Finnországi levelek hazámból, Finnországból szülőhazámra, Magyarországra.

2.levél 2010 jan.9

Kedves Olvasók ! Mai levelemben folytatom a Világörökséghez tartozó finnországi objektumok rövid ismertetését. Örömmel olvastam az előző leveleimhez érkezett hozzászólásokat, mert hozzászólások nélkül így messziről nagyon nehéz megítélni,van-e egyáltalán szükség az ilyen típusú levelekre.

A most bemutatásra kerülő helyet Önök közül bizonyára többen is ismerik, hiszen ennek a városnak magyarországi testvérvárosa is van, nevezetesen Kaposvár. Remélem, hogy a kaposváriak majd kiegészítik az én rövid  ismertetésemet saját élményeik leírásával. Ennek azért is örülnék, mivel nem találtam adatot arra, hogy milyen formában tartja Rauma és Kaposvár a kapcsolatot.

UNESCO Világörökség Finnországban no 2:Vanha Rauma (Régi Rauma)

Ugyanabban az évben , azaz 1991-ben amikor Suomenlinna felkerült a Világörökség listájára még egy finnországi helyet fogadott el az UNESCO a Világörökség részeként és ez Rauma városának régi része, azaz finnül vanha Rauma ( Megjegyzés vanha = vén, öreg magyarul, nyelvrokonság ? )

Rauma északnyugatra fekszik, Helsinkitől 247 km-re a tenger partján. Lakosainak száma kb. 36 000. A város alapítását 1442- re teszik, amikor Karl Knutson (Bonde) később Svédország Carl II. nevű királya ( királyságának ideje: 1448-1457) április 17-i pecséttel adott Rauma polgárainak jogot arra, hogy kereskedjenek és mindazokat a jogokat élvezzék, amikben Turku város polgárainak is része volt. Ezért Rauma a legrégibb finn városok egyike.

( Csak zárójelben kérdezem meg, hogy vajon tudják-e Önök, hogy Norvégiában is van egy Rauma nevű helység, mégpedig a More és Romsdal járásban, az ország nyugati részén. )

Mivel a ferences rend kolostora az 1400-as évek elejétől Raumához közel Eurajokiban épült, az akkor még katolikus Svédországhoz tartozó kolostor fontos központja volt az észak európai katolicizmusnak. A Szt . Kereszt temploma ( jelenleg evangélikus, Pyhän Ristin kirkko ) mennyezetén látható, az 1500-as évekből származó freskók erre az időre emlékeztetik az erre járókat

Sajnos a középkorból nem sok maradt az utókorra, erről a nagy tűzvészek gondoskodtak. Az utolsó városi tűz 1682 - ben volt, ezután a város többé-kevésbé épen maradt és manapság Rauma központja "élő múzeum"-nak számít. Itt van Finnország legkeskenyebb utcája, a neve Kitukrän. A nevet talán a Szenvedéscsatorna névre lehetne lefordítani ha, lenne ilyen szó, a képét mellékelten láthatják.

Itt kell megjegyezni azonban, hogy az idelátogatóknak emlékezniük kell arra, hogy szinte minden régi házban laknak, ezért a túlzott kíváncsiság, a nyitott portákon át a kertekbe való bemenés/becsörtetés és a határtalan fényképezési szenvedély "Az én házam az én váram " országában nem kívánatos még akkor sem, ha a finnek a külföldi vendégekhez úgy általában véve barátságosan viszonyulnak.

A XVII. évszázadban Rauma figyelemreméltó kikötőváros volt. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az észak-déli útvonalon Rauma kikötője az utolsó állomás, ahol a Turku felé vezető úton a kereskedők megállhattak és megpihenhettek.

Mivel az akkori svéd birodalom - melynek ugye Finnország is része volt - uralkodója Gustav Vasa és tanácsadói úgy gondolták, hogy jobb a birodalomban egy, két nagyváros, mint sok kicsi, Rauma polgárai 1550-ben azt a parancsot kapták, hogy az újonnan alapított dél finnországi városba, Helsinkibe költözzenek. A polgárok közel sem fogadták örömmel a parancsot és nem mindenki költözött az új városba, sőt mi több elérték azt is, hogy hét évvel később visszaköltözhettek Rauma-ba.

A raumai polgárok hajói Németországba, Svédországba és a balti államokba vittek árut, főleg faárut, viszonzásul sót, italokat és kelméket hozva.

Az 1500- az években a pestis tizedelte a város lakosságát. Ugyanebben az időben  Rauma városa elvesztette a külföldi hajózásra való jogot, csak Turkuba és Stockholmba hajózhattak, két óriási tűzvész a várost majdnem teljesen elpusztította.

Ezután a város újra feléledt és Raumában építették Finnország egyetlen széles távú vasútvonalát az 1890-es években, a vasútvonal 47 km hosszú volt.

Külön említést érdemel és figyelemreméltó a raumai vert csipke. Hogy hogyan került a csipkeverés technikája Raumába azt nem tudjuk egészen biztosan, de az biztos, hogy az 1700-as években a csipkeverés a raumaiak legáltalánosabb foglalkozása volt. A helybeli múzeum adatai szerint 1754-ben Rauma városában 4000 könyöknyi csipkét adtak el, ez kb. 2400 m-nek, azaz 2,4 km-nek felel meg. felel meg ( 1 könyök/sing = 59,38 cm). Akkoriban Európában nagy divat volt a csipkével díszített ruha és kalap és Rauma-ban 600 csipkeverőt számláltak.

Az 1800-as években alapították Raumában a Csipkeverő iskolát. Mind a mai napig tanítják a csipkeverés művészetét, a Rauma-ban működő Intézet, a Kansalaisopisto már 1947 óta rendez tanfolyamokat, melyeken manapság évente kb. 150-en ismerkedhetnek a csipkeverés titkaival. A csipkeverés nemcsak a nők hobbyja!

A Csipkehetet minden év júliusának végén 1971 óta ünneplik, az ezen a héten rendezett csipkekiállításnak számos hazai és külföldi látogatója is van.

A Raumában beszélt finn nyelvjárás, az un. rauma giel egyike a legnehezebben érthető tájszólásoknak, elsajátítására komoly tanulás és évek gyakorlata szükséges, lehetőleg helyben; Raumában.

Források: http://www.rauma.fi/museo/pitsisivut/etusivu.htm

http://www.rauma.fi/

http://www.mtv3.fi/

http://sv.wikipedia.org/wiki/Karl_Knutsson_(Bonde)

Képek : Kitukrän: Wikimedia Common /on1qt

Szt. Kereszt temploma: Wikimedia Common / Antti Vähä-Sipilä

 

Judit Mäkinen