TÓPARTI SZAUNA MELLETT LOPPINÁL

"Csak az lesz tiéd,amit odaadtál
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál
Véled marad, s örökre elkísér."

(Gyulai Pál: Tanács)

Perzsel a nyár a Nagyerdőn, de a kis kocsiban már vár csomagok serege. Pár óra, s morajlik körülöttünk Budapest, majd Ferihegy. Elindul a gép, mert vár Suomi, mosolyogva - repesve: hárman a lányok - Jussival együtt! Éjfél sincs még. De a gép a sötétben "nem föntre", hanem éppen alulra közelít egy alanti "Tejútra" - a milliónyi piciny fény, - vibráló szigetekre leült, települt, félmilliónyi, álmukat alvók, vagy örömöt keresők tömegére. Felbúg a motor, hiszen fékez a gép! Majd kattan a fül és rezzen a szék. Felhangzik egy örömteli, felszabadult taps, mert földön a gép! Ez a "drága madár!" amely elhozta ma mind a száz utasát Budapestről. Mert várta már nagyon őket a társuk, a házuk, s benne családjuk

Minket is ott várt Jussi, majd tíz perccel utána Ildi, meg Anna-Mari. Ők ketten vigyázták Rita, a kis szöszi angyal - éjjeli álmát. -Szia Mami - Papi! De jó, hogy a gép nem esett le, - csak szépen legurult a felhőkből, hogy Ti itt legyetek! Kár, hogy reggel még mennem kell isibe, de majd aztán: ma este a mökkiben alszunk! Tudod, Mami? A mökki egy finn nyaraló egy erdei tónak a partján!

És ezután jön sok puszival az "otthonról" hozott Micimackós iskolatáska, a tolltartó, s a színes ceruzák, a kifestők - és szép mesekönyvek! A kis Rita kedden elkezdi majd az utolsó "kisgyerek-évét". Ez lesz az az úgynevezett "előiskola-fajta. Itt majd játszva tanulják meg: "a rendet!" Lényeges ez, sőt a formája is azonos lesz majd "a jövővel!"

Épp csak pár órát alszunk, s máris csicseregve bújnak be közénk a picik. - Szia Mami-Papi! De jó, hogy itt látlak titeket! Szaladjunk oviba, isibe! - de mi ma este újra a mökkiben alszunk! - Veletek! Tudjátok-e, hogy a mökki egy tóparti kis nyaraló szaunával egy finn erdei tónak a partján?!

Délig újra csendes a ház, hogy ők kirepültek. Én vasalok, Mami a tányérokat teszi helyükre, s eközben zsong sztereóban egy isteni Bach, vagy a "Kis éji zene" s nagy kedvencünk: az örökifjú Vivaldi. Majd ezután a Beethoven hatodikjában elül a vihar és vidáman duplázva örvend a kakukkszó! És a CD-csere közben szól az időjós: "Helsingissä tulee iltapäivällä kaksikymmentä astetta. Mutta Unkarissa eilen oli - kolmekymmentäkah(d)eksan!" Azután fordítom is Maminak: "Az az itteni húsz, meg az ottani csúcs, az az észvesztő 38! Az a rettenetes Szahara! - Mégis jobb lesz mostan a mökkibe menni! Ablak előtt itt az a - ténylegesen meglévő húsz fok - hűvösében aranysárgán zizegnek a karcsú nyírfák a kora őszben. Hűs szoba mélyén, halk zene mellett - a csend üditőbb! Ám itt sem áll az idő! S hozzuk haza a két lányt. Majd Ildiék is percek után hazatérnek. Gyors pakolás, hisz? sietünk, mert két napra megyünk el. Fél óra sem múlt, máris hullámzik alattunk is az út, bár mi rohanunk tova, sorra maradnak-tünedeznek el a fenyők-legelők, rajtuk a békés tehenek, boglyák - és a sok-szinű mökkik. Bár majdnem százzal rohanunk,mégis szinte tapintom a földre leszállt isteni csendet és vele együtt az itteni isteni békét és a nyugalmat: senki dolga sem sietős. Az erdőn, a mezőn nyugalom van. Szűk óra után lassít a kocsink, majd zizegő, békén zúgó fenyők maradoznak el. Lassító halk, kényelmes kocsink suhanó irama lelassul.

Végül egy kicsi nyírfaliget közepén barnállik - A MÖKKI. Ez egy igazi " békesziget" - a finnek kis nyaralója - szaunával - távoli erdei utunknak a végén. Fehér sarkaival fűbe lapulva: lomha is, kedves is - ahogyan azt pár év emlékei súgják. Épp ugyanúgy, ahogyan tavaly ősszel: Lágyan nyílik az ajtó és a kandalló elé behozott ágak fenyőillata hív be. Félóra se múlik, már odabenn hunyorog és ontja a langy meleget a lappok gránitköve nékünk. Jólesik a meleg, hisz? odakint már éles a szél, a kinti esti fuvallat odabenn is igényli már a tűz melegét. Odakünn a tiszta csillagos ég, odafenn a hunyorgó, távoli csillagok milliárdja adja az isteni nyugalmat a halványkék mennybolt csodás zenitje alatt. Itt mi épp gyertyavilágnál meséljük az itthoni tovairamló, szorgos napokat, főleg "az itthoni gyermekeink" jól alakuló életét, s reményteli terveiket. Jó itt kint a hűs levegőn: bár látszik a friss lehelet. A benti szobából halk nevetés, majd pár szó-töredék, utána némi mocorgás. - Biztosan álmodik éppen a "szöszke". - De melyikük, hiszen selymes és aranyszínű egyformán mindkettejük buksiján a szép szöszi haj. - Így szokták, míg el nem mélyül az álmuk.

Mély csendben ülünk, szemünk megnyugszik a hunyorgó csillagokon. A békés, elunhatatlan, -sejtelmes Tejuton, - a távoli északi sarkot mutató Sarkcsillagon kicsikét. Félórácska csupán, majd a kinti beszéd közben távoli vakkantás sem hallik ide, pár tücsök ciripel, néhány béka csobban be a tóba. Majd int "lomha kendő" egy vacsorára leső sarvipöllö libben el épp fejünk közelében - "hiszen éjjel látnak a baglyok!"

S újra felfelé néz a szemünk a végtelen és makulátlan "haloványkék" pihentető, csillagos égre. A távolian is gyönyörű Tejuton megnyugtatjuk a szemünket. Félórácska csupán és a kinti beszéd után, benti "mökki-melegben"elszenderül a család.

Még épp csak elaludtunk, máris félöt, s a nap vakitóan szikrázik a harmatcseppeken át. Indul a reggeli koncert: a kis madarak tarka dala,s a tóparti "zenekari árok" béka-zenéje. Színpompában fürdik az erdő: a nyírfaliget hófehér orgonasípjait aranysárga lombja diszíti. A domboldal füves terepén a vérvörös áfonya mellett a pompás tinórúk barna kalapja. Mellettük a mérges tarka galócák barna, vörös foltos csapata. Mintha egy "ujjnyi tövis" nyomulna belém - minél távolabbra kerüljük! A mökki előtti füves téren, a sarkon elkésett árvácska világoskéken nyitja virágát. A mökki mögötti tavacska partján málnabokor érleli épp zamatos csemegéjét. Pontosan melléje került egy kései termést érlelő, dús gyümölcsöt adó fekete ribizli. Pár méterrel lejjebb - nagy csobogással - egy kis sünitől ijedezve, pánikszerűen startolnak be a vízbe a békák. Árnyékban közben "plusz tizenegy" foknál áll a higany. Látni lehet még most is a kilehelt levegőt. Hűvös van. Sétához meg jót tesz ilyenkor egy nagy gumicsizma. Bele is mehetünk a harmatcseppektől remegő izgató erdei, reggeli fűbe. Feljön a nap! Lekerül a kabát! És felszárad gyorsan a harmat!

Már halkan nyílik is ki az ablak, kipirult kicsi szöszke pofi mosolyog teli szájjal: - Hát te, nem alszol? Gyere be és olvasd a mesét! Jó? Bólintok is neki azonnal: - Még Mami, és Anyu és Apa alszik! -Nem baj, majd kihozok egy mesekönyvet.! Pár perc csupán, már ott is a könyv. A kisgyerekek játszóházánál - a leikkimökki előtt libegő erdei masszív hintaágy libegése alatt, akár egy tengereken edzett "hajóorvos" betűzöm a mesét. Még tíz perc sem telik el, máris félbeszakít: - Nézd, Papi! Hű, de csodás ez az ujjnyi méregzöld dagi hernyó! És tudod-e, hogy ha sok levelet és virágot megeszik, még jobban megnő - és kireped. - Nem baj, mondom, majd meghal legalább! - mondom. - Dehogyis! Gyönyörűséges pillangó lesz! Bizony! Abból! Tudod-e? Neked ezt nem tanította meg Apukád? Mert Anya mesélte nekünk, hogy egy nappali pávaszemes csodalepke repül ki belőle! Igen! Csak néztem rá, közben lepereg előttem saját szülőfalum képe a Bükkben. Ott bizony elmesélte nekünk az Apukánk is épp ugyanígy és épp ugyanezt a nappali pávaszemes csudalepkét! Ugyanis ő tanitotta az egész falu minden gyerekét, köztük mind a hármunkat a falunkban!

Ezután kis idővel visszajövök gondolatomból:a valóságba, épp a mökki elé: mert nagy öröm az, hogy a finnországi kis unokám épp ott, kis babaháza előtt - mindezeket - magyarul csicseregte nekem! Mindketten tehetik: hisz?: Anyukájuk, a lányom velük csak magyarul beszél - amióta születtek!

Délelőtti lomha reggelizés-csevegés, majd lassú ebédfőzés és kis erdei séta a két pici lánnyal és természetesen - Mamival. Közben meg Jussi füvet nyír és fát hasogat, aztán színt ácsol a fának. Kell is ide sok fa, a téli jeges, csontra fagyott kicsi ház időnkénti látogatásához, ha kijönnek megnézni a Mökkit.

Ebéd utáni szieszta idején mégis - nagy a zsivaj, mert győzött Häkkinen a Hungaroringen. Hallatszik máris a nemzeti himnusz! Ha jó az emlékezetem, így szól talán a szöveg: "?Lobogj előttünk tiszta jel, zászlónk büszkén lobogj! Fehér vagy, mint a tiszta hó". Én magam "vigyázzba" felállva hallgatom a himnuszukat. Kell is ismernem ezt a szép dallamot, amit még kicsiként tanitott meg velem is Geszten, a szülőfalumban - mint a 44-es "leventék"nevelője - az Édesapám. Most meg az "ottani családom" minden tagjának lett ez a nemzeti himnusza , mint itt - nekünk a miénk

Végül is játékkal, kicsi munkával telik el az esti sötétig ez a nap. Eljön újra a csillagos est. Vacsora és szauna - utána a csendes megunhatatlan "csillagos ég".

Mostanra az épp negyedéve lepergett "mökkivizit" csak egy igen kellemes emlék csupán: pár gyönyörű nap a finn fenyves hűs levegőjén, vakító kék ege alján. És újra egy hosszú év, mire hozzátok "repülünk" Mamival - és - tapintani-látni lehet selymes szöszke okos fejetek: kis Rita és az "isis nagylány" - Anna Mari!

Debrecen, 1999. december 6-án, a finn függetlenség napján

(Írta: Dr Zarándy Bertalan - a Debreceni Magyar-Finn Baráti kör tagja)