Finnországi levél hazámból, Finnországból szülőhazámba Magyarországra.
11. levél 2010 március 14
Kedves Olvasók!
Mai levelemben folytatom a Világörökség finnországi objektumainak rövid ismertetését, mely a Sammallahti bronzkori temető területe. Nem egy látványos dologról lesz szó, hiszen a bronzkorban nem ismerték a síremlékeket, a halottakat névtelenül temették el.
Hol is van Sammallahti? A név szószerinti fordítása Mohaöböl. Ez a hely Helsinkitől északnyugatra, Rauma városához közel van egy kis Lappi nevű helység határában.
Itt nagy kőrakásokat találtak az ott lakók, melyekről már 1878 óta vannak írásos megemlékezések. Összesen kb. 40 ilyen kőrakást fedeztek fel, melyek bronzkori (Kr. előtt 1500-500 évvel) síroknak bizonyultak.
A sírok keletkezésének idején akkor a tenger partján voltak, most azonban a tenger visszahúzódása miatt magasan vannak ezek a sírok. A tenger szintje a bronzkor elején 30 m-rel volt magasabban, mint most, a kor végén pedig 20 m-rel magasabban volt a vízszint a mostaninál.
A sírok formái egész Skandináviában kivételesnek számítanak és ez adott okot arra, hogy ezt a bronzkori temetőterületet az UNESCO 1999 ápr.12.-én felvegye a Világörökség listájára. Vannak itt kis, kerek kőrakások, de láthatunk nagy és formájukban különleges sírokat is. Kettőnek nevet is adtak az archeológusok, az egyik Kirkonlaattia = Templompadló, a másik Hullunpitkä raunio = Örült hosszú rom néven ismert.
A Kirkonlaattia ritkaságszámba megy, ez majdnem teljesen négyszögű, 
méretei: 16 x 19m, magassága ½m.
Az Örült hosszú rom egy 24 m hosszúságú kőrakás.
Nagyon kevés ásatást végeztek itt az archeológusok, 1891 óta 8 sírt vizsgáltak, ezek közül négyben találtak égett emberi csontokat, bizonyítva, hogy már a bronzkorban elégették a holttesteket.
A radioaktív szénnel végzett kormeghatározási vizsgálatok azt bizonyították, hogy a feltárt sírok Kr. e. 1300-1000 - ban jöttek létre. Egy kőkoporsót is találtak itt, kiderült, hogy az ebben lévő maradványok Kr.e. 170-82 - ből származnak. További ásatások, melyeket 2003-2004 - ben végeztek egy lakóhelyet is feltártak, mely kb. egyidős a fiatalabb sírokkal. Itt agyagedény darabokra is bukkantak, valamint bronzból és köböl készült szerszámok darabjai is előkerültek.
Megjegyzendő, hogy a bronzkorban Finnország időjárása melegebb volt, mint most; tölgyfa, nyárfa és hársfa is nőttek ezen az északnyugati vidéken.
Az itteni előírásoknak megfelelően ezen a védett területen tilos az autóval való közlekedés, a sátorverés és a tűzgyújtás is. Mint megjegyzést említem, hogy az egész terület privát tulajdont képez.
Forrás: Az alábbi források egyben a képek forrásai is, kivéve a kokárdát, melynek forrása az arra vonatkozó szöveg végén található.
www.rauma.fi
Végezetül egy magyar vonatkozású kérdés :
Tudták-e Önök ezt a kokárdáról?
A kokárda a nemzeti zászló színeiből áll. Eredetileg a színek mindig belülről kifelé olvashatók, tehát a magyar kokárda belülről indulva piros, fehér majd zöld. A márciusi ifjak is így használták, viszont Than Mór festményén megfigyelhetjük, hogy Petőfi felesége, Szendrey Júlia tévesen hajtogatta kokárdáját. Arról ugyanis az olasz zászló színei olvashatók le. Valószínűleg már a forradalom idején is voltak, akik nem viselték helyesen kokárdájukat, de nem mindenki tudhatta, hogy hogyan kell megfelelően hajtogatni.
Forrás: http://magyarokszovetsege.hu/content/magyar-kokarda-es-ami-moegoette-van
Megjegyzés: Ahogy néztem a Duna televízióban az ott szereplők kokárdáit, nagyon változatosnak tűntek
Judit Mäkinen
Finnország
