Finnországi levelek hazámból, Finnországból szülőhazámra, Magyarországra.

2010 febr. 16

 

UNESCO Világörökség Finnországban no. 4 : Verla kartonpapírgyár és környezete

Kedves Olvasók! Elérkeztem a Világörökség 4. finnországi objektumának rövid bemutatásához és ez a verlai kartonpapírgyár és annak környezete.

Verla nevét a Verla sebes folyásról kapta. Hogy hol is van ez a hely? Helsinkitől kb. 160 km. - re északkeletre, Kouvola városától 30 km-re. A verlai gyár egy tó partján épült,  a neve  Suolajärvi ( = Só-tó) egy nagyobb tórendszer része.

A Verla -ban működött vashámor nem is a vasgyártás, hanem a kartonpapírgyártás miatt volt ismert. Bár a verlai kartonpapírgyár Finnország legkisebb ilyen típusú vállalkozása volt, ennek volt a legnagyobb híre a világon. A hírnév oka az itt gyártott kartonívek minőségében rejlett! Ezt az is bizonyítja, hogy az utolsó megrendelés Bangladeshből 10 azaz tíz évvel a gyár bezárása után érkezett.

Az UNESCO listájára 1996-ban került ez a miliő, mely magában foglalja a papírgyárat és a közvetlen környezetében lévő épületeket. Összesen 7 épületről van szó, melyek az épületvédelmi törvénynek megfelelően védett épületek. Fenntartásukról és karbantartásukról a tulajdonos, az UPM-Kymmene részvénytársaság gondoskodik. Verla annyiban is egyedülálló, hogy az idő múlásával az  épületeket nem bontották le, nem alakították át és nem " modernizálták" .Ezért, mint építészeti környezet is érdekes azoknak, akiket az 1800-as évek ipari építészete érdekel.

A gyár közelében működik a társaság dolgozóinak üdülőtelepe is. Ezen felül a gyárépület közvetlen közelében a Suolajärvi öblében több kis nyaralóház ( = mökki ) is van a vízparton, ezeket bárki bérelheti a nyári szezonban tetszés szerint egy hétvégére vagy hosszabb időre is.

Verla kis falunak számít, azaz inkább közösségnek, mert Finnországban nincsenek magyar értelemben vett falvak hosszú utcákkal, melyek mentén a házak egymáshoz közel épültek. A verlai közösségben csak 50-60 állandó lakos él, nyáron ez a szám megsokszorozódik, az üdülök és az átfutó turisták miatt.

Verla története Hugo Neuman mérnök alapította facsiszoló gyárral kezdődik 1872-ben. A fából készült gyár 4 év múlva leégett. Helyén hamarosan új facsiszoló és kartonpapírt készítő gyár épült - ismét fából. Miután ezt is elemésztette az 1892-ben tomboló tűz, helyére vöröstéglás, négyemeletes gyár került, melyet egy Viipuri ( Vyborg ) városából származó építész: Carl Eduard Dippell tervezett.

(Megjegyzés: Viipuri Finnország 2. legnagyobb városa volt, mely jelenleg Oroszországhoz tartozik).

Dippel, aki Németországban, Hannoverben tanult építészetet és 1876-ban végzett, aktívan dolgozott. A verlai gyár tervezése előtt Viipuriban már több épülete is elkészült, így pl. egy facsiszoló gyár és irodaépület, egy csempegyár, Viipuri un. új katedrálisa és több lakóépület. A Verlába tervezett gyár épületének terveihez angol és német gyárak megvalósításának formáit használta fel. Először, 1885-ben a gyárigazgató lakóháza épült fel - szép fafaragásokkal díszített villa, ezt követte a többi épület.

Finnországban 100 évvel ezelőtt a gyári munkát jobban fizették, mint a mezőgazdaságit. Míg egy vidéki cseléd évi jövedelme 50 finn márka volt (természetesen kapott lakást és teljes ellátást) a gyári munkásnők havi fizetése 42 márkát tett ki. A nők a férfiak fizetésének 60 %a-át kapták.

Verlában a kartonpapírt fenyőfából csinálták, melyet vízi úton úsztatva hoztak ide. A parton felhalmozott nagy farakásokat sokáig szárították, mielőtt felaprították volna. A jó minőségű kartont a világ sok részére exportálták és érdekes, hogy az utolsó megrendelés 10 évvel a gyár bezárása után érkezett Bangladeshből. A fát csiszológépekkel csiszolták masszává, melyből 70 x 100 cm-es íveket készítettek, ezeket egyesével felakasztva szárították. A szárítóban a hőmérséklet elérte a 75 Celsius fokot, ott csak nők dolgoztak - alsóneműben - és a férfiaknak tilos volt a belépés ide. A munkásnők munka közben a gyár melletti tóparton közbe-közbe meg is fürödhettek, hogy kissé felüdítsék magukat a nehéz munka szüneteiben.

A gyár 1922-ben a UPM -Kymmene részvénytársaság tulajdona lett és egészen 1964-ig működött, akkor bezárták.

DE! Mindent érintetlenül a helyén hagytak, az összes gépeket és az egész berendezést. Verla 1972-ben múzeumként nyitotta ki kapuit újra.

A gyár bezárására azért került sor, mert az 1900-as években lassan, de biztosan csökkent a termelés, mivel már 1950 táján kezdtek a fiatalabb munkások a nagyobb városok felé költözni. A gépeket nem újították fel és a gyár gazdasági jelentősége csökkent, a gyártási technika elavult lett. A gyár vezetősége mégis úgy határozott, hogy folytatják a munkát addig, amíg a munkások bírják. Innét ugyanis úgy általában 70 évesen mentek nyugdíjba az itt dolgozók, kivételt képezett a utolsó éjjeli őr, aki 86 éves koráig őrizte a gyárat.

( Megjegyzés: Annak ellenére, hogy a gyár bezárása és múzeumi megnyitása között tíz év telt el, innét semmit nem loptak el! Minden úgy van ott, mint akkor volt, amikor az utolsó munkás betette maga mögött a kaput.)

Sok turista fordul meg itt, a vezetés több nyelven folyik, kis csoportokban. A turistavezetők korabeli ruházatban vezetik át az érdeklődőket a egész gyáron, magyarázva annak működését. A gyár körüli egykori munkáslakásokban mindenféle apróságot és kézimunkát árulnak, elmaradhatatlan a kávézó és a  kalácstésztából készült sokféle sütemény.

Forrás: http://www.verlanruukkikyla.com/museo.htm

http://www.verla.fi/fi/- ez az oldal olvasható többek között angolul és németül is.

http://www.verla.fi/fi/historia/arkkitehtuuri

A képek saját felvételeim
Judit Mäkinen
Finnország