Hajdúböszörmény - Siilinjärvi ( 1987-2007 )

Finn-magyar kapcsolatokról lényegében a 19. század közepétől beszélhetünk, amit az akkorra már fő vonalaiban kidolgozott finnugor és egyben finn-magyar nyelvrokonság tudatában elsősorban a nyelvtudósok alapoztak meg. Az első világháború végén, amikor Finnország független lett, ezek a kapcsolatok állami támogatást is kaptak, és a társadalom szélesebb rétegeire is kiterjedtek. Rendeztek például finnugor kultúrkongresszusokat, s a finn és a magyar evangélikus egyház is kapcsolatba lépett egymással. Nagy volt a sikere Kodolányi János finnországi útirajzainak (Suomi, a csend országa, 1936; Suomi titka, 1938), amelyek a demokratikusabb finn társadalmat mintegy példaként mutatták be. A finn-orosz háború eseményei tovább növelték a finnek iránti érdeklődést és szimpátiát. Több magyar segélyakciót is szerveztek. A második világháború, pontosabban a fordulat éve (1948) után a finn-magyar kapcsolatok a nacionalizmus gyanújába kerültek, s Észak-Európa felé is lezárultak a határok, oda sem lehetett turista útlevelet kapni. (A finn nyelvet azonban mint rokon nyelvet ekkor is tanították a magyar szakosoknak az egyetemen.) Az 1960-as és 1970-es évek részben és fokozatosan oldódó politikai légköre aztán - ha egyelőre még óvatosabban is - újra lehetővé tette a finn-magyar kapcsolatok szélesítését, a spontánabban szervezkedő együttműködéseket, köztük a finn-magyar testvérvárosi kapcsolatokat is. Ma 58 magyar városnak van finn testvérvárosa, illetve települése. Az egyik legsikeresebb kapcsolat bizonyára az, amely Siilinjärvi nagyközség és Hajdúböszörmény város között hivatalosan 1987-ben jött létre.

Nyilván ez is magyarázza, hogy a Hajdúböszörményi Magyar-Finn Baráti Társaság és a Siilinjärvi Finn-Magyar Társaság a 20. évfordulóról megemlékezve közösen egy könyvet adott ki (Hajdúböszörmény - Siilinjärvi 1987 - 2007). A szövegeket párhuzamosan magyarul és finnül közlő és sok szép színes képet tartalmazó munkát egy finn és magyar szerkesztőbizottság közösen állította össze, az előbbinek Pekka Joutsenoja, az utóbbinak Varga Gábor volt a vezetője. A könyvben mindkét település polgármesterének: Jouni Mutanennak és Kiss Attilának a köszöntőjét is olvashatjuk. Mutanen polgármester a kapcsolatokat a "hétköznapi nemzetköziség" szép példájaként említi, s hasonló módon nyilatkozik Kiss Attila polgármester is, aki a könyvet mint kapcsolataik tükrét ajánlja az olvasóknak. S ezt jó szívvel meg is teheti, mert ezután változatos témájú, fényképekkel bőven illusztrált írások sora következik. Hajdúböszörmény és Siilinjärvi kapcsolatának történetéről Lázár Imre, Hajdúböszörmény korábbi polgármestere ír, finn oldalról és szemszögből ugyanezt Pekka Joutsenoja teszi meg, aki önkormányzati képviselőként már 1982-ben járt a Magyar Nagykövetségen, hogy a testvérvárosi kapcsolatokról tárgyaljon. Ő mutatja be a könyvben Siilinjärvit is. Hajdúböszörmény múltját és jelenét pedig Varga Gábor foglalja össze. S aztán rövidebb, színes írások következek városi és egyéb eseményekről. Látjuk a Hajdúböszörményi Városi és Pedagógus Énekkart a siilinjärvi templomban, a Siilinjärvi Veteránok Énekkarát a hajdúböszörményi görög katolikus templomban. Néptáncosok (pl. Böszörményből a Bocskai Néptáncegyüttes, Siilinjärviből a Ruskaryhmä), gitárművészek, képzőművészek, pedagógusok, iskolások cserelátogatásának elevenednek fel informatív és derűs pillanatai. Láthatjuk a Siilinjärvi Könyvtárat és az élményfürdőt, a község és egyes részeinek, valamint közeli tájaknak, erdőknek és tavaknak csodálatos vidékét; Hajdúböszörményben a Bocskai téri református templomot, parasztportát, a közeli Hortobágy híres pusztáját. Olvashatunk, képeket láthatunk a helyi finn-magyar és magyar-finn baráti társaságokról, a városi vezetés delegációinak látogatásáról, közös kirándulásokról, ételkóstolókról, előadásokról stb., s egyéni emlékezések, versek, sőt A barátság dala - amit e könyv számára Balla Zoltán költött és komponált - ugyancsak helyet kapott a kötetben. Külön említsük meg az olyan pillanatokat is, mint amikor böszörményiek finn fenyőket kapnak és ültetnek el, vagy amikor a finnek a slambucfőzéssel ismerkednek, s egy nagy slambucfőző üstöt is kapnak ajándékba.

A Hajdúböszörmény - Siilinjärvi 1987 - 2007 című könyv érdekes, derűs hangulatú baráti érzelmektől áthatott s ugyanakkor dokumentum- és forrásértékű bemutatása a két település kapcsolatának, s egyben a "népi diplomácia" területén a finn-magyar kapcsolatok egy darabjának is. Sok, a megörökített eseményekben résztvevő, a képeken látható siilinjärvi vagy böszörményi számára pedig ugyanakkor személyes emlék is. - Végül egy etimológia: finn és magyar barátaink közül ugyan biztosan sokan tudják, néhányan azonban föltehetőleg nem, hogy a Siilinjärvi (ejtsd: Szílinjervi, = Sündisznótava, Sündisznótó) nevében lévő siili (= sündisznó) szó finnugor eredetű, és a magyarban is van megfelelője: a sün-nek a régi nyelvben, illetve a nyelvjárásokban élő szül(disznó), szil(disznó), sül(disznó) formája. Tehát a minket összekötő nyelvrokonság Siilinjärvi nevében is tetten érhető.

A. Molnár Ferenc