Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

Finnországi levelek 60.

2012. február 07. 10:12:23  nyomtatási kép
 

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

 60. levél                                                    2012 február 6

 Kedves Olvasók!

Mai levelemben folytatom a megkezdett témát és most  a finn formatervezés fellegváráról, az Iparművészeti főiskoláról (Taideteollisuus Korkeakoulu)  írok.

Az Iparművészeti Főiskola az Aalto egyetem egy része.

Az Aalto egyetem 2010-ben alakult három főiskolai szintű oktatási intézet egyesítésével, ezek a Műegyetem, a Közgazdasági Egyetem és az Iparművészeti Főiskola. Utóbbiban formatervezés, audiovizuális kommunikációs és  képzőművészeti oktatás valamint kutatómunka is  folyik. Ez a részleg  az Aalto egyetem legnemzetközibb egysége, 1900 hallgatója  a világ legkülönbözőbb országait képviseli.

Itt jegyezném meg, hogy az Aalto szó  a világhírű építész vezetékneveként bizonyára ismert Önök előtt, de ez a szó, mely hullámot jelent magyarul a nagyközönség szavazatainak eredményeképpen egy pár évvel ezelőtt  a legszebb finn szavak közé került.

Egy kis történelem

Az 1800-as években Helsinki egy kisváros volt, ahol főleg kereskedők és hivatalnokok laktak. De már akkor is követték külföld eseményeit. August Fredrik Soldan mérnök, a londoni világkiállításon is ott volt, megállapítva, hogy a finn gyárak külföldi munkavezetőkre és mesterekre/tanítókra  szorulnak. Az ö és mások gondolatai vezettek oda, hogy 1870-ben Zacharias Topelius professzor vezetésével kezdeményezték egy Szobrásziskola (Veistoskoulu) alapítását. Kilenc szenátor írta alá azt az okiratot  II. Alexander orosz cár (Finnország akkor Oroszország nagyhercegsége volt) nevében, melynek alapján  1871 januárjában a Veistoskoulu megkezdte működését Helsinkiben. Ezt az intézetet tekinthetjük az Iparművészeti főiskola ősének.

Alapítása után az intézet  kb. 100 évig működött a jelenlegi Atheneum múzeum épületében szemben a főpályaudvarral, Helsinki belvárosának szívében.

Jelenlegi helyén 1980 óta működik, Az Arabia nevű gyárépületben, Helsinki  Arabianranta nevű városrészében, a Vantaa folyó torkolatához és ezzel Helsinki városának alapítási helyéhez  közel.

A finn formatervezés klasszikusai mind innét indultak el, többen később, mint a főiskola vezetői is kifejtették működésüket.

Mai és a következő levelemben egyenként ismerkedhetnek Önök ezekkel a művészekkel

A bemutatás sorrendje önkényes és nem  jelenti, hogy a sorrend  fontossági.

Saara Hopea (1960 után Hopea-Untracht) 1925- 1984

A Porvooban született művésznő 1943-46 között folytatott tanulmányokat az Iparművészeti főiskolán, melynek bútortervezői szakán végzett. Mivel remek rajzoló volt, hamarosan bekerült egy volt tanára, Paavo Tynell cégébe, ahol az ott tervezett lámpák rajzait készítette el. 1951-ben szintén egy volt tanárával  Kaj Franck- kal  (róla előző levelemben írtam) tervezte a Wärtsilä-Arabia gyár első bemutatótermét Helsinki belvárosában, az Esplanaadin. Ide tervezett barna bőrrel bevont négyszögletes fotelek a klasszikusok közé számítanak.

Saara Hopea-t azonban főleg  nem a bútorok tették leginkább ismertté, hanem az általa tervezett üvegtárgyak és ezüst ékszerek.  A tervezés kiindulópontja az volt, hogy az átlagemberek "átlagháztartásaiban" is  legyenek szép, a hétköznapi életben felhasználható tárgyak. 

Kaj Franck az ötvenes években a Nuutajärvi üveggyár igazgatója volt, Saara Hopea itt kezdett dolgozni 1951-ben  és egészen 1959-ig tervezte a legkülönbözőbb üvegtárgyakat. Ezek egy része sorozatgyártásba került-, mint pl. a Finnországban először látott egymásba rakható poharak- 

 egy része pedig egyedi műtárgy volt. A poharakon kívül Saara Hopea tervezett vázákat, gyertyatartókat, kancsókat, sőt tálcákat és hamutartókat is.

 

 

 

 

 

 Munkái külföldre is elkerültek, a Milanoi Triennalen 1954-ben ezüstérmet nyertek  az egymásba rakható poharak és a Flamingo nevű likőröspohár ugyanitt 1957-ben kapott ezüstérmet. A különböző vázák közül érdekes az un. Kupla = Buborék nevű váza, melynek tiszta üveg alsó részében az átlátszó masszában  egy színes üvegbuborék = Kupla látható.

 

 

 

 

 

Édesapja halála után Saara Hopea a családi ékszerészet  ( Ossian Hopea) szolgálatába állt és akkor kezdett ékszereket is tervezni. Különösen nagy és érdekes ezüstgyűrűi ismertek, melyek nagyságukkal és modern vonalaikkal  külföldi kiállításokon is feltűnést keltettek, ezekből több is megtalálható Londonban, a Victoria és Albert múzeum gyűjteményében. A mellékelt kép gyűrűje ezüstből van, és türkiz kövek díszítik.

 

 

 

 

 

 

 

 Érdekessége, hogy mint felfelé, mint oldalra túlér a gyűrűsujjon. Saara Hopea gyűrűjeiből csak nagyon kevés készült el, mind kézimunka és az 1970-es évek óta már nem csinálják ezeket a gyérüket.  

Amikor Saara Hopea férjhezment 1960-ban  egy amerikai iparmüvészhez, Oppi Untracht-hoz.

(1922-2008) először az Egyesült Államokba költözött, majd férjével több évet töltött Ázsiában is, közelebbről Nepálban és Indiában. Az ott tapasztaltak nagy befolyással voltak a későbbi ékszereinél felhasznált anyagokra, ezüst mellett korállt és gyöngyöket is alkalmazott.

A házaspár Porvooban, egy dél finnországi kisvárosban kezdett új életet 1967-ben. Itt Saara Hopea folytatta az ékszerek tervezését a családi ékszerbolt részére Több, mint 90 ékszerterve között nagyon érdekesek a kézzel kötött arany- és ezüstláncok.

Megrendelésre készült ékszerei közül megemlíthetjük Porvoo város polgármestere részére tervezett díszes láncot és a Marimekko vállalatnak tervezett szív- motívumos nyaklánc, karkötő és fülbevaló sorozatot. Saara Hopea műveinek retrospektív kiállítását 1987-ben láthatta a nagyközönség az Iparművészeti Főiskola szervezésében.

Judit Mäkinen

Finnország

Források:

http://www.uiah.fi/opintoasiat/history2/veistok.html

http://www.designforum.fi/saara_hopeauntracht

Képek: Google1  Google2

http://collections.vam.ac.uk/name/hopea-untracht-saara/884/



A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !