Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

Kiss Kevin Jeremi Lappföldön járt

2011. április 04. 22:18:59  nyomtatási kép
A "Hogyan vannak jelen a gyermekek jogai az életemben" című pályázat nyertese  - Kiss Kevin Jeremi, édesanyjával együtt - egy márciusi hétvégét töltött Lappföld fővárosában a partner település meghívására és költségére. Szeptemberben a VEMAFI és a Kukkantó Baráti Kör Egyesület az önkormányzattal közösen kereste meg a veszprémi iskolákat a Finn Nagykövetség és Rovaniemi város által kiírt pályázattal. Az alábbiakban a 12 éves Kiss Kevin Jeremi élménybeszámolóját olvashatják az érdeklődők.
Az a nagy szerencse ért, hogy a tavaly őszén - a Finn Nagykövetség által-meghirdetett:"Hogyan vannak jelen a gyermekek jogai az én életemben?"- pályázaton én nyertem a fődíjat, - a 2 személyes repülőutat Rovaniemibe. Sokáig azt hittem, hogy csak álmodom, de ahogy közeledett a kiutazás napja, egyre jobban elhittem, hogy tényleg igaz, én vagyok az, aki elrepülhetek Finnországba. Mivel én egy 8 gyermekes nagycsalád 5. gyermeke vagyok, még sohasem voltam külföldön, és repülőn sem ültem még, úgyhogy nagyon izgultam, milyen is lesz ez az első utam? Készítettünk a családdal közösen, egy kukoricacsuhéból készült virágcsendéletet, Rovaniemi városnak, köszönetképpen ezért a csodálatos utazásért.

0.jpgMárcius 18.-án végre elérkezett az indulás napja, melyre Édesanyám kísért el. A repülőgép nagyon tetszett, s a kilátás is nagyon érdekes onnan fentről.

Mindig kíváncsi voltam, milyenek lehetnek a felhők felülről, hát most végre megláthattam. 1.jpg
A landolásnál kicsit szédültem, de a repülés élménye ezt feledtette velem. Helsinkiben átszálltunk egy másik gépre, ami már Rovaniemibe vitt minket. A reptéren már várt minket egy kedves magyar hölgy, Anita-aki végig velünk volt, ő tolmácsolt nekünk. Este egy előkelő étteremben vacsoráztunk, ahol találkoztunk azzal a Bácsival, aki az Önkormányzat képviseletében jött, és átadtuk neki a képet.
Nagyon örült neki, és értékelte, hogy saját kezűleg készítettük. Mi is kaptunk Tőle ajándékot, Anya egy szép, értékes könyvet, én pedig egy nagydoboz Legót. El sem tudom mondani, mennyire örültem neki.

2.jpgA vacsora is nagyon fincsi volt, én kaviárt és lazacot ettem, Anya pedig rénszarvas husit. Az elkövetkező 2 nap, olyan volt, mint a mesében. Mintha csak álmodnám az egészet, és nem is velem történt volna. A finn emberek nagyon kedvesek voltak velünk mindenhol. Szombaton voltunk egy rénszarvasfarmon, ahol hóesésben mentünk egy kört az erdőben a rénszarvas szánon.
 
 
3.jpg4.jpg
 
Utána pedig beültünk melegedni, teázni, egy lappföldi fakunyhóba. Érdekes volt, hogy az erdei rénszarvasok szabadon jönnek-mennek, nem félnek az emberektől. A szán is furcsa volt számomra, mert nem volt ülőke bent, hanem az aljára volt terítve egy rénszarvasbőr, és arra kellett ülni. Ezután elmentünk a Mikulás városba. Itt minden nagyon meseszép volt.
 
A Mikulás háza nagyon érdekes, és különleges volt. Láttuk a nagy órát is, amivel az időt állítja le. Ide, a Télapóhoz mindenki ingyen, belépő nélkül bemehet! Mellette van egy külön épületben a Posta hivatala, ahová a sok-sok levél érkezik a világ minden tájáról.
5.jpg6.jpg
 

Természetesen Magyarországról is. Külön kis fiókja van minden országnak, és a kis manók rakják a helyükre a leveleket. A Télapó nagyon kedves volt velünk, és még emlékezett rám, hiszen Ő adta át személyesen decemberben a nyereményemet.
Ez az egész" Mikulás város"- egy nagyon hangulatos kis mesebeli hely. Derékig érő, nagy hó van mindenhol, jégcsúszdák a kis házak között, szól a zene, és manók az eladók.
 
7.jpg8.jpg
 
Ebéd után bementünk egy olyan jégbárba, ahol minden, még a pult is, az asztalok, székek, minden jégből volt. Minden asztalon volt egy jégszobor. Innen mentünk a jégcsúszda parkba, ahol olyan nagy gumikba kellett ülni, és csúszni, mint nálunk a vízi csúszda parkban.
 
9.jpg10.jpg

Az egyik ajándékboltos házacskában volt felfestve az északi sarkkört jelző csík. Persze ráálltam, így már elmondhatom, hogy én már jártam az északi sarkkörön túl is. Itt volt felállítva a magyar színekben pompázó karácsonyfa is.
Nagyon jó érzés volt számomra, hogy ilyen messze a hazánktól, ezek az emberek ismeretlenül is segíteni szeretnének a bajba jutott magyar embereken. Az iszapkárosultaknak gyűjtöttek adományt a magyar karácsonyfánál.
 
11.jpg12.jpg
 
Este megkóstolhattuk a nemzeti ételeik egyikét, a "rizses kenyérkéket "- mellyel Anita vendégelt meg bennünket otthonában. Vasárnap délelőtt elmentünk a Múzeumba. Nagyon érdekes volt, egy csomó mindent megtudtam az ott élő emberekről, állatokról, szokásokról. Sok mindent meg lehetett fogni, kipróbálni, csak fotózni nem szabadott. Láttunk az egyik teremben egy kisfilmet, az északi fényről, és a természetről. Nagyon szép volt.
 
14.jpg
 
13.jpg  15.jpg

Ezután ismét visszamentünk Mikulás városba, ahol hómobilozhattam. Ez olyan, mint egy motor, csak sítalpakon jár. Nagyon élveztem. Először én vezettem egyedül egy kisebb fajta gépet, aztán a tulajdonos elvitt egy nagy motorral az erdőbe. Hihetetlenül szép volt, ezt elmondani nem is lehet, csak átélni.
 
16.jpg17.jpg
 
Délután megvettük az édességeket a testvéreimnek, aztán még elmentünk megnézni a nagy favágó hidat. Rámentünk a befagyott folyóra, és onnan fényképeztünk. Visszafele alig tudtunk felmászni a nagy hóban, minden lépésnél besüllyedt a lábunk alatt a hó. Aztán megnéztük még a síelőket, és a "Legészakibb " Mekiben vacsoráztunk.
 
19.jpg

Sajnos nagyon gyorsan elment ez a pár nap, még nagyon szívesen maradtam volna. De az vígasztal, hogy egy éltre szóló élményt kaptam, megismerhettem egy oly távoli, északi nép életét, kultúráját, állatvilágát, szokásait. Ha majd felnőtt leszek, és megtehetem, szeretnék még ide visszajönni, mert itt mindenki nagyon kedvesen fogadott, és szívesen láttak. Remélem, ha lesznek majd gyerekeim, ők is részesülhetnek ebben a nem mindennapi élményben. Úgy döntöttem, hogy ezen túl még jobban igyekszem majd a tanulásban,hisz én vagyok az élő példa arra,hogy egy hátrányos helyzetű, sok gyerekes családból is el lehet érni olyan vágyakat,amit azt gondolnánk,hogy csak a gazdag emberek tehetnek meg. Tudással, ügyességgel a legmerészebb álmunk is megvalósulhat. Ezt az élményt örökre őrzöm, ezt senki nem veheti el tőlem. Még nagypapa koromban is mesélni fogom az unokáimnak.   

Gyulafirátót, 2011.március 25.
 
20.jpg    
 
18.jpg
 
        
 
A nyertes fogalmazás:
 

Kiss Kevin Jeremi vagyok, ötödik osztályos tanuló.

Hogy nekem mi jut eszembe a gyermekek jogairól? Hát, a legelső gondolatom az volt, amit az osztályunkban naponta látok a falon. A mi iskolánk, a Gyulaffy László Általános Iskola ugyanis bekapcsolódott egy úgynevezett "Arizóna-programm"-ba. Ezért minden osztály falán kint van egy tábla 3 mondattal. -  1.Minden tanulónak joga van a zavartalan tanuláshoz. - 2.Minden tanárnak joga van a zavartalan tanításhoz. − 3.Mások jogait mindig tiszteletben tartom. - Aki órán rendetlen, vagy zavarja a többieket, annak fel kell olvasnia ezt a három mondatot, és joga van választani, hogy befejezi a rendetlenkedést, vagy kimegy az Arizóna szobába, és hagyja tanulni a többieket. Bevallom őszintén, már én is felolvastam 2x, de ki még nem mentem egyszer sem. Szerintem ez a módszer nagyon jól működik, és mindenki tisztában van vele, hogy milyen jogok illetik meg. Én itt találkoztam életemben először ezzel a kifejezéssel, hogy valamihez jogunk van.

Mi, mai gyerekek mindannyian természetesnek vesszük, hogy mindent megkapunk,-játékot, ruhát, élelmet, édességet, és hogy óvodába, iskolába járhatunk, hogy szeretnek, és vigyáznak ránk. Pedig nem mindenhol van ez így. Régebben,-olvastuk a Móra Ferenc regényekben,-milyen sok szegény gyerek volt, akiknek nem volt ruhájuk, cipőjük, nem voltak könyveik, amiből tanulhattak. És még ma is vannak olyan országok, ahol sok gyerek éhezik, és nem járhat iskolába

Nekem szerencsém van, mert vannak testvéreim, szüleim, és minden engem érintő kérdést megbeszélünk, az én véleményemet is meghallgatják Anyuék. Pl.: melyik szakkörbe szeretnék járni, hova menjünk kirándulni, vagy az öcsémet is megkérdezték, amikor gondok voltak vele a suliban, hogy szeretne-e másik iskolába menni. Azt hiszem, ezek jelentik azt, hogy nekünk gyerekeknek is jogunk van a minket érintő kérdésekbe beleszólni.

Persze ezek a jogok nem mindig használhatók. És erről van úgy, hogy senki nem tehet. Gondolok itt  például a szegény iszap, és árvíz sújtotta gyerekekre, hisz nekik mindenük elveszett, a ruháik, a játékaik, a házaik, az emlékeik. Napokig nem tudtak iskolába járni, másnál kellett lakniuk, és minden régebbi dolguktól örökre el kellett búcsúzniuk, hiába volt joguk a családjukhoz, a játékaikhoz, az iskolájukhoz. Mindenről le kellett mondaniuk. Sőt, még nagyon sokáig maszkban kell járniuk, vagy más városba költözniük, messze a barátaiktól. Ez persze különleges, és sajnálatos eset, de néha ilyen is előfordul.

Sajnálom még azokat a gyerekeket is, akiknek nincsen testvére. Sosem ismerhetik meg a testvéri szeretetet, és a jó kis testvéri bunyókat sem. Megfosztják őket ettől, pedig szerintem ehhez is joga lenne minden gyereknek. Szerencsére én egészségesen élhetek a szüleimmel, és a 7 testvéremmel, és ők igyekeznek mindent megadni nekem, ami egy 12 éves gyereknek megadható. Tudom, hogy a jogaim mellett vannak kötelességeim is, hisz a kettő elválaszthatatlan. Hisz hiába van nekem jogom iskolába járni, ha nem tanulok. Örülök, hogy itt élhetek, ebben a korban, ebben a családban. Ha felnövök, ezt sosem felejtem el, és ha majd lesznek gyerekeim, én is így teszek velük, hogy ők is ilyen boldogok lehessenek majd.



A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !

Zsu E-mail küldése a hozzászólónak
2014. október 11. 19:50:19
Kedves Kevin Jeremi!
Gyönyörű az írásod! A neved is nagyon szimpatikus, a fiamnak is a Jeremi nevet szeretném adni (Kevin már van a szomszédba) Elárulnád hogy hogy kell itthon ejteni 'j'-vel vagy 'dzs'-vel?
Judit M. E-mail küldése a hozzászólónak
2011. április 05. 14:49:13

Kedves Kevin Jeremi !


Nagyon érdekes beszámolót írtál finnországi utadról. Az itt töltött rövid idö alatt bizony nagyon sok új  élményben volt részed és a finn tél igazi, szép oldalát ismerted meg. Nálunk még mindíg sok hó van, nagyon várjuk a tavaszt.


A nyertes dolgozatodban nagyon okosan írsz a testvérek és a szeretö család fontosságáról és annak külön örültem, hogy a tanulást is  fontosnak tartod. Csak így tovább !


Biztos vagyok abban, hogy ez az elsö finnországi  utad nem lesz az utolsó és eljutsz majd ujra Finnországba.


Neked és az egész Kiss családnak sok üdvözletet küld Finnországból:


Judit néni