Tisztelt Törőcsik Miklós Alpolgármester Úr,
A Magyar-Finn Társaság Tisztelt Elnökasszonya, Szíj Enikő Úrnő,
A Finnagora Alapítvány Kuratóriumának Tisztelt Elnöke, Heikki Koski Úr,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a Magyar-Finn Társaság Egerbe szóló meghívását.

A baráti körök értékes és önzetlen önkéntes munkát végeznek Magyarországon Finnország ismertté tétele érdekében. Ezt a munkát nagyra értékelem, és köszönöm Önöknek. A baráti körök, testvérvárosok, a Finpro, a Finnagora és Finnország tiszteletbeli konzuljai - akik közül az elsőt már ki is nevezték - azok a szervek, amelyek a nagykövetséggel együtt munkálkodnak a finn kultúra megismertetésén, kereskedelmi érdekeink előmozdításán, valamint állampolgáraink - magyarok és finnek - javán. A Finnagora a mai napon már be is mutatkozott Önöknek itt Egerben.

Az elmúlt csütörtökön mutatták be Budapesten az európai filmhét keretében a Jean Sibeliusról szóló filmet. Jövő pénteken nyílik az Ernst Múzeumban az 1900 és 1920 közötti finn-magyar kulturális kapcsolatokat ismertető közös kiállítás. A kapcsolatok akkor alakultak ki, mikor a finn és magyar művészvilág a Párizsi Világkiállításon 1900-ban találkozott egymással. A kiállítás ősszel az espooi Tarvaspääben, a Gallen-Kallela Múzeumban volt látható. Javaslom, hogy tekintsék meg a kiállítást és a filmhét finn filmkínálatát. Beszédemben ezt a két témát fogom érinteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Holnapután, december 6-án ünnepeljük Finnország függetlenségének 87. évfordulóját. Az ünnepségeken talán leggyakrabban Jean Sibelius Finlandiája csendül fel. A művet első ízben az orosz elnyomás idején, 1899. novemberében mutatták be dalkölteményként. A Finlandiát a finn hazafiassághoz és szabadságvágyhoz kötik. Erik Tawaststjerna Sibelius-kutató szerint a zeneszerzőnek a Finlandiában sikerült megszabadulnia minden helyhez kötöttségtől. A Finlandia nem mutogat ujjal, hogy a veszély Oroszország irányából fenyeget, és hogy az ellenállás, az imádság, a hit ereje, a győzelem reménye kizárólag finn lenne. Tawatstjerna Sibelius szimbolikájának általános voltát hangsúlyozza, aminek köszönhetően minden nemzet magáénak érezheti a dalt. Nem állom meg, hogy említést ne tegyek arról, hogy amikor 1967-ben Nigéria egyik tagállama, Biafra kikiáltotta függetlenségét, ami sajnálatos módon tragikusan rövid ideig tartott, a Finlandiát választotta nemzeti himnuszául.

Az elnyomás éveiben Sibelius álláspontja világos volt: Runeberg szellemében nevelték - akinek egyébként idén február 5-én ünnepeltük születésének 200. évfordulóját. Sibelius alkotmányos alapokon állt, és nem fogadta el az ún. engedékenyek puhavonalas Oroszország-politikáját. Politikailag azonban nem volt aktív. Nem engedte azt sem, hogy néhány rokonához és kortársához hasonlóan a korra oly jellemző személyes indulatok, vagy gyűlölet elvakítsa. Megelégedett azzal, hogy gondolatait zenéjében fejezze ki. Az 1890-es évek végének politikai életében Sibelius lett a nemzeti ellenállás látható - vagy inkább hallható - szimbóluma. Már az évtized elején rossz előjelek mutatkoztak. Az új kormányzó, Nyikolaj Bobrikov a következőket írta: "Oroszország rangja megköveteli ?, hogy a kemény kézzel kormányzott Finnország fokozatosan Oroszország határövezetévé váljék, és hogy a gonosz ellenállás reformok idején elkerülhetetlenül megnyilvánuló kitöréseit bármi áron letörjék." II. Miklós orosz cár, Finnország nagyhercege elfogadta Bobrikov eszmefuttatását. Így vette kezdetét a keménykezű oroszosítás időszaka.
1899 elején II. Miklós kiadta az ún. februári manifesztumot, amely a nagyhercegség autonómiájának felszámolására irányult. Ezen felülről jövő államcsíny elleni tiltakozásul több mint félmillió finn írta alá a cárnak címzett jegyzéket. A cár és nagyherceg azonban nem volt hajlandó fogadni a jegyzéket Pétervárra vivő, Finnország különböző részeit képviselő tekintélyes követséget. Annyit üzent nekik, hogy "nem haragszik". Ez természetesen sértette és felháborította a finneket, és megvetést, gyűlöletet keltett a cárral szemben. II. Miklós cár és nagyherceg nevéhez Finnországban ezért kapcsolódik az esküszegő jelző.

Ilyen hangulatban szerezte Sibelius azt az "ellenállási dalát", amely antik hasonlatokat alkalmaz Finnország helyzetére. Sibelius szerzői hangversenye áprilisban az "Athéni polgárok dalával" zárult, melynek kezdősora a következő:

   "Szép a halál ha hazádért vérzel a vészben,
   Nemzetedért hősként halsz meg a harc mezején."

A dal viharos közönségsikert aratott, az előadást meg kellett ismételni. Az év folyamán az elnyomás fokozódott, az Athéni polgárok dala a véleménynyilvánítás eszköze lett. Mindenki ezt énekelte Finnország-szerte, a kórusok, zenekarok és fúvószenekarok állandó darabja lett. A dal még manapság is két egykori iskolám, a Helsinki Általános Líceum és a Finn Kadetiskola indulója.

Még ugyanabban az évben következett a Finlandia. Az ellenállási kampány addigi legnagyobb tettét Sibelius a "Sajtó napjai" alkalmából, 1899. november 3-5-én vitte végbe. Hivatalosan a rendezvényt az újságírók nyugdíjalapjának növelése céljából rendezték, valódi célja azonban a harcos finn sajtó lelki és anyagi támogatása volt. A rendezvény csúcspontja egy történelmi színdarab volt, amelynek zenéjét nagy részben Sibelius, szövegét Eino Leino szerezte. Az utolsó felvonás "Finnország ébredése" című zenéje később önálló életre kelt. Erről maga Sibelius sem álmodott a mű megírásakor. A darabot később Finlandia címen adták ki. A műsorfüzet így ír a színdarabról: "A zord hatalmak nem tudják borzalmas fenyegetésüket beváltani, Finnország felébred?"

Sibelius teljesen tudatában volt annak, hogy a Finlandiának nincs helye a klasszikus szimfóniairodalom mellett a koncertprogramokban, noha gyakran adták elő más szimfóniáival együtt. 1911 végén ezt írja naplójában: "Furcsa, hogy azok a kritikusok, akik rajonganak zenémért, most rossz néven veszik, hogy a Finlandiát Berlinben bemutatják. Ennek ellenére mindenki éljenzi ezen jelentéktelen alkotásomat."

Sibelius így folytatja: "Miért tetszik ez a dalköltemény? Talán szabadtéri koncert stílusa miatt. Másrészt viszont csupán ´felülről adott´ témákból felépített puszta inspiráció."

A Finlandia az Európába irányuló finn koncertkörút programjában is szerepelt, amelynek végpontja az 1900-as Párizsi Világkiállítás volt.

Sibeliusnak ez a "jelentéktelen, puszta inspirációja"  életben maradt és erősítette a finneket később is olyan időkben, amikor a haza függetlensége veszélybe került. Finnországban manapság is vannak olyanok, akik a Finlandiát szeretnék nemzeti himnusszá emelni Fredrik Paciusnak a Runeberg költeményére szerzett Hazánk c. dalával szemben.

Sibelius "Finlandiáját" rögtön elkészülte után, 1899-ben az orosz elnyomás alól felszabaduló Finnország zenei szimbólumaként értelmezték. A Finlandia érzelmi töltését csak megerősítették V. A. Koskenniemi jóval később szerzett sorai. Az énekelt himnusz ősbemutatója 1940. december 7-én volt. A téli háború március 13-án éppen csak befejeződött az ún. moszkvai békével, amit manapság átmeneti békének neveznek. Koskenniemi szerzeménye az épp véget ért harcokat és a békeszerződés kemény feltételeit tükrözik, de egyúttal a több mint 40 évvel korábbi elnyomásra is utalnak:

Ó, ébredj Suomi, nyújtsd a magas égig
nagy emlékektől koszorús homlokod,
ó, ébredj Suomi, sorsod népek nézik,
szolgasorba törtek téged zsarnokok,
de többé nyakad igába nem késztik.
Felvirradt hajnalod, szülőhazánk!
(Kőháti Zsolt fordítása nyomán)

Sibeliusnak most csak két művéről beszéltem. Az említett időszakban természetesen sok más művet is szerzett, többek között az első szimfóniát, és hozzákezdett a másodikhoz.

Függetlenségi napunkra gondolva sokszor csodálkoztam 1917-ben élt vezetőink bátorságán. A Pehr Evind Svinhufvud által vezetett finn szenátus 1917. december 4-én, bizonytalan világpolitikai helyzetben - a világháború még tombolt Európában, Oroszországot forradalmak rázták meg - terjesztette elő a függetlenségi kiáltványt, amit az országgyűlés két nappal később 1917. december 6-án adott ki. Merész tett volt. Az ország menthetetlenül vörösök és fehérek táborára szakadt. Novemberben még általános sztrájk tette próbára az országot. Erőszakos cselekmények is előfordultak. Finnországban orosz csapatok állomásoztak - a  Helsinki előtt horgonyzó flottát is ideszámítva - közel 80.000 fő. Ez veszélyes tényező volt a bizonytalan helyzetben, jelenléte nem volt összeegyeztethető a Finnország által elérni szándékozott állami szuverenitással. Drága áron, a függetlenségi és polgárháború árán mégis sikerült kivívni a függetlenséget, és később fegyverrel megvédelmezni.

Érdeklődésre tarthat számot, hogy Onni Talas, Finnország első budapesti követe 1930-tól 1940-ig a függetlenségi szenátus tagja volt, csakúgy mint E.N. Setälä, aki 1927-től 1930-ig volt magyarországi nagykövet, ám még Koppenhágából látta el ezt a posztot.

Finnország múltja - csakúgy mint Magyarországé - tele van drámai eseményekkel. Manapság az egységesülő Európában más időket élünk. Nemzeti létünket semmi sem veszélyezteti. Bizalommal tekinthetünk a jövőbe.

Mindannyiuknak kellemes karácsonyvárást, békés karácsonyi ünnepeket, és boldog új évet kívánok!

EGER, 2004. december 4.

 

SUURLÄHETTILÄS PEKKA KUJASALON PUHE  EGERISSÄ 4.12. 2004
UNKARI-SUOMI SEURAN VUOSIJUHLASSA

Arvoisa Herra Varapormestari Miklós Törőcsik,
Arvoisa Unkari-Suomi Seuran puheenjohtaja Enikö Szij,
Arvoisa Finnagoran hallituksen puheenjohtaja Heikki Koski,
Hyvät Naiset ja Herrat,

Kiitän Unkari-Suomi seuraa ja Egerin kaupungin johtoa kutsusta Egeriin.

Ystävyysseurat ja -piirit tekevät arvokasta ja pyyteetöntä vapaaehtoistyötä Suomen hyväksi. Unkarissa. Arvostan sitä suuresti ja kiitän teitä siitä. Ystävyyspiirit, ystävyyskaupungit, Finpro, Finnagora ja Suomen kunniakonsulit - joista ensimmäinen on jo nimitetty Pécsiin- ovat suurlähetystön yhteistyökumppaneita, joiden kanssa teemme työtä Suomen kulttuurin tunnetuksitekemisessä, kaupallisten etujemme edistämisessä sekä kansalaistemme - niin unkarilaisten kuin suomalaistenkin hyväksi. Finnagora onkin esittäytynyt jo teille täällä Egerissä varhemmin tänä päivänä.

Viime torstaina esitettiin Budapestissa eurooppalaisella filmiviikolla suomalainen Jean Sibeliuksesta kertova elokuva. Ensi viikon perjantaina avataan Ernst-museossa unkarilais-suomalainen yhteisnäyttely Suomen ja Unkarin  taidesuhteista vuosina 1900-1920.Taidesuhteet käynnistyivät kun suomalainen ja unkarilainen taidemaailma kohtasivat toisensa Pariisin maailmannäyttelyssä vuonna 1900. Yhteisnäyttely oli syksyllä esillä Gallen-Kallela museossa Espoon Tarvaspäässä. Sieltä se nyt siirtyy Unkariin. Suosittelen tutustumista näyttelyyn ja filmiviikon suomalaiseen tarjontaan. Puheeni sivuaa näitä kahta aihetta.

Hyvät Naiset ja Herrat,

Ylihuomenna, maanantaina 6. joulukuuta Suomi viettää 87. itsenäisyyspäiväänsä. Näissä juhlissa useimmin kuultu musiikkiteos lienee Jean Sibeliuksen " Finlandia ". Se esitettiin ensi kerran Venäjän vallan ajan sortovuosina marraskuussa 1899 sävelrunoelmana. Finlandia liitetään suomalaiseen isänmaallisuuteen ja vapaudentahtoon. Sibelius-tutkija Erik Tawaststjernan mukaan Sibelius on "Finlandiassaan" kuitenkin kyennyt vapautumaan siitä mikä on paikallista. "Finlandia" ei osoita sormella, että uhka tulee nimenomaan Venäjältä ja että vetoomus, kapina, rukous, uskon varmuus ja voiton näyt  ovat nimenomaan suomalaisia. Tawaststjerna korostaa Sibeliuksen symboliikan yleispätevää vaikutusta minkä vuoksi kaikki kansat voivat kokea sävellyksen omakseen. En malta olla tässä yhteydessä muistuttamatta, että 1967 Nigerian liittovaltiosta itsenäiseksi julistautunut Biafra, jonka itsenäisyys jäi traagisin seurauksin lyhyeksi, valitsi "Finlandian" kansallishymnikseen.

 Sortovuosina Sibeliuksen asenne oli selvä. Hänet oli kasvatettu Runebergin hengessä. - Runebergin syntymästä tuli muuten tämän vuoden helmikuun 5. päivänä kuluneeksi 200 vuotta.- Sibelius oli perustuslaillisesti asennoitunut eikä hyväksynyt ns. myöntyväisyysmiesten pehmeälinjaistaVenäjän politikkaa. Hän ei kuitenkaan ollut poliittisesti aktiivinen. Hän ei myöskään antautunut, eräiden sukulaistensa ja ystäviensä tapaan, ajalle tyypillisen henkilökohtaisen kiihkon tai vihan vietäväksi. Hän tyytyi ilmaisemaan ajatuksensa ja suhtautumisensa musiikissa.  Suomen 1890-luvun lopun politiittisessa tilanteessa Sibeliukselle lankesi näkyvän - tai pikemminkin kuuluvan - vastarinnan symbolin osa. Jo vuosikymmenen alussa nähtiin huonot enteet. Uusi kenraalikuvernööri Nikolai Bobrikov kirjoitti:"Venäjän arvo vaatii... että voimakkaalla kädellä hallittu Suomi asteittain muodostetaan sellaiseksi, että sen tuntee Venäjän rajamaaksi ja että uudistustyön aikana väistämättä ilmenevät pahuuden ja vastustushalun purkaukset täytyy hinnalla millä hyvänsä murskata."
Venäjän tsaari ja Suomen suuriruhtinas Nikolai II hyväksyi Bobrikovin ajatusten kulun. Näin alkoi kovaotteisen venäläistämisen kausi. Vuoden 1899 alussa Nikolai II antoi ns. helmikuun manifestin, jonka päämäärä oli suuriruhtinaskunnan itsehallinnon lopettaminen. Protestiksi tätä ylhäältä käsin tehtyä vallankaappausta vastaan allekirjoitti yli puoli miljoonaa suomalaista tsaarille osoitetun addressin. Tsaari ja suuriruhtinas ei suostunut ottamaan vastaan vetoomuksen Pietariin vienyttä arvovaltaista eri puolilta Suomea koottua suurta lähetystöä. Hän antoi kuitenkin ilmoittaa sille, ..."ettei ole vihainen". Se tietysti loukkasi ja suututti suomalaisia ja nosti tsaaria kohtaan tunnettua halveksuntaa. Tsaari ja Suomen suuriruhtinas Nikolai II:n nimeen liitettiin Suomessa mainesana "valapatto".

Näissä tunnelmissa Sibelius sävelsi "protestilaulun", johon sisältyi antiikkisia vertauskohtia Suomen tilanteelle. Sibeliuksen sävellyskonsertti huhtikuussa  päättyi tähän "Ateenalaisten lauluun", joka alkaa sanoin

                        " Kaunis on kuolla kun joukkosi eessä urhona kaadut,
                           taistellen puolesta maas´, puolesta heimosikin." 

Laulu nostatti yleisön suosionosoituksen myrskyn ja sen esitys oli uusittava. Vuodenmittaan sortotoimet kiristyivät ja  "Ateenalaisten laulusta" tuli  mielenilmausten väline. Kaikki esittivät sitä kaikkialla Suomessa, niin kuorot orkesterit kuin torvisoittokunnatkin. Se on yhä myös kahden opinahjoni, Helsingin normaalilyseon ja Suomen Kadettikoulun kunniamarssi.

Myöhemmin samana vuonna tuli "Finlandian" vuoro. Siihen asti suurimman urakkansa vastarintakampanjan hyväksi Sibelius suoritti " Lehdistön päivien" yhteydessä  3.-5. marraskuuta 1899. Virallisesti päivät järjestettiin lehtimiesten eläkerahaston kartuttamiseksi. Todellisena tarkoituksena oli Suomen taistelevan lehdistön henkinen ja aineellinen tukeminen. Päivät huipentuivat historiallisiin kuvaelmiin, joiden muusikki pääosin oli  Sibeliuksen ja tekstit Eino Leinon. Viimeisen kuvaelman eli finaalin " Suomi herää " musiikki on jäänyt elämään erillisenä sävellyksenä tavalla, jota Sibelius tuskin saattoi aavistaa teosta kirjoittaessaan. Se julkaistiin myöhemmin nimellä "Finlandia". Ohjelmalehtinen kertoi kuvaelmasta " Synkeät vallat eivät ole onnistuneet panemaan kauheata uhkaustaan täytäntöön. Suomi herää. " jne.

Sibelius oli täysin tietoinen siitä, ettei "Finlandian" paikka ollut klassisen sinfoniakirjallisuuden rinnalla konserttiohjelmistossa, vaikka sitä esitettiinkin yhdessä hänen sinfonioidensa kanssa. Vuoden 1911 lopulla Sibelius kirjoitti päiväkirjaansa " Kumma, että kaikki ne kriitikot, jotka ihailevat musiikkiani, ovat paheksuneet sitä, että ´Finlandia´ nyt esitetään Berliinissä. Mutta kaikki muut huutavat eläköötä tälle vähäpätöiselle sävellykselle".

Sibelius jatkaa " Miksi tämä sävelruno miellyttää? Kaiketi ulkoilmakonsertin tyylinsä takia. Se on tosiaan pelkästään  ´ylhäältä annetuista´ teemoista rakennettu. Silkkaa inspiraatiota."

"Finlandia" sisältyi myös Eurooppaan suuntautuneen suomalaisen konserttikiertueen ohjelmistoon, jonka määränpäänä oli Pariisi ja sen maailmannäyttely vuonna 1900.

 Tämä Sibeliuksen  "vähäpätöinen silkka inspiraatio" jäi elämään ja on elähdyttänyt ja vahvistanut suomalaisia  myöhempinäkin aikoina kun isänmaan itsenäisyys on ollut uhattuna. Onpa Suomessa nykyään niitäkin, jotka vaativat "Finlandian" kansallishymniksi  Fredrik Paciuksen Runebergin runoon säveltämän "Maamme" -laulun sijaan.

Sibeliuksen "Finlandia" ymmärrettiin Suomessa heti sävellyksen valmistumisen jälkeen 1899 musiikilliseksi kuvaukseksi Suomen vapautumiselle Venäjän vallasta. "Finlandian" tunnelatausta vahvistivat V.A. Koskenniemen paljon myöhemmin kirjoittamat sanat. Lauletun hymnin ensiesitys oli 7.12.1940. Suomen Talvisota oli päättynyt saman vuoden maaliskuun 13. päivänä ns. Moskovan rauhaan, jota nykyään kutsutaan välirauhaksi. V.A. Koskenniemen sanat heijastelevat juuri päättynyttä sotaa ja katkeria rauhansopimuksen ehtoja, mutta samalla myös yli 40:n vuoden takaisia sortovuosien tunnelmia:
"Oi nouse, Suomi, nosta korkealle
pääs' seppelöimä suurten muistojen,
oi nouse, Suomi, näytit maailmalle
sa että karkoitit orjuuden
ja ettet taipunut sa sorron alle,
on aamus' alkanut, synnyinmaa."

Olen puhunut nyt vain kahdesta Sibeliuksen teoksesta. Mainittuna aikana hän tietysti sävelsi paljon muutakin, mm. ensimmäisen sinfoniansa ja aloitti toista.

Ajatellessani itsenäisyyspäiväämme olen usein ihmetellyt vuoden 1917 johtohenkilöidemme rohkeutta. Pehr Evind Svinhufvudin johtaman Suomen senaatin 4.12.1917 epävarmassa maailmantilanteessa - suursodan riehuessa Euroopassa ja vallankumouksen hyökyjen ravistellessa Venäjää - tekemä esitys itsenäisyysjulistuksesta, jonka eduskunta kaksi päivää myöhemmin 6.12.1917 antoi, oli jopa uhkarohkea teko. Maa oli jo jakautunut sovittamattomasti punaiseen ja valkoiseen leiriin. Vielä marraskuussa yleislakko koetteli maata. Väkivaltaisuuksia oli jo esiintynyt.  Suomessa oli venäläistä sotaväkeä - Helsingin edustalle ankkuroitu laivasto mukaan lukien - lähes 80 000 miestä. Se oli vaarallinen tekijä epävarmassa tilanteessa eikä sen läsnäolo Suomessa sopinut tavoiteltuun valtiolliseen suvereeniteettiin. Vapaus- tai kansalaissodan kovalla hinnalla itsenäisyys kuitenkin varmistettiin ja myöhemminkin tarvittaessa asein turvattiin.

Tässä yhteydessä on mielenkiintoista muistaa, että Suomen ensimmäinen Budapestissä paikallaoleva lähettiläs vuosina 1930-40 oli edellämainitun itsenäisyyssenaatin jäsen Onni Talas, samoin häntä ennen Kööpenhaminasta käsin Suomen Unkarin lähettiläänä toiminut E.N. Setälä.

Suomen kuten Unkarinkin menneisyyteen liittyy paljon dramatiikkaa. Tänään elämme yhdentyvässä Euroopassa hyvin toisenlaista aikaa. Olemassaolomme ei kansakuntana ole uhattuna. Voimme katsoa luottavaisina tulevaisuuteen.

Toivotan teille kaikille hyvää joulunodotusaikaa, Rauhallista Joulua sekä Hyvää Uutta vuotta 2005.

Kiitos!

 

A beszéd 2004. december 4-én Egerben a Választmányi ülésen hangzott el.