Finnországi levelek 27.

Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra.

27.levél 2010 szept. 13.

Kedves Olvasók! Köszönöm szépen K. Miklósnak a finnek tulajdonságaival kapcsolatos levelemhez fűzött megjegyzését.

Mivel nemrég új hónapot kezdünk, aktuális lett írni arról, hogy mit is jelent a szeptember szó finn neve, syyskuu.

Szeptember: syyskuu

A szószerinti fordítás: őszhónap. Mint egy előző levelemben írtam az un. mätäkuu két naptári hónapra is átterjed és augusztus 23.-án végződik. Ezután elkezdődhetett az új hónap, azaz az ősz első hónapja, amit syyskesä-nek = ősznyárnak is hívnak. A szeptember elejeváltozó, egyes években még kimondottan meleg van, máskor már érezni az ősz leheletét. Reggelente Délfinnországban sincs +10 Celsius foknál melegebb, a Lappföldön idén már fagyott.

A régiek szeptemberben az eget kémlelték, és a tejútból próbálták meghatározni az elkövetkezendő tél várható időjárását. Ha a tejút keleti vége nem látszik tisztán, hanem inkább fátyolszerű, akkor az ősz vége enyhe de havas lesz, a tiszta idő fagyot jelent, hó nélkül. A tejút legmagasabb pontjának kinézetéből a tél közepére lehet következtetni, nyugati vége pedig a tavasz kezdetének időpontjára adott felvilágosítást. Azok a részek, ahol ködszerűen több csillagot lehetett látni a hóviharokat jelezték.

Az ősz legfontosabb munkái szeptemberben folytak, ilyen volt a gyökeres növények felszedése a földből: krumpli, répa, cékla, stb. Az őszi szántás Finnországban, szeptemberben kezdődött és a szántóföldek árkait is tisztítani kellett (Ugye azt tudják Önök - akik itt jártak mindenütt észrevehették - hogy a finn szántóföldek árkosítottak).

A régi közmondás szerint. "Amit augusztus nem főz meg, azt szeptember nem süti meg" azaz ami nincs kész már augusztusban abból nem lesz semmi szeptemberben ( Mitä elokuu ei keitä, sitä syyskuu ei paista) , ha nincs kész az aratás, mert nem érett még a gabona, a talaj menti fagy elviszi azt.

Szeptemberre a rövidülő napok, sok eső, a madarak költözése és az erdei gombaszezon jellemzők.

Az órát a téli időre csak október végén állítjuk majd át, egy időben a legtöbb európai országgal.

A madarak közül Finnország leggyakoribb, kis énekesmadara a füzike (=pajulintu) már elköltözött. Most készülnek indulásra az erdei pintyek, az örvös galambok és a ragadozó madarak közül a héják és a sólymok. A darvak, seregélyek és a különböző ludak nagy csapatokat alkotnak a mezőkön legelve, gyűjtenek erőt az előttük álló hosszú útra.

A magasból a költöző darvak hangja is sokszor hallható. Gyönyörű látvány az óriási V betűt formáló madarak vonulása a szürkéskék, őszi égen.

Őszi színpompa = Ruska

A Finnországban, szeptemberben beköszöntő őszhöz egy fogalom is tartozik és ez a " ruska".

Erre a finn szóra nincs egy szóval kifejezhető fordítás, az őszi természet színpompáját jelenti a ruska szó.

A ruska ideje kissé változó, szeptember közepén lehet a legszebb ruskát látni és különösen a Lappföldön, ahol nemcsak az északi tájra jellemző, alacsony nyírfák pompáznak a legkülönbözőbb színekben, hanem a fák közötti aljnövényzet is, ennek földruska = maaruska a neve. Főleg a vörös áfonya leveleit csípi meg az első éjszakai fagy, mint a mellékelt kép is mutatja.

A különböző fák nem egy időben váltanak színt, a leghamarabban a juharfa és a kőrisfa változik meg.

A finnek nagyon közel érzik magukhoz a természetet és szinte kivétel nélkül, figyeli mindenki a természeti változásokat. A Lappföldre minden évben rendeznek szervezett utakat is, ezek neve ruskaút = ruskamatka. Az északi sarkkör felett - ahova Finnország jelentős része is tartozik - fákat már csak elvétve lehet látni, azok is alacsonyak és csenevészek. A lappföldi hegyek = tunturik alacsonyak és laposak, egy- egy hegy tetejéről messzire ellátni.

A kitáruló, határtalan színpompa olyan élmény, amit nem lehet elfelejteni. Ez az egyik oka annak, hogy sokan minden évben elmennek a Lappföldre, hogy élvezzék a ruska színpompáját.