ünnepre tértünk haza Heinavesibe, 25 év ember mértékkel mérve felnőtté vállas küszöbe. Sok élménnyel tele, gazdag programokkal feltöltődve, számtalan baráttal és barátsággal gyarapodva, szeretett és szerelmek érintésével, családi tragédiák megélésével a lelkünkben emlékezünk egy tartós és családiassá vált 25 évre.
Nehéz kitalálni, hogy mi lesz a jövő Martti szavait idézve. Nehéz, hiszen amit Finnországban átéltem az a mai napig az életem része maradt. 25 év alatt tartom, tartottuk a kapcsolatot a barátaimmal és a levelezünk, leveleztünk, ők jönnek, mi mentünk. Évek teltek el, de mintha tegnap lett volna a 25 év kezdete. Szeretem őket és szeretem Finnországot, lett egy második családom és lett egy második hazám. Ez egy olyan élmény, amit soha senki nem vehet el tőlem, és ami fontos szerepet játszott abban, hogy azzá váltam, aki most vagyok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta nekem ezt a lehetőséget, és egyetlen percig sem bánom, hogy belevágtam ebbe a kalandba és részese lehetek a magyar, finn barátságnak.
Martti Isakainen ünnepi köszöntője.
Kedves barátaink!
Pintér Pál barátunk idézte egyszer a finn Marjatta Nyysönen költeményét:
"Távol és Közel !"
" Rövid út
embertől emberig,
ha úgy akarjuk.
Egy kéznyújtás csupán,
egy baráti tekintet,
egy sugárnyi mosoly."
Emlékszem az első Magyarországi utazásunkra 1989 júniusában. Budapesti repülőtéren katonák álltak felfegyverkezve ügyelve a rendre. Ezen az utazáson minden nap sütött a nap és csak barátságos emberekkel ismerkedtünk meg. Gábor és Judit szeretettel vártak minket otthonukba.
A lányukkal, Jutkával angolul beszéltünk, de akkor tanultuk meg az első magyar szavakat: köszönöm, jó napot, viszontlátásra. Vár udvarán énekeltünk a körmendi kórussal. Énekünk annyira megható volt, hogy Jussi Hoskonen a meghatottságtól elsírta magát.
Ez után az emlékezetes út után még több utazás és sok - sok találkozás következett. Újabb szavakat tanultunk meg magyarul es finnül is. Egyszer valaki meg is jegyezte, hogy Heinävesi és Körmend barátsága milyen remek példa arra, hogy kevés nyelvtudással is ennyire meleg és jól működő kapcsolatot tudjunk létesíteni. A szív más utat is talál, mint kimondott szavakat. Magyar barátainktól tanultuk meg mi zsémbes finnek ezeket a gyönyörű arcra puszikat melyek tanításában Pintér Pál mester volt. Az ember nem csak a beszédével fejezi ki magát, hanem gesztusokkal, érintéssel, az egész lényével.
Az elmúlt időkben sok történetet hallottam és olvastam melyeket barátaink írtak ezekről az évekről. Ez idő alatt meglepően sok dolog történt. Valaki kiszámolta, hogy 25 év alatt több mint 600 ember Heinävesiből és ugyanennyien Körmendről vettek részt ezeken a testvérvárosi utakon. Vannak tapasztalataink a szaunáról - hat persze hogy a szaunáról-, úszásról, vadászatról, horgászatról, szőlőszüretelésről, sportról, disznóvágásról, énekről és zenélésről, borról és pálinkáról, templomokról és rendezvényekről, gyárakról, víkendházakról, evezésről és megint a szaunáról - mennyi mindent is éltünk át.
De a legfontosabb ebben az egészben az emberek voltak, akikkel találkoztunk. Pintér Pál a baráti társaság kifáraszthatatlan lelke volt. Az ö munkáját Bán Miklós folytatja. Majd jött Sabáli Ildikó, Mándli Éva, Hugi, jött Hameed ez a gyerekes bolondozó majd a szívélyes Gyürki László atya. Majd Honfi Jóska, Bebes István és a többi körmendi polgármester és sok más körmendi. Zügn Tamás lelkész volt itt a templomunkban és megalapozta, összekötötte az egyházközségek barátságát.
Itt nálunk aktívak voltak Erkki, -Keinonen, Tuomainen, Karvinen akik az első években elkezdtek a baráti tevékenységet. Majd jöttek Eero Verkasalo, Rauni, Aira, Risto, Pauliina, Inkeri. Nem is tudok egy beszédben mindenkit felsorolni, de valakit mondok meg: Leena Vlasoff, aki remekül intézte és szervezte a dolgokat. Matti Piironen pedig a vadászok utjait szervezte, rendezte.
25 évbe fért szomorúság és hiány is azok az emberek után, akiket Isten elvitt ebből az életből. Köszönettel emlékezünk Madáchy Károlyra, aki vezetőként itt az első körmendi csoportokkal. Pataki András vezette a körmendi fúvós zenekart Heinävesibe. Szalóki Józseffel is sokat találkoztunk. Elhunyt veterán barátok voltak Csaba József és Bognár Miklós. Tóth Sándor karácsonyi képeslapjai se jönnek már pár éve. Szomorúsággal emlékezünk Gyöngyire is, Bán Miklós feleségére, aki rövid ideig tartó betegség után múlt télen itt hagyott minket.
Tőlünk innen a férfikórusból is sok testvérünk elment. Tisztelettel emlékezünk elnökünkre Erkki Keinonenre, aki vezette társaságunkat az első években. Ugyan így becsületre méltó volt Jussi Hoskonen munkája, akinek ez nem csupán a munkája volt, hanem élete értelme.
Szívből szeretném megköszönni az itt fel nem soroltaknak is, hogy rész vettek a társaság munkájában. Baráti társaság lényege talán nem a nagy ötletek és álmok, hanem a csendes hétköznapi történések, pillanatok és érintések. Ezek a dolgok mindenki számára elérhetőek.
Valamikor megkérdezik az emberek mi az értelme vagy haszna ennek a társaságnak. Ez a kérdés könnyen felvetődik a politikai felsőbbrendűségekből, akik a befektetéseket csakis kézzel fogható dolgokban mérik, azaz pénzben. Az ilyen kérdésekre nehéz válaszolni. Ezt talán csak akkor lehet megérteni, ha velünk, lenne. Valamit meg lehet érteni azzal is, ha az ember megkérdezi magától miből maradt volna, ki ha ez a dolog nem lett volna az élete része. Készen lennek-e lemondani mindezekről a tapasztalatokról és belső értékekről, amit kaptam ezektől a barátoktól. Jobb es gazdagabb lenne-e az életem, ha ezeket a dolgokat megtiltom magamtól.
Boldogok vagyunk ezen a napon es köszönjük ezeket az éveket. Köszönjük nektek Körmendről jövő barátainknak. Köszönjük egymásnak, mivel ez az itt lakó szomszédságot is összehozta. Es a jövő? Amiről nem tudunk semmit, de a barátság nem múlik. Az megmarad a szívünkben olyan hosszan, mint az életünk. Nyitottan es kíváncsian lépünk a jövőbe.
Mint minden utazáskor kölcsönösen kulturális programmal is színesítjük az ottlétünket ez alkalommal Erika és táncosai emelték az egy hét programjainak színvonalát. Érdekes volt hallgatni Juha Kotilainen énekes magyar nyelvű énekeit, melyet Lassi Räisänen mandolinon és szájharmonikán kísért.
Összeállította: Bán Miklós
További képek a Képgalériában: >>>itt
A hozz?sz?l?shoz regisztr?ci? sz?ks?ges !