Magyar-Finn Társaság

Köszöntjük honlapunkon

Kalevala Nap Körmenden

2005. március 16. 20:14:26  nyomtatási kép


A Finn Kultúra napja / Kalevala napja / és a 1990 - ben aláírt testvérvárosi kapcsolat alkalmából a Magyar -Finn Baráti Kör körmendi szervezete 2005. március 16 - án ünnepi megemlékezést tartott Körmenden a Városházán.
Megemlékező beszédet
Pekka Kujasalo Finnország Budapesti Nagykövete mondott.
 
Az alábbiakban olvashatják a megemlékezésen elhangzott beszédet:
 
 

Tisztelt Alpolgármester Úr!

Tisztelt Hallgatóság!


Finnországban tavaly ünnepeltük nemzeti költőnk, Johan Ludvig Runeberg születésének 200. évfordulóját. Runeberg 1804. február 5-én született Pietarsaariban, édesapja hajóskapitány volt, édesanyja pedig kereskedőcsaládból származott. Johan Ludvig volt a házaspár hat gyermeke közül a legidősebb, akinek későbbi pályáját a szülők könyvszeretete bizonyára befolyásolta. Úgy gondoltam, hogy ma Vele kapcsolatban osztanék meg Önökkel néhány tudnivalót és gondolatot. Születésének 201. évfordulója sincs túlságosan távol még, és a téma a kedden ünnepelt magyar nemzeti ünnephez, március 15-dikéhez is kapcsolódik.


Runeberg kultúránk azon kiemelkedő személyiségeinek sorába tartozik Matias Aleksanteri Castrén, Juhana Wilhelm Snellman, Fredrik Cygnaeus, Sakari Topelius, Aleksis Kivi, Jean Sibelius, Albert Edelfelt és Akseli Gallén-Kallela társaságában, akik a szó, a muzsika vagy a festőecset segítségével vetették meg a finn nemzeti öntudat alapjait a nagyhercegség korában, 1809 és 1917 között.


Ez a nemzeti öntudat segített elviselni a cári uralom végén az elnyomást, majd megvívni a függetlenségi harcot, ez segített elviselni a háborúk megpróbáltatásait, majd ez adott erőt az ország újjáépítéséhez és a jelenlegi jólét eléréséhez.

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Runeberg lírikusként kezdte 1830-ban "Versek" című gyűjteményes kötetének kiadásával. Svéd nyelven írt. Verseit Svédországban is nagyra értékelték, ahol - ugyanúgy mint Norvégiában - máig jól ismerik őt. Runeberget kora nagy európai romantikusaival állíthatjuk egy sorba, mint pl. a francia Hugo, az angol Shelley és Keats, az orosz Puskin és Lermontov, vagy a magyar Petőfi. Petőfit említve felhívom figyelmüket, hogy Runeberg legjelentősebb művének, a "Ståhl zászlós regéi"-nek első része 1848-ban, a nagy európai forradalmak évében jelent meg. Ez az év Magyarország számára sorsdöntő volt. A mű második része 1860-ban látott napvilágot. Később a két részt egy kötetben is kiadták. A "Ståhl zászlós regéit" Paavo Cajander és Otto Manninen is lefordították finnre. Véleményem szerint Manninen fordítása a sikerültebb. Bizonyára érdekli Önöket, hogy a Ponkala Alapítvány Petőfi szülővárosának, Kiskőrösnek egy Otto Manninen szobrot ajándékozott, melyet tavaly április 16-án lepleztek le a város parkjában.


A "Ståhl zászlós regéi" - anélkül, hogy revansista hangulatú háborús eposz lenne - hazafias hősi balladákból áll, melyek azonnali viszhangot váltottak ki. A "regék" a "Hazánk" című verssel kezdődnek, melyet Fredrik Pacius megzenésítésében éppen 1848-ban mutattak be először május 13-án, Flóra napján. A természet szépsége mellett az apák harcairól és a jobb jövőbe vetett hitről szól.


Runeberg az 1808-1809. évi, rosszul vezetett és elveszített háborúból vette az anyagot fennkölt hősi dalaihoz. Ezekből a versekből merített a finn nép lelkesedést közel száz évvel később, amikor függetlenségének megőrzéséért küzdött a Szovjetunió ellen 1939-44-ben. Saját korában a "Ståhl zászlós regéi"-nek hatása a nemzeti ébredésre rendkívül nagy volt. Valóságos Runeberg kultusz alakult ki az országban, Runeberg még életében számos elismerésben részesült. Halála, 1877. május 6. után a kultusz még nagyobb méreteket öltött. 1885-ben állították fel a fia, Walter által készített szobrát Helsinkiben az Esplanadi parkban. A szobor másolata Porvóban látható, ahol a költő haláláig élt.


A "Ståhl zászlós regéi"-nek eredeti svéd szövege Finnországban és Svédországban 50 kiadást ért meg. A finn nyelvű kiadások száma megközelíti a százat. Az elbeszélő költemény egészét lefordították németre, részeit számos más európai nyelvre is.


Runeberg a legtöbbször megzenésített költőink egyike. Több mint 300 zeneszerző komponált zenét verseire, elősorban Svédorszában és Finnországban, de Euópa más részein is. Ő maga is szerzett zenét, saját verseihez is. A "Hazánk" című dalon kívül a Finn Honvédség díszindulója, a "Pori induló" is a "Ståhl zászlós" egyik versére készült. Gyakran hallani a szintén Pacius által a "Zászlós" egyik versére szerzett "Katonafiú" című dalt is. Jean Sibelius is kb. 20 Runeberg dalt komponált, többek között 1901-ben a manapság is gyakran felcsendülő "Az első csók" és a "Kedvesétől jővén a lányka" címűeket. Mindkét dal hallható volt azokon a hangversenyeken, amelyeket a nagykövetségen szerveztünk. A finn evangélikus énekesköny 60 Runeberg versére szerzett éneket tartalmaz, a legismertebbek talán a háborús időkben erőt adó "Hazafias dal", valamint az "Égre emelem tekintetem" és a magyarul is ismert "Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön-égen".


Azon kívül, hogy egyetemi ember, az ókori történelem, irodalom és klasszikus nyelvek tudósa volt, Runeberg tanított, és lelkészvizsgát is tett. Történelmi ismereteivel magyarázható, hogy a "Ståhl zászlós" szereplőinek többsége történelmi személy, versei történelmi eseményeken alapulnak és történelmi helyeken játszódnak. Hősei, von Döbeln, Sandels, Adlercreutz, von Fieandt, von Schwerin, Duncker, Wibelius kormányzó és még számosan mások valós személyek voltak. Leszármazottaik a mai napig élnek Finnországban és Svédországban.


Runeberg humanista volt. Ennek jelei versein is jól látszanak, és nem csak a "Paavo gazdán". Bár a "zászlós" hősi költemény, a humanizmus és szolidaritás ezekben a versekben is tetten érhető.


Hogyan ünnepeljük manapság Finnországban Runeberg napját? Február 5. zászlós ünnep Finnországban. Az iskolákban természetesen szóba kerül Runeberg. A Runeberg múzeumokban Porvóban és Pietarsaariban, valamint a költő helsinki szobránál ünnepségeket rendeznek. Az egész nemzetet érintő hagyomány azonban mégis a költő felesége, Fredrika receptje alapján készült Runeberg sütemény fogyasztása. (A sütemény receptje olvasható a nagykövetség honlapján.)


A 60-as évek óta baráti körben töltöm Runeberg napját. Eleinte csak azért töltöttük vidám társaságban a napot, mert ez is egy ok volt az ünneplésre. Hamarosan kezdtek azonban kialakulni az ünneplés formái. A "Ståhl zászlós" "Sandels" című verse alapján kezdtünk megülni az ünnepet. A versben Sandels tábornok a felső-savoi Partala faluban, Iisalmitól északra a Virrat-szoros közelében a helyi lelkésszel ebédel. A vers a menüből a lazacot, libát, borjúsültet, az italok közül a Genever snapszot, a Margaux vörösbort, az édes Madeirát említi. Ezekből állítjuk össze a február 5-diki vacsora étlapját. A vers desszertről nem tesz említést, mi természetesen Runeberg süteményt fogyasztunk.


Személyes okom is van rá, hogy Runeberg napját a "Ståhl zászlós regéinek" szellemében töltsem. A finn háború egyik hőse, akit Runeberg is megénekelt, anyai dédnagyapán nagyapja, Carl Wilhem Malm százados (később alezredes) volt. A "Ståhl zászlós" második versében, rögtön a Hazánk című vers után Runeberg büszkén meséli, hogyan találkozott fiatal diákként Ståhl zászlóssal, aki barátságuk későbbi szakaszában mesélt neki a finn háborúról, annak hőseiről, Dunckerről és Malmról, és az ő tetteikről.


Mit jelent Runeberg a mai finneknek? Ő mindenek előtt szoborba öntött nemzeti költőnk, a Hazánk című vers, a Pori induló, a Ståhl zászlós regéinek szerzője. Igaz, a Hazánk című dal helyzetét himnuszként megkérdőjelezték. Finnországban vita zajlik arról, hogy nem kellene-e a Sibelius által szerzett Finlandia himnuszt hivatalos nemzeti himnusszá emelni. Javasolták továbbá azt is, hogy a pacius-i verzió helyett a Runeberg által 1846-ban szerzett dallamot kellene használatba venni. Anélkül, hogy mélyebben belemennék a vitába, csak annyit mondhatok, hogy hiszem, hogy a hagyományos irányvonal győzedelmeskedik, Runeberg és Pacius szerzeménye marad a himnuszunk.


Porvooban és Pietarsaariban a Runeberg Múzeumok kedvelt turistacélpontok. Miután Runeberg költőként hírnevet szerzett magának Finnországban és Svédországban is, és "költőfejedelem"-mé vált, egyre tehetősebb lett. Egy 1851-ben kötött szerződés egy svéd kiadóval olyan jelentős jövedelmet biztosított számára, hogy Porvoo empire városrészében egy tízszobás házat vásárolhatott családjának. Az épület évtizedek óta múzeumként működik. Egy múzeumban mindenki talál valami érdekeset. Amikor az 50-es években iskolásként jártam ott, különösen a költő vadászfegyverei és trófeái, azaz a falakat díszítő rókaprémek érdekeltek. Emlékezetes és lebilincselő volt a szalon falát díszítő hatalmas bálnaálkapocs is. A legmélyebb benyomást azonban az a tükörrendszer gyakorolta rám, amelyet a megbénult költő hálószobájának ablakába szereltek, hogy abból követhesse a madarak életét az udvari madáretető környékén


Runeberg jelentősége manapság is a finn nemzeti identitás megformálójaként a legfontosabb. Mint előadásom elején megállapítottam, Runeberg az európai romantika és nemzeti ébredés korának költője volt. A svéd királyság a napóleoni háborúkhoz fűződő finn háborúban 1808-1809-ben elveszítette Finnországot, kénytelen volt átadni Oroszországnak. I. Sándor cár autonóm helyzetet adott Finnországnak az orosz birodalom nagyhercegségeként. A cár egyben Finnország nagyhercege is volt. A cár engedélyezte, hogy Finnország megőrizze a svéd uralom idejéből származó törvényeit és jogrendszerét, és közvetlenül a háború után a porvooi országgyűlésen Svédország volt keleti határvidékét "a nemzetek sorába emelte". A cárnak természetesen az volt a célja, hogy biztosítsa a finnek lojalitását új uralkodójuk és anyaországuk irányában. Így aztán bátorította a nemzeti kultúra, identitás és intézmények fejlesztését. Ebben a helyzetben Runeberg verseit mintha csak megrendelésre készültek volna.


Runeberg fiatalkori vidéki útjain Saarijärviben és Ruovesiben 1823-26-ban megismerkedett a finn tájakkal és a finn néppel. Már 1830-ban írt Paavo gazda című versében arról a szívós földművesről ír, aki az egymást követő rossz termésű években kénytelen volt felerész fenyőkérget sütni kenyerébe. Mikor aztán Paavo végül jó termést takaríthat be, akkor is azt mondja asszonyának, hogy "felerész kérget süssön a kenyérbe", mivel "elfagyott a szomszédunk vetése."


Ugyanígy ábrázolja a "Ståhl zászlós regéiben" hőseit, mint eszményien morális, hazájukat szerető, erényes, hűséges, a nehéz helyzetekben is kitartó, hős és áldozatkész férfiakat és asszonyokat. A finnek számára kezdett kialakulni a kép hazájukról, és önmagukról, mint nemzetről. Runeberg költeményeire jellemző a magasabb osztályok jóakaratú viszonyulása a néphez.


Így teremtette meg Runeberg az alapjait a finnek együvétartozásának és hazafiasságának, ami, mint említettem 1939 és 1945 között kemény próbának vettetett alá. Ezekben a háborúkban katonáink Runeberg szellemében, egy szívvel-lélekkel harcoltak a frontokon. A hátország emberfeletti erőfeszítéssel támogatta őket. Mindenki egy célért küzdött.


Most éppen Wrede professzor ír egy életrajzi könyvet Runebergről. A költő tehát továbbra is érdekli a kutatókat, ílymódon tehát ma is "él".


Köszönöm figyelmüket!

 

J. L. Runeberg: Hazánk




Hazánk, hazánk, te drága szó,
Zendülj az ajkakon!
Nincs bérc, egekre felnyúló,
Se völgy, se part oly bájoló
Sehol, mint itten északon,
Öledben, õsi hon.

Hazánk szegény, de hadd legyen
Annak, ki kincsre vágy.
Hadd vesse meg az idegen,
De mi szeretjük mind híven:
E sziklatáj, ezernyi láp
Nekünk tündérvilág.

Oly kedves a sellõk zaja
S az ér a völgy ölén,
Sötét fenyõink sóhaja,
A fényes nyári éjszaka;
Itt szívderítõ érzemény
Minden, mi dal, mi fény.

Apáink itt harcoltanak,
Kezükbe kard, eke,
Ború volt vagy sütött a nap,
Szerencsében s balsors alatt
A finn nép egyként éreze
Nem rendült meg szíve.

S ki festhetné a sok viszályt,
Melyet e nép megért,
Midõn ellen tiprá honát,
S éhség, fagy kínja járta át?
Ki mérné föl a szenvedést
S mit hullatott, a vért?

S a vér, mit bõven hullatott
Értünk folyt gazdagon.
Öröm virága itt nyílott,
Itt érze bút és bánatot;
Övé volt munka, fájdalom
Sok hosszú századon.

Áldás és boldogság nekünk
Ittlétünk perce mind;
Bár zord legyen az életünk,
Ez a hazánk, szülõhelyünk.
A földtekén ily drága kincs,
Mint e hely, semmi nincs.

És most ím elõttünk láthatunk
Egy téres tartományt;
Kitárhatjuk felé karunk,
Tavaira mutathatunk
És boldogan mondhatja szánk:
Ez itt a mi hazánk.

S ringasson bár fény, kényelem
Arany-felhõk alatt,
S életünk örök vígság legyen,
Melyben panasz, könny nem terem,
Ez a sovány föld az marad,
Hová vágyunk ragad.

Óh föld, ezer tó földje te,
Dal s hûség honja vagy;
Te vagy a révpart enyhelye,
Múltunk, jövõnk ígérete.
Légy bár szegény, gondot nem ad,
Csak boldog légy s szabad.

Kinyílik egykor, érzem én
Virágod bimbaja.
Szeretetünk örök tüzén
Fakad számodra üdv, remény:
Fennen csapong még valaha
A mi hazánk dala!

Svédbõl fordította: Bán Aladár


Johan-Ludvig Runeberg:
Paavo gazda


Fent a saarijärvi õsvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
õsz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
,,Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni, - éhenhalni szörnyûbb''.
Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást''.
Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
õsz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
,,Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
haljunk meg, hisz elhagyott az Isten!
Rossz meghalni, ámde élni szörnyûbb''.
Paavo, kézenfogva asszonyát szólt:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást''.
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,
duplaszéles árkot vájt a gazda,
marha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, csordult a hólé
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták;
õsz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó arany-dísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten''.
Térdrehullt az asszony is, míg így szólt:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten''.
Agg társához szólt szelíd mosollyal:
,,Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradtunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz''.
Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt:
,,Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,
éhezõ testvért ha cserben hagynánk:
Felerész kérget süss a kenyérbe:
elfagyott a szomszédunk vetése!''


Fordította: Képes Géza




A hozzászóláshoz regisztráció szükséges !