Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

Szent Iván napi finn népszokások

2006. június 22. 15:41:43  nyomtatási kép

Szent Iván napja Keresztelő János ünnepe - a finn Juhannus a Johannes név régebbi hangalakja. A nyár ilyenkor a legszebb, a növények teljesen kizöldültek, Juhannustól kezdenek termőre fordulni.

Az ünnep előestéjén zöld növényekkel díszítették a szobákat, csűröket, padlásokat. Még ma is szokás szerte az országban nyírfát állítani a bejárati ajtó két oldalára. A szobák padlójára frissen illatozó faleveleket szórtak, melyek színes szőnyegként borították az alaposan kitakarított helyiséget. A falakat virágzó berkenye vagy zelnicemeggy ágakkal díszítették, az ablakokra és ajtókra pedig mezei virágokból kötött koszorúkat akasztottak.

A díszítés az ünnep előestéjén történt, és nem korlátozódott az udvarra és a lakóhelyiségekre; az istállókról sem feledkeztek meg, a tehenek szarvára pedig gyöngyvirágból készült koszorú került.
Ezek az eljárások nemcsak az ünnep fényét voltak hivatva emelni, hanem úgy tartották, hogy az állatállomány gyarapodását is befolyásolják. A díszként szolgált ágakat és leveleket szentmihálykor az állatokkal etették meg. A tehenek szarvát díszítő koszorúkat is félretették, ezzel a frissen ellett tehenet etették.

A népi díszítések tehát szorosan kapcsolódnak az állattartáshoz, és valószínűleg a régi, nyár eleji pásztorünnepek hagyományát folytatják Ezeken az ünnepeken fontos szerepet játszottak a tejből készült ételek, tejtermékek, melyek a szentiváni étkezésnek is jelentős részét alkotják. Minden házban készítettek sajtot az ünnepre. Ha az eladó lány volt a sajtkészítő, a férfiak háziasszonyi tudományáról is meggyőződhettek, a sajtkóstolónál azt is megtudták, fukar természetű-e vagy bőkezű.

A Szent Iván éj legjelentősebb eseménye a máglyagyújtás. A legtöbb faluban volt állandó máglyarakó hely, általában egy kiemelkedő szikla, vagy domb. A házak udvarán rakott máglyáknál megkülönböztetett figyelemmel kísérték a középső, legvastagabb fahasáb sorsát - ha elégett és eldőlt, lakodalmat jelentett a házban.  
A szentivánéj egyébként is a szerelmi varázslások ideje volt. A máglyagyújtásról hazatérőben a férjhezmenő korú lányok pucéran meghemperegtek a fiús házak rozsföldjén, hogy a harmat bőrükre tapadjon. Úgy tartották, hogy ettől a fiú szerelemre gyúl irántuk. Mások harmatcseppeket gyűjtöttek kendőbe és ezzel törölték le arcukat, ennek szépítő hatást tulajdonítottak. A Szent Iván éji harmat mindenféle bőrbetegséget gyógyított, ha az illető meztelenül meghempergett a mezőn.

Mikor aztán végre álomra hajtották fejüket, több módja volt annak is, hogy álmukban megláthassák jövendőbelijüket. A párna alá négylevelű lóherét, hét különböző virágból kötött csokrot, rézpénzt, zsoltároskönyvet tettek, vagy pedig a zoknit kifordítva húzták bal lábukra. Az is megláthatta jövendőbelijét, aki éjfélkor háromszor megkerülte a szaunát, majd bekukucskált az ablakán.

Szent Iván éjszakája az év legrövidebb éjjele. A Lappföldön le sem nyugszik a nap, de Dél-Finnországban sincs sötét, inkább csak félhomály. A néphit szerint azonban ezen a rövid éjszakán sok csodálatos dolog történik. Lidérctüzek lobognak, mert a szellemek ilyenkor égetik le kincsükről a penészt és a rozsdát. A tűz lángja azonban csak bizonyos feltételek mellett és kedvező körülmények esetén látható. Ha Szent Iván éjjelén éjfélkor olyan határkőre ül az ember, melyet körülszántottak, megláthatja a kékesen lobogó lángnyelveket a mezőn vagy a közeli tó víztükrén. A kincs megszerzése azonban roppant nehéz. A kincset általában valamilyen állat őrzi, bika, fekete kutya, hatalmas macska vagy kígyó. Mivel elrejtett kincsek mindig kerülnek elő - vagy az üldözés elől menekülők elrejtett vagyonkája, vagy régi áldozati ajándékok -, a néphit igazságába vetett hit tovább él.

Szent Iván éjszakájának másik csodája: a páfrány virágzik. A tudósok szerint ez lehetetlen ugyan, mivel a páfrány spórás növény, a néphit szerint azonban ezen az éjszakán néhány pillanatra kivirágzik. Akinek sikerül megszereznie a virágot, vagy a virágból képződött magot, varázserőre tesz szert: láthatatlanná tud válni. A virágszedőnek azonban nagy bátorságról kell tanúbizonyságot tennie. Finnország több részén a páfrányt halálvirágnak, halálmaroknak, halottágynak nevezik. Ráadásul a rossz szellemek is igyekeznek elrettenteni a páfrányosba éjnek évadján betolakodót.

Ezen régi babonák hátterében a nyári napforduló áll. Ilyenkor a Föld északi része a Nap felé dől, minek következtében a fák zöldbe öltöznek, a fű kizsendül és minden növény virágzik - a páfrányt kivéve, amiről a néphit egyszerűen nem vesz tudomást. A természet olyan korszakát éli, mikor erői a leghatalmasabbak, és a leginkább képesek az emberre hatni.

forrás: http://www.finland.hu/

 



A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !