Kedves magyar és finn barátaim

A magyarok vidám, derüs Kalevalát  hoztak Finnországba 1972-ben. A budapesti Thália Színház  Kazimir Károly és Ortutay Gyula dramatizált Kalevaláját a Helsinki Városi Színházban adta elő. Telt ház volt: mi, finnek csodálkoztunk, lehetséges-e, hogy a mi Kalevalánk ennyire derűs. A magyarok tanitották meg nekünk., hogyan lehet a Kalevalát derűvel, más perspektívából tolmácsolni. Addig nemzeti eposzunkhoz elég ünnepélyes, fennkölt módon viszonyultunk, és unalmas kötelező olvasmánynak tartottunk. Míg a finnek komoran ábrázolták a Kalevalát, a magyarok saját fűszerükkel, tüzes paprikával ízesítették. A magyarok által újjászületett a Kalevala. Vidám és sziporkázó lett.

1972-ben az Oului Városi Színház új épületet kapott a piactér szélén. Az ünnep alkalmából Paavo Liski a színház igazgatója a magyarok dramatizált Kalevaláját hívta meg megnyitó darabnak. A Kalevala jól bevált a Budapest- - Helsinki - Oulu vonalon, sikert aratott, jól ment és Kalevala barát légkört teremtett. Az idén ősszel Oulu 400 éves évfordulóján, több, mint 30 év elmúltával a Kalevala egy hónappal ezelőtt újra bemutatásra került az oului színházban.. Lelkes fogadtatásra talált.

Amikor az idén Oulu alapításának 400. évfordulóját ünnepelte, ez a Kalevala szellemében történt. A Kalevalában gondoskodtak a nézők szórakoztatásáról és ez történt Ouluban is. Áprilisban a város sétautcáján minden ouluit ünnepi kávéval kínáltak meg. Ugyanazon a napon kezdték verni az oului ünnepi érmét, ami minden ouluinak járt és jár még mindig az év végéig. Az érmeverőhöz állandó sor áll, mert sok oului akar emléket erről az ünnepi évről.

A közösségi téma folytatódott az ünnepi héten szeptemberben. Az "Utazás az időben" -az Oulu-csarnokban mindenki számára szabad, ingyenes esemény volt, melynek során át lehetett élni kiállítások és jelenetek formájában az utat az idők kezdetétől a mai napig és a jövőbe is be lehett lesni, szóval, hogy hogyan lett Ouluból Oulu. Összesen több mint 150 000 látogató járt ott, én is kétszer voltam. Muszáj volt, mert olyan érdekes volt.

Azon a héten sok érdekes,  magávalragadó  eseményt tapasztaltam; az egyik legmaradandóbb számomra a magyar reggeli volt az Oulu folyó partján.
Az Oulu folyó partján lakom és az ablakomból észrevettem, hogy egy kenu siklik sebesen a folyam mentén. A csónakra rá volt írva, hogy sok boldogságot kívánunk Oulunak és az evezősök felemelték az evezőlapátokat és üdvözölték az őket fogadókat. Akkor tudtam meg, hogy megérkeztek a magyar kenusok. Korábban már hallottam róluk.

Amikor a szemben levő partra siettem, a többi várakozó már elment. Meglepően egyedül voltam a szép őszi idöben a 12 magyar és egy újzélandi kenus vendégeként. A fiatal emberek, akik a Siófoki Vizitúra Egyesületet képviselték  Kajaaniból Ouluba eveztek a régi, ugynevezett kátrány vizi úton. Az 1800-as évek végén a vitorláshajók idejében ezen a vizi úton eveztek Kajániból Ouluba a kátrányhordókkal. Ouluból aztán a vitorláshajókon tovább szállították a hordókat külföldre, többek között Londonba. Ezen az úton, amely 150 km hosszú, négy napig eveztek a túrázók. A megpróbáltatás után a jól megérdemelt reggelijüket ették éppen. Jót beszélgettünk és saját városomban élvezhettem a magyaros vendégszeretetet: kenyeret, kolbászt és sört. Azon kívül kaptam ajándékba egy pólót, amelyen a "Vizitura Siófok" és "Oulu 400 éves" - logók voltak. Ezt a reggelit nem fogom elfelejteni.

33 éve lakom Ouluban,  figyelemmel kísérhettem a város elismert műszaki várossá fejlődését. Az utóbbi években Oulu az alkotó, elégedett emberek városa lett, melynek jó önérzete van. A város kultúrális élete virágzik, saját színházon kívül magas színvonalú szimfónikus zenekarunk van és a szépművészeti múzeumban országos szinvonalú kiállítások vannak. A könyvtár is nívós, a könyveken kívül gazdag zenei osztállyal és jó film-, DVD-, lemez- és videoanyaggal. Az ouluiak sokat járnak könyvtárba..Tavaly majdnem két millió látogató volt.  Lakosonként  27 kölcsönzés . Külön örömöt okoz az iskolai életben, hogy a fiatalok érdeklődése az olvasás iránt az utóbbi időben sokat növekedett. Oulu egyébként haladó és iskoláiról jól ismert oktatási központ. Finnország három köztársasági elnöke tanult itt.

Oulu a IX Károly svéd király által alapított néhány száz fős kis városból 130 000 lakósú várossá nőtte ki magát. A kátrány és lazac városából a technologia és a találmányok városává fejlődött. Oulu Észak-Finnország nemzetközi központja. Közel lakom az Oului Nemzetközi Iskolához. Felüdítő az oului utcán külföldi gyerekeket látni és angol nyelvet hallani. A nemzetköziséget a saját házamban is tapasztalom, ahol az egyetem angol professzora lakik. Vele akár a mosókonyhában tapasztalatot lehet cserélni mindennapi dolgokról. Októberben a hagyományos nemzetközi hét került megrendezésre Ouluban, melynek célja a különböző kultúrák találkozása és ezek megismerése volt. Magyarország is szerepelt ott.

Bár Oulu elsősorban a  technologiáról híres, ismert kitűnő bicikliútjairól, jól gondozott parkjairól, zöldterületeiről és a tenger közelségéröl is. Oulu ország szerte híres bicikliút hálózatáról. Az ún. könnyűforgalmi úthálózat hossza 450 km. Évente 12 km kerékpárút és gyalogút épül. Városunk az egyetlen finn város, amely a Cities for cyclists - hálózathoz tartozik. Van egy kis nyaralónk.  Nyolc kilométerre van hazulról, oda mindig biciklivel megyek.

Oulut nevezhetjük a hidak városának is, mert a város területén 319 híd található. Oulu gondoskodik a természetről is és gondozza a parkokat, ez látható  az Ainola parkban is, amit Oulu tüdejének neveznek. Fák vannak ott, virágok, patakok és pompás szökőkutak, az őszi estéken szépen kivilágítva. A folyó torkolatának fái a sötétségben szintén szépen ki vannak világítva. Amikor az ember a sötétben jár a parkban ugy érzi, mintha egy vonzó és izgalmas elvarázsolt erdőben járna. Az Ainola parkban van Varga Imre megkapó szobra "A múló idő", amit ajándékba kaptunk. A szobor mellett naponta százak mennek el munkába és hétvégén százak kocognak arra. Szerintem már ezért is a lehető legjobb helyen van.

Oulu büszke és első akar lenni a finn városok között. Első is volt a két elmúlt év során Finnország legkedveltebb sportágában a jégkorongban. Szóval; az oului Kärpät kétszer nyerte meg a finnországi bajnokságot. Utoljára, amikor a Kärpät aranyérmet nyert a régi paplakban voltam. Éppan akkor volt ott az Ouluban élő magyar művészek hangversenye Eger evangélikus temploma orgonájának javára. Az üdvrivalgás, amely kintről jött és a zaj olyan erős volt, hogy a szereplőknek elnézést kellett kérniük, mert a zene nem hallatszott: ők nem tehettek arról, hogy éppen az ő zenéjük közben szerzett Oulu aranyérmet. Az ouluiak azonnal ünnepelni indultak a városba és énekeltek és kiabáltak. A győzelmet fokozta az, hogy ráadásul egy helsinki csapatot vertek meg.

Ouluban biztonságban érzem magam, mert magas színvonalú az egészségügy, amelyet a csecsemő kortól az öregségig lehet élvezni. Szeretem az oului békességet és nyugalmat, ez elégedettséget teremt és jól hat minden oului egészségére. Ez egyben tükrözi egész Finnország céljait; erre törekedtek a korábbi nemzedékek is Finnország építésekor.  Oulu talán ilyen szempontból példás és kivételes város; megmutatja, hogyan lehet biztonságosan élni és lakni. Jó itt a jövőbe nézni. Ouluban és Finnországban jó élni.  Az éppen most közölt European Social Survey európai "boldogság kutatása" szerint a finnek a dánok után a második helyre kerültek.

Nekem tetszik, hogy északon élhetek, egy kicsit távol, szinte az  ellentétek városában: sok fény van itt tavasztól őszig és sok sötétség ösztől tavaszig. Az ég magasan van, a horizont lenn. Északról messzire ellát az ember.

Ezekről a tájakról hozom Magyarország és Siófok barátainak forró üdvözletét.

 

Siófok 2005. XII. 3.

    Helena Pohjanmäki-Karemo
    Oulu