Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

Finnországi levelek 25.

2010. augusztus 22. 10:42:56  nyomtatási kép
 Finnországi levél hazámból, Finnországból, szülőhazámba Magyarországra

 25.levél     2010 augusztus 20

Kedves Olvasók!

Ma, augusztus 20. napján szeretettel köszöntöm Önöket a Nemzeti Ünnepnap alkalmából!

 Az elmúlt fél évben  sok mindent olvastam ezen a honlapon és talán leginkább a finnekről szóló dolgok keltették fel a figyelmemet. Mai levelemben a finn emberekről írok, úgy nagy általánosságban.

Semmit, ami itt leírásra került nem lehet, nem szabad és nem is tanácsos  általánosítani, mindenből vannak kivételek mindenütt, így Finnországban is.

Ugyanazok az emberi tulajdonságok, mind a jó- mind pedig a rossztulajdonságok minden nemzet tagjaiban megtalálhatók, csak esetleg változóan hangsúlyozottan. Nem minden finn zárkózott, hallgatag, részeges  és közömbös, mint ahogyan bizonyára a magyarok sem mind beszédesek, kifelé fordultak és minden iránt érdeklődő örökmozgók. Ezért az alábbiakat érdemes fenntartással fogadni.

Rendkívül érdekes lenne hallani, azaz olvasni az Önök finnekkel való tapasztalatairól. Vajon ki lesz az, aki először ír és ? megtöri a jeget"?

Milyenek, ilyenek vajon  ilyenek-e a finnek?

 I. rész

 Sokan vannak Önök között olyanok, akik már többször is megfordultak Finnországban, akiknek lazább-szorosabb, sőt mi több jó baráti kapcsolatuk is van finn társaságokkal, családokkal, hasonló munkaterületen dolgozókkal.

Ugyancsak  bizonyára többen is részt vettek azon az interaktív előadáson, mely az egyik magyar-finn baráti társaság tavalyi ülésén elhangzott a finnekkel kapcsolatos előítéletekről és sztereotípiákról. Sajnálom, hogy nem lehettem akkor és ott  légy a falon az előadóteremben.

Mindenkinek, aki itt volt már, mások a benyomásai. Vannak, akik az egzotikumot keresték és elengedhetetlennek tartották a Mikulás házának meglátogatását Rovaniemiben, vannak, akiket a természet nyűgözött le, vannak olyanok is, akik itt tanultak rövidebb-hosszabb ideig  ismerkedtek a finn élet hétköznapjaival.

Sokaknak van szakmai kapcsolata finnekkel, egyesek tanítanak az itteni zeneiskolákban, mások a finn irodalom fordítását tűzik ki célul és a finn irodalom ismertetésének nemes feladatával töltik idejüket. Többen dolgoznak sokféle területen, a gyerekcsőszöktől kezdve az informatikai szakértőkig szinte minden foglalkozás megtalálható azok között a magyarok között, akik rövidebb-hosszabb ideig Finnországban vállalnak/kapnak munkát.

Egyre többen lesznek az ösztöndíjjal ide érkezők is. Ezzel kapcsolatban rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy pl. az Erasmus ösztöndíj nem fedezi az itt élés minden költségét és a diákok kétségbeesetten keresnek bármilyen munkát, hogy a tanulás mellett itteni megélhetésüket biztosíthassák. Ha találnak munkát, akkor a tanulmányok intenzív folytatása erősen megkérdőjelezheti. Ha nem találnak munkát, akkor éheznek!

Újabban, amióta az EU-ban szabadon lehet mozogni, egyre gyakrabban olvasok itteni honlapokon olyanokról, akik eljönnek ide a semmire, ? majd csak lesz valahogy" mentalitással. Ezeket éri a legtöbb csalódás, itt mindenki elsősorban magára van utalva, nincsenek kész receptek az itteni boldogulásra.

A külföldiek között a  magyarok különleges helyzetben vannak, mivel a finnek legnagyobb részében él a magyarokkal való  ?rokonság" fogalma. Ez elsősorban pozitív hozzá-állást, érdeklődést és szimpátiát jelent finn részről.

A fentiek ellenére azonban  finnek szemében a külföldiek elsősorban nem érdekes idegenek, ebben az országban a ?hazai"-nak sokkal több értéke van, mint a külföldinek. Ez vonatkozik minden termékre is, pl. üzletekben nem keresik elsősorban a külföldi árut, hanem a belföldit, a ?mienket" a ?sajátunkat". Ugyanígy érvényes ez az emberekre is, a finn munkást magasabbra értékelik, mint a máshonnét érkezettet, a finnországi egyetemeken szerzett diplomák sokak szemében értékesebbek, mint a máshol szerzettek. Természetesen vannak kivételek, hiszen a világ legelismertebb és legmagasabbra értékelt főiskolái nincsenek Finnországban. Ezekben az intézetekben finnek is tanulnak, de legtöbbjük hazajön a végzés után és megszerzett tudását itthon kamatoztatja.

A külföldiekhez való viszonyulás egészen más, ha valaki úgy jön ide, hogy haza is megy majd, azaz látogatóba jön.  Ha valaki végleges letelepedési szándékkal érkezik, akkor mindenütt és mindenben versenytársa lesz az ittenieknek és a verseny minden vonalon kemény, sőt megkockáztatom azt is, hogy nem egy esetben irgalmatlan. Ha egy állásra egy belföldi és egy külföldi pályázó között kell választani egyenlő kompetencia esetén nem kérdéses, hogy ki kapja majd a helyet. Minden egyenjogúság ellenére is úgy tűnik, hogy a férfiak bizonyos előnyt élveznek a nőkkel szemben, ez a fizetések terén is nyilvánosságra jut. Mindazok, akik dolgozni jönnek ide, szívesen látottak, Finnországban  nem egyszer aktívan keresik a külföldi munkaerőt bizonyos projektek lebonyolítására.

Az itteni  beilleszkedéshez nem elég az alapfokú vagy  közepes angol nyelvtudás és a finn nyelv elsajátítása minden nyelvrokonság ellenére is kemény és kitartó munkát igényel. Állami alkalmazottaknak svédül is kell tudniuk, legalábbis a fővárosban és annak környékén.

A finnek legnagyobb része tud angolul. Itteni iskolákban több idegen nyelvet is kell kötelezően tanulni, legalább kettőt, de sokan több nyelvet is tanulnak.

 Utóbbi időben problémát jelentenek a külföldről, főleg Romániából érkezett cigányok, akik kéregetők, rózsaárusok és különböző sátortáborokat létrehozók. A kéregetés nem egyszer agresszív és ez a közönséget zavarja különösen a veszélyes helyeken való kéregetés, ilyenek pl. a gyorsforgalmi utak ahol váratlanul bukkan fel egy-egy gyalogos a sávok között vagy az útpadkán. A finn parlamentben jelenleg téma ez és a jövő mutatja majd meg, hogy mi lesz ha lesz-e egyáltalán megoldás erre a problémára. Annak idején minden városi ház lépcsőházában vagy már a bejárati ajtó mellett tábla tiltotta a  ? házalást  és kéregetést ", ezeket a táblákat manapság már nem lehet látni. Az ugye  természetes, hogy a romániai cigányság szociális  problémáinak megoldása  elsösorban a román kormány és nem mások, mint  pl. a finnek feladata.

A finnek jótulajdonságai közé elsösorban az igazmondást sorolnám. Nem mindíg van a szájukon az ami a szívükön, de ilyen esetekben inkább hallgatnak. Emiatt nemegyszer hallgatagnak esetleg közömbösnek  gondolják öket az idegenek. Itt érvényes a ?Ne szólj szám, nem fáj fejem ? vagy a ?Beszélni ezüst, hallgatni arany" mondás. Ezt szem elött tartva nem kell utólag bocsánatot kérni az elhangzottakért senkitöl és a megsértettek száma is sokkal kevesebb lesz.

A sokak szemében talán lassúnak tünö finn emberek nem tesznek elhamarkodott kijelentéseket és nem nyilvánítanak mindenröl véleményt. Inkább utána járnak a dolgoknak, mielött véleményük lenne valamiröl. Véleményüket leginkább csak akkor mondják el, ha kérdezik öket. Elhamarkodott vélemény-nyilvánítás miatt senki nem akar ? leégni" mások elött.

Azok, akik a finneket közömbösként itélik meg nem tudják, hogy Finnországban nem szokás a kérdezösködés/kikérdezés, méginkább szokatlan a látogatók magánügyeinek esetleg érzelmeinek  firtatása. hogy ki kivel jár, vagy kivel van, és ha van milyen viszonya,  milyen a családja vagy van-e egyáltalán család, hogyan töltötte a hétvégét és mit tervez majd a nyári szabadsága idejére; mindez nem téma. A tabuk közé tartozik a jövedelem és a politikai beállítottság  utáni érdeklődés is. A finnek sokkal kevesebbet politizálnak, mint pl. a magyarok.  

Idővel és főleg hangfogóval minden kiderül - ha kiderül.

A finnek közül sokan törekszenek a teljességre, azaz precizionisták. Ez akadályoz többeket abban, hogy idegen nyelven megszólaljanak, a nyelvtani hibától való félelem befogja a szájakat. Utóbbi főleg az idősebb korosztályra vonatkozik, fiatalok könnyen és minden gátlás nélkül váltanak finnről pl. angolra vagy valamilyen más nyelvre.

 Azok a finnek, akiknek svéd az anyanyelvük és városi lakosok teljesen kétnyelvűek, a vidéken élő svédajkúak között viszont nem egyszer találkozhatunk olyanokkal, akik finnül kelletlenül vagy egyáltalán nem beszélnek - mert nem tudnak.

Azokban a családokban, ahol a szülök közül az egyiknek finn a másiknak pedig svéd az anyanyelve szokás, hogy mindkét szülő a saját nyelvén beszél a gyerekekkel. Ezáltal  a csemeték teljesen szuverénen használják majd mind a két nyelvet, semmiféle kavarodás vagy zagyválás nem fordul elő. Ez azonban azt  feltételezi, hogy a szülök, minden esetben konzekvensek legyenek és semmilyen körülmények között ne térjenek el a kialakított gyakorlattól függetlenül attól, hogy ök. egymás között melyikük anyanyelvét használják. 

A legtöbb finnre jellemző a szerénység, a rongyrázás itt nem ?divat".  Nem fitogtatják sem elért eredményeiket, sem körülményeiket, nemegyszer csak véletlenül derül ki, hogy valakinek milyen magas fokú a végzettsége vagy milyen vezető állásban dolgozik esetleg milyen nagy és szép lakásban lakik, vagy milyen érdekes világkörüli úton volt.

Folytatás következik a következő levélben.

Judit Mäkinen

Finnország

A képek közül a csoportos műkorcsolyázó csapat képe a világbajnok Rockettes finn csapat képe egy régebbi újságból, a két másik kép saját felvételem. 




A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !